Micsoda útjaim voltak nekem..
szólt Désiré, most, hogy emlékezem,
micsoda egy zűrzavar, hány tévedés,
tán hazudtam is, és volt egy kevés,
volt egy kevés, nem is tudom, hogy hívjam azt,
talán volt egy-két este...
ami nincs megnevezve,
és valószínű, hogy már így is maradnak,
nevezetlenül...
Cseh Tamás Budapesten született, 1943. január 22-én. de 13 éves koráig a Fejér megyei Tordason élt. Elvégezte a Budapesti Tanítóképző Főiskolát, majd az egri Tanárképző Főiskolára és a budapesti Képzőművészeti Főiskolára járt.
1964-ben hozta létre Bakonybélen az úgynevezett „Indiántábort”. Az indián keresztségben a „Füst a szemében” nevet kapta. 1967-1974 között rajzot tanított a budapesti Üllői úti általános iskolában, nyaranta részt vett a gyermekek balatoni táboroztatásában. 1970 óta dolgozott Bereményi Gézával. 1972 és 1977 között a Huszonötödik Színház tagja volt (önálló estek: Dal nélkül, Levél nővéremnek). 1977 és 1978 között az Új Tükör Pinceklubban és az Egyetemi Színpadon tartott önálló dalesteket.
1980-ban megnősült; felesége Császár Bíró Éva, gyermekeik András Koppány és Borbála.
Az 1982/83-as színházi évadban önállóan megalakult a budapesti Katona József Színház, ahova Cseh Tamás is szerződött, s ettől az évadtól továbbra is Bereményi Géza íróval dolgoztak együtt leszámítva azt az időszakot, amikor Csengey Dénessel a Mélyrepülés című műsorukat készítették.
. 1997-ben megjelent Hadiösvény című regénye, amelynek illusztrátora is volt. 1998-2006 között a budapesti Bárka Színház tagja, 2006-ban a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött. 2006-ban jelent meg a Csillagokkal táncoló kojot című válogatása indián mesékből)
Ugyanebben az évben diagnosztizálták súlyos betegségét – tüdőrák –, melyből nem sikerült felépülnie. 2009. augusztus 7-én hunyt el.
Cseh Tamást római katolikus szertartás szerint augusztus 27-én, csütörtökön délután fél háromkor helyezték örök nyugalomra a budapesti Farkasréti temetőben.
Cseh Tamás 1984-től Esztergomban a József Attila Általános Iskola Klubkönyvtárának meghívására a Bánomi Rendezvények keretében lépett fel rendszeresen új műsoraival.
Ezekből a műsorokból teszünk közzé egy-egy "helyzetjelentést", dalszöveget, amelyek a You Tube-on zenével is meghallgathatók.
Jóslat
1984. december 4. / József Attila Általános Iskola /
Az első fénykép
Az első fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
a második kép, nézd csak, az apám,
csillog a pohár, mit szájához emel.
A harmadik kép véletlen lehet;
éppen az anyám pohárba tölt,
ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.
Fehér pihetollból egy palló vezet
a homlokcsonttól a tarkóig,
emberek járnak végig a pallón, odébb
egy mező, éppen vihar után.
Fehér pihetollból való híd reszket,
ott vonul rajta apám, anyám,
ott megy nagyapám, mögötte fiam,
csillog a pohár, szájukhoz emelik.
A mutatóujj körmében lakik
a dédnagyapám és ükapám,
az asszonyoknak gerincem jutott,
ott futnak végig déd és az ükanyám.
Van még egy kis hely, ahol a bokám,
ahol a bokám lábszárba fut,
itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben
hét öregasszony, hetvenhét unokám.
Az első fénykép, látod, én vagyok
és az asztalon borospohár.
A második kép, nézd csak, én vagyok,
csillog a pohár, a számhoz emelem.
A harmadik kép véletlen lehet,
pohárba töltök megintcsak én.
Ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás. Négy éve lehetett.
Mélyrepülés
1986. december 4. /betegség miatt elmaradt/
Mélyrepülés / Csengey Dénes/
1987. február 10. / az 1986 dec. 4-i előadás pótlása / József Attila Általános Iskola /
Kiegyezés tangó
Mondjuk most tangó, most tangó, most tangó, most tangó, most tangó
Legyen ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó, ez tangó
Egy vérrel írt táncrenden időtlen-időktől zajló
Egy dugdosott, fogdosott, összekent, nyálazott tangó
Egy ócska kis bűnlajstrom, végszava borgőzben szagló
De fülemhez emelve: morajló tengeri kagyló
Egy forgandó, porlandó, girlandó, parlando, pangó,
Tehát egy pangó tangó, igen egy rég pangó tangó.
Egy utolsó magjáig elszántan irtandó tangó
Egy felejthetetlen, levetkőzhetetlen tangó
Például: felfagyott országút, eső van, hajnali köd
Szétzilált estélyi jelmezben el lejt a pár.
A frakkszárnyak összegyűrt gombócban, szakadt a nadrág
A harisnyakötőben tollszár, a kézben pohár
Ez Európát rabolja éppen, búgja az asszony.
Ugyan már kedvesem, mit nem mond, kacsint az úr.
Hát hol van itt Európa? Nézzen szét, nézzen magába,
Itt sár van, és ön van, és én vagyok, szakadatlanul.
Ahol most táncolunk, ez itt az Angol Királynő
A kocsmának asztala, cipője azon kopog
Ez Deák Ferenc úr pipája, vigyázzon! Lépje át, kérem
Nagy dolgok dőlhetnek dugába, ha rátapos
A felfagyott országút itt visz, a sótartó mellett
És mindjárt utána a Lánchíd következik
Aztán egy ónkancsó, aztán a Károlyi kastély
Kun Béla szónokol, pipafüst borítja el
Egy díszzsebkendőbe földosztó karókat vernek
A rádió ostroma még eldöntetlenre áll
De ne féljen kisnagysád! Forogjunk, amint adódik
Hisz a szélső pohár mögött mindig lesz újabb pohár
Ön attól fél talán, hogy egyszercsak lepottyan innen?
De végtelen parkett ez, nyugodtan hihet nekem
Ön Európát emleget, hát megsúgom, hogy bő száz éve innen
Az asztal széléig még nem jutott senki sem
Tehát, ezért is mondom önnek, hogy ez tangó, csak tangó, csak tangó
Igen, ez tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó
Igen egy megejtő életmód, megejtő halálmód-tangó
De hát, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó
Igen ez, tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó
Csak tangó, tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó, csak tangó
Anna dal
Három nap északi szélben,
vacogásokban, ostromokban.
Pulóveremben illatod.
Hova vezet ez!?
Na hiszen... Mi a fene lesz!?
Micsoda beteges, rákfrancos élet!
Én itt nézem, te meg ott nézed,
hogy hajol meg a szélnek
a jegenyénk,
s levele hova repül el.
Így szállok én is el nemsokára,
te pedig így hajolsz majd utána
annak a személyvonatnak,
melyen utazom
haza én, haza egyedül.
Aztán csallak egy évig a feleségemmel,
Te meg majd engem a szeretőddel.
Ebből áll ki az ősz meg a tél.
Csupa csavaros kibúvó.
Csupa csalatás.
De jövő ilyenkor hazamenőben,
megint az ablaknál szeles időben,
s pulóveremben illatod...
Ugye csakis így?
Ugye így? Ugye csakis így?
Így szállok, így hajolsz és így nézek.
Így mondom újból, hogy rákfrancos élet,
és így hajol majd meg újra a szélnek
az a jegenye, az az egy,
az a hülye fa, az az egy,
na, te hülye fa...
Új dalok
1990. október 16. / József Attila Általános Iskola /
1992. március 7. / Zöldház /
Kelet Európa
Kelet-Európa, Európa lichthofja, kidobált szemetek, a fal ridegen meredt
Kelet-Európa, vagy Kelet-Közép-Európa, sor került rád is, Káin, mostohagyerek
Édes szívem, te, vak süket nóta, ócska a verkli éneked
`56 Európa, `68 Európa, debillé pofozott, ősz, eltorzult gyerek
Kelet-Európa, ott ülnek a boltba` tiranno-, marxo-, geronto- és trabantfejesek
Kényszeres nóta, vak zongorista, hallgatom tompa éneked
Félszeg Európa, részeg Európa, rokona embernek, így hát majomrokon
Nem is Európa, igen is Európa, szemüveged kapd le, tán jár még egy pofon
Nem is Európa, igen is Európa, mit álmodsz, én továbbgondolom
Prága Európa, Varsó Európa, szőrszálat hasogatsz, csűrsz és csavarsz
Remény Európa, röhej Európa, jópofa hatalmi játék e tavasz
Édes szívem te, reszli Európa, álmom, hogy másmilyen maradsz
Na mi van, Európa, Kelet-Európa, hol a bal, hol a jobb, már nincs itt irány
Reszli Európa, köztes Európa, feketepiacon vett engem anyám
Hájas az élet, részeg kis népek, sok egymást vádoló talány
Most te jössz, Kelet-Európa, mindennek tudója, bakancsban ugrálod hős, tojástáncodat
Valaha Európa, csak volt Európa, adtál te ezér` már vért s szégyent sokat
Járd, Kelet-Európa! Tánc van, Kelet-Európa! Táncolj, mert éppen most szabad
Lóden Európa, kübli Európa, hol a tömegbe szállt, leszállt az ész
Remény Európa, röhej Európa, sunyítva képzelegsz és röhögsz, ha remélsz
Édes szívem, te, szóljon a nóta, énekeld azt, hogy itt semmi vész
Szeretlek, Európa, Földnek sója, vén gazemberek játéka, szívem
És ismét Európa, Kelet-Európa, mondd azt már megint csak kérlek, hogy igen
Szűk boros szájjal énfölém hajolva dúdold még ezt kicsit nekem
Hogy igen, Kelet-Európa, igen, Kelet-Európa, igen, Kelet-Európa
Nyugati pályaudvar
1992. október 28. /József Attila Általános Iskola /
Horda
Mink vagyunk a Horda
Száll a puszta porja
Bele patanyomba
Mink vagyunk a, mink vagyunk az
erre járó szemenszedett horda,
mink vagyunk a, mink vagyunk a
szélkavarta fajta puszta porja
Puszta fajta porja
Puszta fajta porja
Puszta fajta porja
Iga, kaloda, korda
nyűg, istráng, hám, csorda
pányva, béklyó, szolga
Mink vagyunk a, mink vagyunk a
belenyomva patanyomba porja
Mink vagyunk a, mink vagyunk a
belenyomva patanyomba porja
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Szolga csorda horda
Válogatás régi és új dalokból
1995. november 29. / József Attila Általános Iskola /
Lánchíd
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd meg a vén folyót, megvan-e még,
hisz ma az ember még azt is csudálja,
hogy el nem vették már rég mindenét,
nézz csak utána apádnak, anyádnak,
asszonyod vizsgáld, hogy asszony-e még,
másodpercenként kell ellenőrizd,
hogy a tiéd-e még, ami tiéd.
Gondosan leltározz éjt nappá téve,
zsebedbe nyúlj, hogy a pénz ott van-e,
elvették múltadat és a jövődet,
míg félrenéztél vagy három hete,
és emlékezz volt még egy óvatlan perced,
engedted magadnak hogy félrenézz,
s már arra ébredtél, hogy nem vagy férfi,
ember, hogy lehettél ilyen merész?
Volt még egy Istened, egész jó Isten,
s könnyelmű percedben feledted őt,
s felnéztél, láttad hogy ő is másé,
vicceket mesél a gondviselőd.
Nézz le a Lánchídról a vén Dunára,
nézd csak a vén folyót, hogy viszi szét
apádat, hazádat hogyan dobálja,
s maga sem tudja, hogy megvan-e még.
Vagy tudod mi; ne is nézz le a Dunára,
szemedet féltsed, hátha kisül,
így maradj inkább már, így félrenézve,
anyátlan, Dunátlan, nemtelenül,
Csakis a, csakis a szemedet őrizd,
ne is nézz már oda, hátha kisül,
vigyék csak kapkodják, nézz te csak félre,
s várj másik istenre, aki becsül.
Telihold dalai
1997. március 5 / József Attila Általános Iskola /
Volt egy időszak…
Volt egy időszak, amidőn éjt-nap
Lapot keverve kártyáztam én.
Káró, kőr, bubi, királynő.
Töprengve Isten természetén.
Az egyik lap a másik fölé,
Töprengve Isten természetén.
És volt egy időszak, mikor a holdat
Mindent felejtve bámultam én,
Klári, Edit és Velkei Margit,
Az egyik lépett a másik elé.
Az egyik lány ment a másik mögé.
Az egyik lépett a másik elé.
És jöttek éjek, világűr mélyek
Hogy egymást cserélték asztallapok
Ömlött a bor, sok társaság volt,
Kezemről az órát elvesztve rég,
Bámultam az idő természetét.
Kezemről az órát elvesztve rég.
És volt egy korszak, mikor a holtak
Túlsó világból üzentek át,
Platon, Swedenburg, Proust és Krúdy
Betűk hemzsegtek hangyák gyanánt.
Könyvekből épült kártyavár,
Hemzsegtek a betűk hangyák gyanánt.
Ideje van már, hogy vízre szálljak,
Fénylapok úsznak a felszínen.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Jobb lenne élni, ámde túl a fák már
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Arany kezükkel intenek nekem.
Válogatás régi és új dalokból
2002. június 22. / Várszínház /
Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről
Hol volt és hol nem volt, Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
bolondot mímelt, ó borzalom.
Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött;
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.
Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom
Láthatni ma is a színpadon.
Refr:
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William!
Egy sötét éjjel neje nyakára
Helyezte kezét egy mór vezér,
S belőle végén a szuszt kinyomta,
A látványt így nem zavarta vér.
Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait.
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit.
Itt állunk úgy, mint a mór vezér
Magunk kifosztva másokért.
Itt álunk és a szánk nyitva van:
– Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam!
Refr:
E kies hazában mutass nekem…
Valószerűtlen púpot a háton
Valószerűvé tenni kell.
Méghozzá úgy, hogy világnak hátát
Hajlítni kell egy púpig el.
És ha egy gigászi gerinc is hajlik,
Richard-nak púpja nagy mintát követ.
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divatfi még lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerők,
Mert Richard király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.
Refr:
E kies hazában mutass nekem…
És tükrünk szétszórt szilánkjait
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van:
– Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam!
Refr:
E kies hazában mutass nekem…
E kies hazában mutass nekem,
Egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William, William!
Beszélgetés Cseh Tamással
2006. április 4. / Helischer József Városi Könyvtár /
A Csillagokkal táncoló Kojot című most megjelenő Cseh Tamás könyvben szereplő mesék az észak-amerikai nagy síkság népeitől származnak. Az őslakos indiánok történelme több mint tízezer éves. A világ keletkezéséről szóló mítoszok, a harci- és hőstörténetek, tanmesék és legendák a meséken keresztül maradtak az utókorra. Álombeli és igaz történetek öröklődtek a következő nemzedékekre a mese által a Nap és a csillagok természetéről, a hegyek és vizek lelkéről, az állatok varázslatos tulajdonságairól és gyógyító képességeiről. Csak napnyugta után, hosszú téli éjszakákon meséltek, nagyon ritkán vadászidényben. A történetek sokszor véresek és kegyetlenek. Ebbe a könyvbe játékosabb meséket válogattam. Úgy, mint a dalok, a mesék is közös és személyes kincsek voltak. Néha mesét adtak egymásnak ajándékba. A kedves olvasó is tekintse ajándéknak ezeket a meséket, amelyeket Cseh András illusztrált.
Megyek az utcán lefelé
/Elhangzott 2009. augusztus 27-én Cseh Tamás temetésén /
Megyek az utcán lefelé,
nyitott kabátban hazafelé,
lehet úgy fél hét felé,
megyek a nincsből a van felé.
Cipőmben ott az üzenet,
az hajtja összes léptemet,
visznek szárnyas bokák,
minden lépésnél van tovább.
Jönnek a házak, oszlopok,
túlvagyok rajtuk, túl vagyok,
táncolok nincsből a van felé,
fél hétből megyek a hét felé.
Megyek az utcán lefelé,
viszem a nincset a van felé,
és minden hálám csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.
Dombos az én utcám,
csúcspontján túljutván
lejtmenet lendít meg,
szárnyasan lépkedjek.
És visszapillantva
nem látok én vissza,
mit kezdetben tettem meg,
csúcsvonal takarja.
http://www.free-lyrics.org
Tovább az utcán lefelé,
jövet a nincsből a van felé,
veletek, házak, oszlopok,
veletek együtt úgy futok.
Megyek az úton lefelé,
2004 estefelé,
és ő még azt is jól rendelé,
hogy senki sem mondja, gyere bé.
2004, 2004,
itt van az év, ez az az év,
hogy semmit se adj, semmit végy,
2004 van fél hét felé.
Megyek utcámon, lefelé,
nyitott kabátban hazafalé,
megyek egy fényes ház felé,
jó lesz majd ottan hét felé.
Jó lesz a kedvem majd,
rántom az ajtókat,
bútorok ott majd bent
mind elém térdelnek,
és azt kell éreznem,
hogy célba érkeztem,
és talán lefekszem,
végre is lefekszem.
És talán lefekszem,
a földön elfekszem,
és azt kell éreznem,
nincs már mit végeznem.
Hát ilyen az utcán, lefelé,
nyitott kabátban, hazafelé,
érezve, hogy minden csak az övé,
aki ezt ígyen rendelé.
