Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Pifkóné Zachar Anna AZ első mozik Esztergomban A mozgókép megjelenésének színterei Vendégfogadók, szállodák A szabad királyi városban a 19. század elején már öt vendégfogadó működött. A város tulajdonában, a mai Széchenyi tér 22-es számú ház helyén fogadta a vendégeket a Fekete Sas. Szintén a város központjában, a Kossuth Lajos utca 2-4. számú ház helyén állt a Három Szerecsen Vendégfogadó, amely a 20. század első évtizedeiben majd a Szerecsen mozinak ad helyet. A város főutcáján, a hajdani Buda utcán (ma Kossuth Lajos utca) két másik olyan fogadó is állt, amely a század végére becsukott vagy jelentéktelenné vált: a Fehér Bárány és a Vörös Ökör. Ma is látható három olyan vendégfogadó épülete, amelyeknek fontos szerepe volt az esztergomi mozik történetében. Igaz, ma egyik sem tölti be eredeti szerepét. A Magyar Király vendégfogadó A mai Kossuth Lajos utca 25. alatt álló díszes épület a hajdani Magyar Király vendégfogadó, ma a tanítóképző kollégiuma. 1813-ban Bleszl Albert az ausztriai Brozendorfból betelepült kocsmáros, vendégfogadós és mészáros vette meg a telken álló házat. 1824-ben a mellette lévő ház telkét is megvásárolta, majd 1824 és 1829 között felépítette a Magyar Király vendégfogadót. A vendégfogadó emeletén a lakószobák mellett egy kisebb terem, földszintjén pedig bálterem volt. Nagyterme az udvar végében nyílt. Hosszúsága 21,8 méter, szélessége 7,5 méteres. Tudjuk azt is, hogy 5,4 méter magas volt.46 Ismerjük a 19. századi bérlők neveit is, akik közül néhány olyat emelek ki, aki rendezvényeivel a város kulturális életében, szórakozási lehetőségeinek kiszélesítésében fontos szerepet játszott. Az 1890-es években Bokros Károly lett a vendéglős, aki a fővárosba távozott, s helyette öccse Ede vezette a Magyar Királyt. Őt Meizler János váltotta fel. 1897. szeptember 18-án Meizler János megnyitotta a felújított Magyar Királyt. Nagy és előkelő közönség gyűlt össze az aranyos, csillogó, új helyiségek átadására. Auer-lámpák kellemes fényében hajnalig mulattak. 1898. október 15-én további felújításokat végeztek. Ekkor a tetemesen kibővített és nagy eleganciával ellátott új étkezőhelyiség felavatására került sor. A Magyar Király vendégfogadó termeiben elsők között jelent meg Esztergomban a mozgókép. A Fürdő Szálló A Fürdő Szálló egykori épülete ma Esztergom egyik szégyenfoltjaként éktelenkedik a hajdani Szenttamás város főutcáján. 1841-ben az esztergomi káptalan a birtokához tartozó Szenttamás városban a hévízi források mellé új szállodát építtetett. A klasszicista stílusú vendégfogadó Zofál Lőrinc és Grammling Ignác tervei szerint épült és Hild József közreműködésével készült el. A mai Bajcsy-Zsilinszky úton évek óta gazdátlanul, romjaiban álló épületről hajdan, a Pesti Divatlapban így írt Vachot Imre: „a basilica s a város szélén álló gyönyörű, kúpfödeles kápolna után Esztergomban legszebb épület a káptalan fürdőháza, melly Pestre is beillő díszes kávéház és vendéglővel van kapcsolatban. Minden van itt, még tánc és olvasóterem is”. Bérlői közül a Schleiffer Mátyást és Lajost emelhetjük, akik 1865-től 1930-ig fogadták a vendégeket, s biztosítottak szálláson kívül különféle szórakozási és művelődési lehetőségeket a városi polgároknak. Lajos nevéhez fűződnek azok a szórakozási alkalmak, amelyeken először jelent meg városunkban a vetített kép, a mozgókép. A Három Szerecsen vendégfogadó A fogadó a város legforgalmasabb pontján, a mai Kossuth Lajos utca 4-es számú ház helyén állott. 1813-ból már ismerjük a tulajdonosát: Vayand János vagy József vendéglős és mészáros személyében. A következő évben már Hartégen Leonard a tulajdonosa haláláig, majd özvegye 1849-ig. 1850-től Dóczl József vendéglős nem csupán tulajdonos, de a vendégfogadót is működteti. Ezután Majer József „húsvágóé” lett, aki szintén folytatja a vendégfogadós mesterséget. Tőle 1880-as évek közepén a tekintélyes Frey család tulajdonába került, akik bérlőknek adták ki a Három Szerecsent. 1909-ben került a földszintes, U alakú épület Németh Gábor tulajdonába, s július 31-én nyitotta meg teljesen felújítva. Ez a vendégfogadó lesz a Szerecsen mozi. A Korona Szálloda és Porgesz Béla A szigeten át a Mária Valéria hídra vezető Lőrinc utcában palotasort épített a Takarékpénztár. Az utca sarkán az utolsó épület a Korona Szálloda volt, amely most, az ÉDÁSZ kiköltözése után évek óta üresen áll. 1899. április 30-án nyílt meg itt a Korona Szálloda, s annak pazar étterme, a pincében kuglizóval. A kávéház aranyozott halványzöld kárpitozással, sötétbarna faburkolattal készült. Előtte kis utcai kert volt a teljesen kinyitható, Kis-Duna partjára néző ajtók előtt. A kávéház 30 m hosszú, 6 és fél méter széles volt, és ehhez csatlakozott a biliárd- szoba. Mögötte két kártya-és különszoba nyílt. A világítását kettős megoldásúra tervezték. Először légszesszel világítottak, amelyet házilag állítottak elő, de nemsokára villanyvilágítást alkalmaztak a kettős funkciójú csillárokban. Hat vendégszobával rendelkezett. Emeletén voltak a Kaszinó termei is, amelyek közül a nagyterem barokk stílusban készült. 1898. júniusában a Takarékpénztár szerződést kötött Dersdner Alberttel, a pozsonyi Stefánia kávéház bérlőjével, aki ígéretet tett a kávéház korszerű berendezésére és működtetésére. 1900 márciusában már új bérlője volt a Koronának Trebitser Zsigmond személyében, aki feleségének esztergomi rokoni kapcsolatai miatt próbálkozott a Korona működtetésével. Még társaskocsi-járatot is indított a vasútra, hogy közkedveltebbé tegye a szállodát. Nem sikerült azonban hosszú időre megvetnie a lábát, 1901 januárjában felmondta a bérletet. 1901. május 1-jétől Tucherer (Tüherer) Alajos az új bérlő, aki addig Herkulesfürdőn tevékenykedett. Ő sem maradt sokáig Esztergomban, rövidesen új bérlője lesz a Koronának. 1902. november 9-én Porgesz Béla nyitotta meg a kávéházat és vendéglőt. A megnyitón a külföldön is népszerű esztergomi cigányprímások, Jónás Pali és Balogh Géza zenekara lépett fel.53 Porgesz Béla lesz az, aki majd néhány évvel később megnyitja majd meg néhány évvel később a Koronában az első állandó mozgóképszínházat. A párkányi származású vendéglős már 1895 előtt a város főterén bérelt vendéglőt, majd a Simor János utcán látogathatták a polgárok Polgári sörcsarnokát. 1897-ben a mai posta épületében nyitott sörcsarnokot, ahol már rendszeresen léptek fel különféle szórakoztatók: zenészek, bűvészek, recitátorok. A posta megnyitása után a Hévíz utcában az Esztergom Városához címzett vendégfogadót és szállodát működtette. 1895-től több ízben is sikerült elnyernie a fővárosiak körében is népszerű túlparti nyaralóhely, Kovácspatak nyári vendéglőjének a bérleti jogát is. Porgesz 1909-ben tagja lett az Országos Kinematográf Egyesületnek is. 1912-ben pedig a mozgószínház-tulajdonosok megalakuló Országos Szövetsége választmányának a tagja lett. Valószínűleg jól jövedelmezett a vendéglő és a mozi is, mert 1910-ben megvette a legnagyobb múltú, legjelentősebb, ma is működő újságot: az Esztergom és Vidékét. Egyéb játszóhelyek Még két olyan Széchenyi térien álló épületről kell szót ejtenünk, amelyben az első között találkozhattak az esztergomiak mozgóképekkel. A Mihalik–ház, korábban Leipolder-ház A mai Széchenyi tér 13-as számú épülete a Mihalik-ház. 1843-ban Leipolder József 192 négyszögölt vásárolt a mai Széchenyi tér 15-ös számú ház telkéből, s erre építette fel a ma is látható emeletes házát. Leipolder József tímár volt, városi képviselő, az esztergomi Takarékpénztár egyik alapító tagja. Tagja volt a városi Kaszinónak is, amelynek egy ideig otthont is adott a ház. 1847 és 1850 között Héya Imre alispán lakott az épületben. Mihalik Bálint kereskedő 1878 júliusában nyitotta meg ott vászonraktárát a Sziléziaihoz címezve.55 A házban működött Tauber Nándor zeneiskolája 1888-ban. 1901-ben a Takarékpénztár veszi meg 40 200 koronáért. 1901 januárjában ebben a házban láthatják az esztergomiak a Nemzetközi Dioráma látványosságait. . A Kollár-ház, Széchenyi tér 24 A főtér egyik legnagyobb lakóháza. A ház első tulajdonosát – Jost János Benedek nyergesi postamestert – 1711-ből ismerjük. 1713-ban Campion György dorogi postamestert említik tulajdonosként. 1722-ben Belesics Ferenc érseki számtartó tulajdona. 1772-ben már bizonyosan a Kollár család tulajdonába kerül. Az első tulajdonosa Kollár Péter szenátor. 1902-ben az épület egyik üzlethelyiségét vándorló diorámásnak adták bérbe. A mozgókép megjelenése Esztergomban A dioráma A dioráma közeli rokona Robert Baker 1784-es találmányának, a panorámának, a 360 fokos festménynek. A panorámákban bemutatott képeket a néző nem festményként, hanem valóságként élte meg. A dioráma esetében színházszerű látványosságról van szó, amelynek felfedezése Daguerre nevéhez, s az 1822. évhez fűződik. A találmány segítségével a kép tér és az idő változását tudta előidézni különböző bonyolult világítási módszerekkel. A bemutatni kívánt képet egy olajjal vagy viasszal átitatott vászonra festették, amely mögött egy-egy sor további színes vászon helyezkedett el, amiket zsinórral mozgattak. A hátulról olajégőkkel és petróleumlámpákkal történő bonyolult megvilágításnak köszönhetően elérték, hogy érzékelni lehetett bizonyos mozgásokat. Láthatták a nézők a gomolygó felhőket, a városképre ereszkedő ködöt, vagy éppen vízesésben gyönyörködhettek. Elérték, hogy 12 órányi változást 15 perc alatt nézhettek meg a nézők. 1834-től vált a találmány kettős effektusú diorámává. Úgy korszerűsítette, hogy a vászon elülső és hátulsó oldalára is festetett egy-egy képet, rendszerint éjszakait. Az előadáson azután az előre festett képet a ráeső fényben mutatta be, a hátulra festettet pedig hátulról világította meg. Az ötlet azon az egy optikai tényen alapult, amelynek az a lényege, hogy a komplementer színek egymást kölcsönösen feketévé egészítik ki. Ezt felhasználva tudtak mozgást imitálni. Ha egy figurát felfestettek a hátoldalra halovány zölddel, akkor azt a néző csak akkor nem érzékelte csak akkor, ha piros szűrőn keresztül világították meg. Így lassú, egymás utáni megvilágítással elérhető volt, hogy úgy tűnjön, hogy lassan érkeznek a sétálók lassan megérkeznek egy város korzójára. A diorámák előrelépést jelentettek az illúziókeltésben a panorámákkal szemben, mert nem a nézőnek kellett egy statikus kép terében mozogni, hanem a fotelban kényelmesen üldögélve belekerült egy mechanikai apparátusba, s körülötte folytonosan változott a téridő-rendszer. Ez nagyfokú szellemi jelenlétet, absztrakciós képességet is követelt tőle, hogy ne csak észlelni, de értékelni is tudja, a napszakváltást két eltérő kép bemutatása nyomán. Ennek a változásnak a technikai csodája: a képbe rejtett mozgás nyűgözte le igazán az embereket. A dioráma igen jelentős lépés volt a valódi mozgókép megszületésének irányába, s még a 19. század közepén is együtt emlegették a gőzhajóval, a vasúttal, távíróval és fotográfiával. Magyarországon az első dioráma előadásról 1844-ből, Kolozsvárról tudunk. Itt mutatkozott be Heinrich György nagyszebeni optikus diorámája. 1880-ból, Debrecenből, a színházban bemutatott dioráma előadásról van még tudomásunk a szakirodalomból. A dioráma elvén működhettek a mechanikai színházak. Erre enged következtetni Gierke drezdai mutatványos Grand Théátre mechanique hirdetése 1883-ból szintén Debrecenből. Kiss Adolf Természettani Mechanikai Műszínháza A Fürdő Szállodában 1890. február 9-13 között a Kiss Adolf igazgatása alatt álló Természettani Mechanikai Műszínház adott műsort. A híradásból nem tudjuk pontosan megállapítani pontosan, hogy milyen technikát, a képek bemutatásának milyen eszközeit használta Kiss Adolf. Valószínűsíthetjük csak, hogy mechanikai színháza diorámát jelentett. A viszonylag hosszú ideig tartó vendégszereplés arra enged következtetni, hogy érdeklődés kísérte Kiss Adolf előadásait, amelyekről bővebb információval nem rendelkezünk. Dioráma a Magyar Királyban A dioráma első néven nevezett formája 1896-ban érkezett el Esztergomba. Nem tudjuk, hogy ki volt a vállalkozás tulajdonosa, mert a korabeli sajtó erre nem tett utalást, bár kiemelt figyelmet fordított az eseményre. Az 1896. április 12-én megjelent Esztergom és Vidékében az alábbi közleményt olvashattuk: „Érdekes látványosság van néhány nap óta Magyar Király kistermében. Egy modern forgató gépszerkezettel berendezett dioráma, amelyet kényelmesen ülve végignézhet az ember, miközben egymás után vonulnak el szeme előtt a híven reprodukált képek Belgium, Hollandia, Svédország, Norvégia legszebb tájairól. A dioráma városi fogadtatásáról érdemes ismét az Esztergom és Vidékét idézni: „… Leginkább hölgyekből álló, nem kevésbé népes fallanx is bevonul a Magyar Királyba esténkint. Ezek azonban nem hosszú fehér asztal mellett, hanem az emelet kistermében telepszenek meg, ahol misztikus sötétségben feketéllik a DIORÁMA 25 ablakos rondellája. A tolongás oly nagy, hogy sokszor félórába kerül, míg helyhez jutunk. A képek tiszták, szépek, a műsor változatos, a nézőüvegek jók, úgy, hogy az ismeretterjesztő vállalat méltán megérdemli a pártfogást. Aki még nem látta havas Svájcot, narancstermő Itáliát, hideg Oroszországot, jól teszi, ha siet, mert nem sokáig lesz besötétítve a Magyar Király kisterme.” Sikerét igazolja az is, hogy rövid időn belül, már június 3-tól ismét dioráma előadásokat rendeztek a Magyar Királyban. Ezekről részletesebb beszámolókat nem találtam a helyi sajtóban. Mechanikai Műszínház Szintén 1896-ban a Mechanikai Művész Színház a Simor János utcában tartott előadásokat. A helyi sajtó tudósításából tudjuk, hogy a vándorló színház díszesnek mondott színkört épített, ahol kitűnő díszletek és meglepő gépezetek fogadták a látogatókat. Az érdeklődőket a kétórás előadásban a görög mitológia jelenetein kívül szaharai karavánok, őserdei mozgó állatok ragadták meg. Látható volt Alexandria bombázása az angolok által, s a katonák is, ahogy egymásra lövöldöztek. A színház külön előadást tartott a főgimnázium tanulóinak, amelyen Vojnits Döme igazgató vezetésével teljes létszámban részt vettek. . Vándor diorámák 1901. januárjában még február 7-én is több hétig Nemzetközi Dioráma működött a Mihalik-házban. A helyszín kényelmes, fűtött helyiség volt, s délután 3 órától 10 óráig látogathatták az érdeklődők. 1902. február 6-án adta hírül a helyi sajtó, hogy a Széchenyi téren a Kollár-házban egy dioráma működik. Látható volt az Oroszország és Párizs, majd február másodikán és harmadikán Hamburgot szemlélhették az érdeklődő esztergomiak. A kinematograph és a bioscop Benkő M. tanár kinematographja Az első magyarországi villamos élőképszínházak kávéházakban, egyéb vállalkozások kiegészítéseként indultak. Néhány hónapig működtek, majd bezártak. Az első engedélyesként Eugene Dupont-t, majd egy-egy olasz és angol nevet követően a következő vállalkozókat jegyezték be: Sziklay, Stein Mór, Zlinszky, Lévy, Neumann és Ungerleider, Herbst Samu, Siposs Sarolta, Scheiring, Domager, Singer, Szeibert, Lőwinger, Grünhut, Zwillinger, Bruder. Az első igazi ismert mozgóképvetítések, akárcsak Kolozsváron, Esztergomban is Benkő M. tanár, azaz Stein Mór nevéhez fűződnek. Kolozsváron az első adat Benkő (Stein) M. úr kinematograph mutatványairól 1899 januárjából való. 1900. április 28-án Gyulafehérváron is láthatták életnagyságú mozgó fényképeit. Benkő (Stein) Mór olyan vándormozis volt, aki maximum 24-25 filmmel rendelkezhetett. Erre több tényből is következtethetünk. Tudjuk, hogy Kolozsváron 1899. január 2-án „Benkő M. Úr Kinematograph mutatványa”i két szakaszban 18 film bemutatását jelentették, s hogy ezek 1-2 percig tartó filmek voltak. Benkő M. nagy területen utazhatott, csak az általunk ismert kolozsvári, hódmezővásárhelyi előadások is erre utalnak.1900 december elsején és másodikán mindössze két napot töltött Esztergomban, s négy előadást tartott a Fürdő Szálló nagytermében, ami arra enged következtetni, hogy ekkor sem nem rendelkezett több filmmel. Az Esztergomi Közlöny december 2-i száma így ajánlotta a város lakóinak figyelmébe Benkő M. tanár programját: „villanygéppel működő életnagyságú cselekvő alakokból álló mozgófényképekkel előadást rendez. … Tekintettel a változatos műsorra és arra, hogy városunkban ritkán van alkalmunk ilyen műélvezetre …” ajánlja. A helyárakat is megírták: számozott körszék 60 kr. zártszék 50 kr. állóhely 30 kr, deák és katonajegy 20 kr. volt. Az előadások este 8 órakor kezdődtek. Hódmezővásárhelyen is hasonlóak voltak a helyárak, a Fekete Sasban. 1899 februárjában mindössze a legdrágább helyár volt magasabb Esztergomban, az I. rendű hely 50 Krajcár, a II. rendű hely 40 Krajcár, a földszinti álló 30 Krajcár, a karzati állóhely 20 Krajcár volt. Az Esztergom és Vidéke december 6-án megjelent tudósításából arra következtethetünk, hogy Benkő M. tanár kevesebb figyelmet fordított Esztergomra, mint Gyulafehérvárra, ahol azt írták, hogy „ az összes gépek vezetését és a mozgó élő fényképek bemutatást Benkő M. tanár személyesen eszközli”. Ez Esztergomban nem így történt, hiszen, mint az alább idézett tudósításból kiderül, az élőképek bemutatását itt nem maga végezte: „… eléggé változatos és érdekes képek, amelyekhez egy rossz magyarságú segéde magyarázatot, sőt a tréfás képekhez úgynevezett vicces megjegyzéseket is fűzött, melyeknek naivsága élénk nevetgélést okozott. Vasárnap a rendes előadás után 9 ˝ órakor külön, urak számára való pikáns előadást tartott a «tanár úr» melynek kezdete előtt a fiatal nemzedéket óvatosan eltávolították, jó szerencse, hogy ez eszükbe jutott. Még jobb lett volna, ha a hatóság nemcsak ezt az utóelőadást tiltja be hanem már az annak programját hirdető eléggé sokat ígérő nyomtatványok terjesztését. Vajon az utóelőadás látogatói ott voltak-e a főgimnázium Vörösmarty-ünnepén, vagy ott lesznek–e a vasárnapi hangversenyen?” Az Esztergom és Vidéke cikkéből arra következtethetünk, hogy a pikáns előadást nem fogadta osztatlan lelkesedéssel a mérvadó polgári réteg. Mivel valószínűleg távolmaradt róla a cikk írója is, nem tudjuk, hogy kik látogathatták. Azt sem tudjuk, hogy milyen pikáns filmeket láthattak az urak, de valószínűleg hasonlóak voltak Méčlies Fürdés bál után című filmjének meztelen fürdési jelenetéhez, s a Lumičre-filmek között is előforduló pikáns filmecskékhez. Nem ismerjük Benkő repertoárját sem, csak a Kolozsváron 1899-ből fennmaradt műsort. Valószínűleg ezt, vagy több elemében hasonló műsort mutatott be Esztergomban is, hiszen nincs adatunk arra, hogy 1900 előtt vetített volna a városban. Már említettük, hogy Kolozsváron két szakaszban 18 mozgóképet vetített. Ezek egy-két percig tartottak. A filmek egy része szabadtéri felvétel volt, bemutatva egy-egy városi nevezetességet: Köztársaság tér Párizsban, vagy egyszerűen csak hétköznapi eseményeket: A biciklisták, vagy a kedvelt téma, A tánc sem maradhatott ki: Excentrikus táncosnők, Bohóc táncosnő… Az első rész záró filmje a hírneves Lumičre-produkció, az Egy vonat érkezése volt. A technikai feltételekre is a gyulafehérvári hirdetésből kaphatunk képet: „Az egész kontinensen egyedül két villanygéppel működő ÉLŐ SZÍNJÁTÉK, életnagyságú cselekvő alakokból álló mozgó fényképek 300 négyzetlábnyi nagyságban, háromezer gyertyafénnyel világítva.” Benkő villamosszínházával 1901. január 17-18-án ismét előadásokat tartott a Fürdő Szállóban. Részletes műsora azonban ennek sem maradt fenn. Benkő M. tanár 1903-ra sem rendelkezett nagyobb repertoárral, mert január 17-18-án ismét csak két napra vendégeskedett a Fürdő Szálló nagytermében. A helyi sajtó ekkor sem szentelt nagyobb helyet műsorának, tehát sok újdonsággal nem dicsekedhetett. A Székelyföldi Tudományos Színház A Székelyföldi Tudományos Színháznak mindössze egyetlen előadásáról tudunk, amelyet 1903. szeptember 29-én este 8 órakor tartottak a Fürdő Szálloda nagytermében. Nem ismerjük a műsort sem, csupán annyit tudunk a helyi sajtóból, hogy az előadás egyik érdekes része volt a budapesti párizsi nagyáruház tűzkatasztrófájának a bemutatása. Valószínűleg nem ez volt az egyetlen műsorszámuk, mert Zalaegerszegen néhány héttel később (november 8-án) egész estét betöltő mozgóképpel csalogatták a közönséget. Az Orleans-i szűz című dráma filmváltozatát mutatták be, ami egy színházi előadás felvétele volt. Bioscop a párkányi vásárban A Mária Valéria híd megépülése után még szorosabb kapcsolat alakult ki Esztergom és a Duna túlsó partján épült Párkány között. A mindennapi élénk kereskedelem mellett a vásároknak különösen fontos szerepe volt a két város életében. Október végén a mai Párkány legnagyobb eseményei közé tartozik, s tartozott a 20. század elején is a Simon-Júda vásár, amely még a fővárosból is vonzza a tömegeket. A Simon-Júda vásárnak ma is elengedhetetlen kellékei a mutatványosok, a szórakoztató programok, amelyeken nagy számban vesz és vett részt az esztergomi polgárság szinte minden rétege. Az esztergomi sajtó mindig nagy figyelmet fordított a párkányi eseményekre, s így az Esztergom és Vidéke 1902. október 26-i írásában számolt be egy bioscop működéséről Mozgófényképek Párkányban című cikkében. Ebből megtudhattuk, hogy a vásár ideje alatt 500 lámpafénnyel, 6 ívlámpával felszerelt bioscop fog működni. A bioscophoz saját 20 lóerejű gőz és villanyfelszerelés tartozott. Valószínűleg a korabeli hirdetésekből tudhatta a cikk írója, hogy a készüléket 1900-ban „ Grand Prix-szel” tüntették ki. Tulajdonosát nem jelöli meg a tudósító, valószínűleg nem járt még a városban, mivel ilyen felszereltségű vándorbioscoppal ismereteim szerint csak Lifkáék rendelkeztek, tehát valószínűleg ők jöttek először Párkányba. Mindössze annyit tudunk meg a fentieken kívül technikai felszereltségükről, hogy: ”Egy kitűnően átdolgozott photo-kinematograph mely a világ minden részében elismerést váltott ki.” Hirdetésük szerint délelőtt 10 órától óránként tartottak előadásokat addig, míg volt érdeklődő. Helyárak: zártszék 80 fillér, I. hely 60 fillér, 2. hely 40 fillér, s az állóhelyre 20 fillérért lehetett bejutni. Lifka–elektro-bioskop, villamos élő fényképek színháza 1904-ben, a párkányi vásárban jelent meg villamos élőkép színházával Lifka Ernesztin. A hirdetésben a következők olvashatók: „Élő, szenzációs mutatványok életnagyságban, a legnagyobb tökéletességben. Az életből véve természet utáni felvételek reprodukálása által a gyönyörű szcénák, aktualitások, látványosságok, drámák, regék, bikaviadalok, harci események, humorisztikus történetek, illúziók stb… 2 naponta 3 előadást tartottak. hétköznap este 6, 7 és 8 órakor. Vasárnap délután 3 órától minden órában vásáros napokon egész nap.” Az előadásokat a hirdetés szerint a „legnagyobb kényelemmel felszerelt csarnokban” nézhették meg az érdeklődők. Helyárak: zártszék: 40 kr, első hely 30 kr, második hely 20, a harmadik 15 krajcár volt. A 10 éven aluli gyermekek az első három helyen fél árat fizettek. A katonák őrmestertől lefele és a gyermekek a harmadik helyen csupán 10 krajcár ellenében nézhették meg az előadásokat. Az első pesti mozi történetével foglalkozó munkákból tudjuk, hogy Lifkáék milyen módon csalogatták a közönséget, s hogy hogyan kell elképzelnünk sátrukat: „A Bomba téri ponyvasátor 1902-es hangulatát megörökítő a késői visszaemlékezés mintha a több évtizeddel korábbi vásári mutatványosbódékat is idézné egyben. A 15 krajcárért látogatható sátor előtt kikiáltó áll: «itt látható Sergius nagyherceg meggyilkolása és egy nagy csomó nevettető mozgókép, melytől az öreg megfiatalodik, a szomorúságot vidámság váltja fel. Sokat nevetnek, folyton nevetnek. Ilyet még nem láttak, mozognak az emberek, a lovak, az állatok. Tessék, uraim, hölgyeim, fiatal uraim, csak pár krajcár a belépődíj!». Előttem vagy 12 méterre, egy kifeszített fehér vászon. Jobbra egy kisebb pódium, azon volt vagy négy-öt zenész, kürtös, nagydobos, kisdobos, cintányéros és még valamiféle, amit azonban a sötétség miatt nem tudtam kivenni... A sátor közepén néhány petróleumlámpás pislákolt. A mozgókép a hátam mögött állt, egy magas faalkotmányon, mögötte a gépész ült, ki javította a gépet. Csöngettek. Sötét lett. Előttem a vásznon alakok jelentek meg, kozák lovasok. Egyszerre csak látok egy főúri lovas kocsit, majd embereket, kik a kocsi felé szaladnak és bombát dobnak. A közönség felszisszen. A képen a bomba robban, sűrű, sötét füstfelhőbe takar be mindent. A nagydobos veri a dobot, szól a csinnadratta, én meg lélegzetemet is visszafojtva figyelek. Hirtelen vége mindennek, a zene elhallgat. Kinyitják a bejárót takaró függönyt, világosság szalad be a sátorba” Az Esztergom című lapból értesülhettünk részletesebben a Lifka-bioskóp műsoráról. Az október 23-i számban így írnak: „...a Lifka-féle kinematograf …. műsora teljesen új s különösen érdekesek a keleti képei. Látható Port Arthur védelme, az orosz mozgósított hadsereg szemléje, harc a Jalu folyónál Mandzsúriában, Retvisan orosz hadihajó az ütközetben stb. S mindennek dacára a műsor nem teljes. Nincs meg a kínai teaszüret képe. Pedig ránk nézve nem érdektelen, hogy miként megy végbe Kínában a teaszüret, s hogy történik ft. Wilfinger lazarista atya felügyelete alatt annak a teának a csomagolás, melyből a legfrissebb szállítmány tegnap érkezett meg Brutsy Gyula teakereskedésébe. 1 kiló 16 K ˝ kiló 8 K 1 deka 20 fillér.” A tudósítás különlegessége, hogy egyben a város népszerű kereskedőjének, Brutsy Gyulának tea-hirdetése is, akinek üzlete a mai Széchenyi tér 23-ban működött. Az Esztergom és Vidéke október 27-i száma szerint változatos műsorukat állandóan zsúfolt ház előtt játszották: „Az Elektro-Bioskop a legnagyobb élethűséggel és a szemet nem erőltető módon varázsolja elénk a kor szenzációsabb jeleneteit, s más mulatságos vagy fantasztikus epizódokat.” A rendes programon felül férfiak részére október 27-én és 28-án külön előadást tartottak este 9 órakor. Ezekről az előadásokról nem közöltek bővebb információt a lapok, de már nem követelték a betiltást, mint korábban Benkő M. tanár pikáns műsorát. Érdemes megismerkednünk a Lifka család vállalkozásával. A csehországi Zatecből származó család vándormúzeummal járta a monarchia városait. Gazdag kiállítási anyagukat régi fegyverek, öltözékek, muzeális tárgyak, kőzetminták, ásványok, kitömött állatok tették ki. Sándor fiuk 1880-ban született Brassóban, és szüleivel valamint Karl testvérével együtt ő is vándorolt a múzeummal. Sándor a középiskoláit Bécsben végezte, ahol ajándékként hozzájutott egy laterna magicához, majd szülei segítségével eljutott Párizsba, ahol megismerkedett a „világot felforgató találmánnyal”, a mozgóképpel. 1900-ban egy Pathé gyártmányú felvevőgéppel hazatérve mintegy 40 méternyi filmet forgatott Gödöllőn. A családi hagyományoknak megfelelően azonban testvérével együtt elhunyt apja örökségéből 1900-ban komoly mozis vállalkozásba kezdtek. Vállalkozásukat nem volt egyszerű létrehozni, mert a szükséges felszerelést és a filmeket is csak több helyen tudták megvásárolni. Ebben az időben még igen nehézkes volt a forgalmazás, s vásárlások mellett filmcserével lehetett csak kialakítani a műsorokat. A vállalkozás megkezdéséhez a monarchia forgalmas kikötővárosát, Triesztet választották. A Lifka-bioskópot nem kevesebb odafigyeléssel és igényességgel rendezték be, mint a vándorló múzeumot, amit a mozi kedvéért az édesanya, Ernesztin felszámolt. Brenner János Lifka Sándorról írott kismonográfiáját idézi Deák Ferenc a vajdasági filmgyártásról írott tanulmányában: „megvettek minden szakkönyvet, amiből valamit megtanulhattak építkezésről, berendezésről, gőzgépről, mely az áramfejlesztőt üzemeltette, villamosvezetékről, izzókról, ívlámpákról, moziberendezésről és annak kezeléséről, ácsolásról, kárpitozásról […] A faalap vázhoz Szlovéniából hozattak csomómentes fát, az acélszerkezetet a Styria gyár legfinomabb fémkészítménye adta. Vetítőt a párizsi Gaumont cégtől vettek, a félstabil gőzgépet a Garret és Schmidt, az áramfejlesztőt a berlini AEG, ívlámpákat a bécsi Körting szállította." Az elkészült mutatványos szerelvény nyolc vagonból állt. 460 nézőt tudtak leültetni kényelmes ülőhelyekre. Ekkor azonban csupán hét rövidfilmmel rendelkeztek, és fél év után vándorlásra kényszerültek. Igaz, hogy a készen vásárolt filmek mellett Lifka Sándor vándorlásuk helyszínein is forgatott rövidke filmeket, amelyeket elsősorban közönségcsalogatónak szánt. A műsoruk összeállításakor arra törekedtek, hogy a filmek ne csupán esetlegesen kerüljenek egymás mellé, hanem legyen közöttük némi tartalmi kapcsolat. A források szerint Lifkáék a vándormozisok között elsőként már híradót is vetítettek. Az esztergomi újság beszámolói pedig megemlítik a műsortípusok felsorolása között az aktualitásokat. Lifka Sándorról tudhatjuk, hogy a mozit ismeretterjesztésre is felhasználta. Ennek két indítóoka is volt. Az egyik az, hogy pályakezdése az Urániához köthető, a másik a családi hagyomány, a vándormúzeumos múlt. Feljegyezték róla, hogy a vetítésekhez magyarázó, ismeretterjesztő szövegeket fűzött, mert filmjeinek ismeretterjesztő, oktató és nevelő funkciója is volt. Arra az esztergomi sajtóban nem találtunk információt, hogy a párkányi vásár idején tartott-e külön iskolai előadást. Valószínűleg nem, hiszen nem volt gondja a látogatottsággal. Közönségcsalogató újításuk volt az, ami az esztergomi újsághirdetésből is kiderült, hogy a vándorló színtársulatokhoz hasonlóan a diákoknak, s a katonáknak őrmestertől lefele kedvezményes jegyeket árusítottak. A források szerint elsősorban a délvidék településeit járták be, s 1904 előtt nem találtam adatot arra, hogy Esztergom környékén megjelentek volna. Valószínűleg akkor kerültek erre a vidékre, amikor ez idő tájt megvették második sátrukat is, s a két testvér szétvált. Brenner János kismonográfiája szerint Karl állandó mozit létesített Salzburgban és Linzben. Sándor egyik vándor mozijának vezetésével édesanyja, Ernesztin foglalkozott. Róla számos adattal rendelkezünk. 1906-tól folyamatosan próbálkozott több helyen is mozgóképszínház felállításával Pesten. Végül az Aréna úton és a Lehel téren kapott engedélyt előadások tartására. Tudjuk, hogy 1907-ben a pécsi kiállítás területén volt mozgóképszínháza, ahol aranyéremmel tüntették ki. 1908 májusától a fővárosban kapott engedélyt. Sátra a Bomba téren a Duna part felőli részen állt. Képet alkothatunk a párkányi vásárban megjelent moziról, ha egy 1906-os pesti állapotot veszünk figyelembe, amely szerint „A Lifka-féle kinematograf-sátor 500 fős, 8,5 x 22,5 m˛ alapterületű, favázas helyiség volt. Oldalán és tetején impregnált ponyva, alsó részén deszkatábla. A nézőtér egy részén 84,5 m˛ területen ülőhelyekkel”. A Tepli-féle bioskóp 1906. szeptemberében telepedett le rövid időre a Csillag, a mai Terézia utcában a Tepli-féle bioskóp.92 Tepli Nándorné kávés volt Budapesten, a József körút 70-es szám alatt, amikor 1903-ban engedélyt kapott arra, hogy a sátorban vetítsen mozgóképeket. Hosszabb ideig fenntarthatta vállalkozását, mert 1906-ban ismét engedélyt kért és kapott arra, hogy a Dohány utca–Wesselényi utca sarkán lévő telken felállíthassa a sátrát, melyről tudjuk, hogy 20x10 négyzetméteres, 600 fő befogadására alkalmas fedett, vándorlásra alkalmas helyiség volt.93 Hódmezővásárhelyen 1907 májusában járt a „Templ” mozgóképszínháza, mely valószínűleg azonos Tepli Nándorné vállalkozásával. A hódmezővásárhelyi műsorról olvashattuk, hogy előadásain „hatalmas megrázó drámai képeket, s humoros jeleneteket” láthatott a közönség: „ami fő, a képek tiszták, világosak voltak, azokon a legcsekélyebb vibrálás tüneteit sem láthatta senki. Az Esztergomban felállított helyiségről nem tudunk közelebbi információkat, de feltehetjük, hogy azonos lehetett a Dohány utca sarkán felállításra kerülő építménnyel. Ismerjük azonban a bioskóp mindhárom napi műsorát. A bemutatkozó előadás programját külön hirdették, majd az azt követő három napon azonos volt a program. Ha alaposabban megvizsgáljuk a szeptember 13-i műsort, akkor megállapíthatjuk, hogy egyes filmek között dramaturgiai összefüggés van. Az egy tekercsből álló humoros jelenetet (Fizetésképtelen vendég) természeti katasztrófa képei követték (Vezúv kitörése, Nápoly veszedelme), majd a következő két film ismét összefügg: A csikágói színház égése a következő, amely a Tűz a színpadon címet viselte. Négy tekercsből állhatott az Egy ügyvédi család meggyilkolása címet viselő tekercs, ehhez kapcsolódóan Az ügyvéd búcsúja – A borzasztó hírtelefon – A szomorú viszontlátás című filmek következtek. Magyarországon készült, de alkotóját nem ismerjük a Budapesti szünnapok című filmnek, amelyet ismét összefüggő történet követhetett: Egy francia altiszt tragédiája – A mulatóhelyen – A kaszárnyában – A szökés – Az elfogatás – Lefokozás – Börtön és halál. Végül ismét egyetlen tekercsből álló film zárta a bemutatkozó műsort: A hű kutya gyermekéhez vezeti gazdáját címmel. Ez rendelkezett a mai hollywoodi sikertörténetek két elemével: állat és gyermek. A következő három nap műsorában kevesebb tartalmilag összekapcsolódó elemet találtunk: A Zászlószentelés Kolozsváron korabeli társadalmi eseményt mutat be, ezt aktualitásfilmnek tekinthetjük. A Becsapott ékszerrablók – A párizsi furfangos cukrászinas (Párizs legmulatságosabb felvétele) - Courieri bányakatasztrófa 13 szerencsés túlélői – A két anyós – A háládatlan koldus – A béna vadász – Kiadó lakás feltételezésünk szerint egy-egy különálló jelenetet mutat be a közönségnek. Véleményünk szerint a következő tekercsek egy történetet dolgoznak fel: Hüvelyk Matyi (Történelmi rege színezett kiállításban) – A szegény favágó hajléka – Az erdőben eltévedve – Az emberevő házában – A hétmérföldes csizma elrablása – Hüvelyk Matyi megjutalmazása – Hüvelyk Matyi hazaérkezése – Apotheozis (szépen színezve). A Tepli-bioskop felkeltette az esztergomi közönség érdeklődését, mert még 1906 decemberében visszatért a városba, igaz, nem a valószínűleg fűthetetlen sátrával, hanem a Fürdő Szállóban tartotta villamos színháza előadásait Az első állandó mozi(k) Az első állandó kizárólagos mozgóképszínház 1906. február 20-án nyílott meg Budapesten az Erzsébet-körút 27. szám alatt. Csupán egy évnek kellett eltelnie, hogy vidéken is megnyíljanak az első állandó vetítőhelyek. Kolozsvárott 1907-ben írnak a lapok először állandó mozi működéséről. Esztergomban is ebben az esztendőben lett állandó szórakozási alkalom a mozgókép, alig néhány hónappal nyíltak meg az első mozik a zürichi állandó mozgóképszínház után. Esztergomban már az első lépéseknél verseny alakult ki, mert egyszerre két mozi is nyílt a városban, mindkettő egy-egy vendégfogadóban. Mozi a Magyar Királyban 1907. október 31-én megjelent az Esztergom és Vidékében a következő szűkszavú hirdetés: „Mozgó fényképek naponta a Magyar Királyban november 6-tól a nagyteremben.” A tudósításokból tudjuk, hogy 1907. november 6-án a Magyar Király nagytermében valóban megnyílt az Első Magyar Villamos Színház néven beharangozott mozi. Naponta három előadást terveztek: 4, 6 és 8 ˝ óra kezdettel. Vasár- és ünnepnapokon tovább bővült az előadások száma 3, 4 ˝ , 6 ˝ és 8 ˝ órára. Minden második napra új műsort ígértek, ami azt jelzi, hogy a filmekhez már kölcsönzés útján jutottak. A helyi sajtó nem közölte, hogy mi szerepelt a programban – falragaszokon tették közzé, de ezekből a falragaszokból nem maradt fenn egy darab sem. November hónapban folyamatosan tartottak előadásokat. Szerdán és szombaton pedig 4 órakor a tanulóifjúság részére tanulságos vetítések folytak. Forrásaink nem szólnak az előadások látogatottságáról. Gyérebb látogatásra utal azonban az, hogy a hónap közepén már naponta csak egy előadás volt, 8 órakor, csupán vasárnap került sor két előadásra, igaz, ekkor 4 órakor is volt műsor. Az 1907. december 11-i Esztergom és Vidékében azt hirdették, hogy a villamos színház heti műsora felülmúlja az eddig bemutatott képek sorozatát. A rendkívül szép műsort este fél nyolctól csupán egy előadásban nézhette meg a közönség. Arról, hogy a villamos színház folyamatosan működött, a december 15-i Esztergom és Vidéke híradásából értesülhettünk, amely újabb érdekfeszítő műsorokat hirdetett. Ugyancsak egy sajtóhírből derült ki, hogy a Magyar Királyban december 25-én és 26-án tartották az utolsó vetítéseket. Az esztergomi újság ekkor írta le először a MOZI szót. Nem találtunk adatot arra, hogy ki működtette ezt a vállalkozást, s ilyen néven a szűköcske szakirodalomban sem találtunk említést. Bizonyos, hogy nem egyszerű vándormozisról van szó, hiszen a vándormozisok két-három napnál tovább nem maradtak egy helyen. Lehet, hogy a vendéglőt működtető Meizler János kezdeményezésével állunk szemben, aki a királyi város külső részének, a polgári egyesületek tagjainak igyekezett mozit nyitni. Mindössze az látszik bizonyosnak, hogy ez is egy kísérlet volt az esztergomi állandó mozi megteremtésére. A Korona villamos élőképszínház Megnyitása, első hónapjai 1907. október 31-én az Esztergom és Vidéke hasábjain egy másik hirdetés is megjelent: (a) „Korona szálloda külön termében állandó villamos élőkép színház nyílik, amely naponta délután 5 órától 11 óráig lesz a közönség számára nyitva. Helyárak a következők lesznek: I. sor 50 fillér, II. sor 40 fillér, III. sor 20 fillér” Minden szerdára és szombatra új műsort ígértek. A megnyitót november 6-ra tervezték a helyi sajtó értesülései szerint, végül november 3-án került sor az első előadásra. Feltehetően a Korona élelmes bérlője a Magyar Királyban nyíló villamos színházat akarta megelőzni. A november 6-án megjelent Esztergom és Vidéke már arról tudósít, hogy érdekfeszítő és tanulságos előadásokat tartanak változatos műsorral. Pár nap alatt kialakult az előadások rendje is: hétköznapokon két előadásra került sor 7 és fél 9 órakor, és vasárnap délután 3 órakor is tartottak vetítéseket. A megnyitó előadás műsorát nem ismerjük. A helyi sajtó a november 10-i műsort közölte először. Mindkét előadáson ugyanazt a hat filmet vetítették: Elképzelhető, hogy ugyanezek a filmek szerepeltek a megnyitó műsorán is: Az Állatok, Az ideges szakácsnő, A vakmerő kerékpáros, Borneo, Baby és Revoche, Női birkózó, Gyöngyzsinór, A rabszolga szerelme, A csavargó és a kutya. Ekkor még nem jelölték meg a filmek műfaját, megelégedtek címekkel. A helyi sajtóból a november 14-i előadások műsorát is megismerhetjük. Ez a hirdetés volt az első azok sorában, amelyek a bemutatott filmek műfaját is megjelölték. A Korona hirdetései ritkán tettek utalást a filmek hosszára, feltehetően azért, mert ekkor még nem volt gyakori az olyan 400 m hosszú film, mint Az élet küzdelmei című. Ebben a hirdetésben már utalást olvashattunk arra is, hogy Porgesz Béla honnét szerezte be a műsorát. Az Izland az óceán legérdekesebb szigete című film az Uránia állandó műsordarabja volt, bizonyosan az Urániától kölcsönözte, mint ahogy a másnapi előadás első darabját A fekete szépség címűt is. Nem tudjuk, hogy az 1907. december 13. fél háromra meghirdetett nagy ifjúsági előadás programján milyen filmek szerepeltek. Ebből az alkalomból az összes helyeken 20 fillér volt a helyár. A zenét egy villamos zongora szolgáltatta. Nincs arról adatunk, hogy ebben a kezdő szakaszban más alkalmakkor milyen zenei kísérete volt a filmeknek. Majd csak a következő év februárjában találhatunk egy hirdetést, ami szintén a villamos zongorát említi zenei kíséretnek. A vetítések karácsonykor sem szüneteltek, az első és a második ünnepen egyaránt tartottak előadásokat, de a programban nem szerepelt olyan vetítés, amelynek témája a karácsonyi ünnepekhez kapcsolódott volna. Csak a november 12-i műsorban találunk karácsonyra utaló filmet A fiatal pár karácsonyi ajándéka címmel. A mozi tulajdonosa úgy gondolta, hogy a karácsonyi vetítésekre hirdetésben is fel kell hívnia a város lakosságának a figyelmét, s az első ünnepen megjelent Esztergom és Vidékében a moziműsortól függetlenül, fizetett hirdetést tett közzé: „ Aki kellemesen és olcsón akar szórakozni menjen el a Korona Szálló villamos Színházába”. A Korona első évei: 1908-1912 . A műsor általános jellemzői A Korona első éveiben a heti és a napi előadások száma gyakorta változott. Erről a helyi sajtóból értesülhettek az érdeklődők. A város társadalmának és kulturális életének felvázolásakor már utaltunk rá, hogy Esztergomban milyen gazdag volt az egyesületi élet, s ez a farsangi bálok számát is alaposan megnövelte. Ezért 1908-ban farsang idején csak heti négy előadást tartottak a Korona mozgóban. Porgesznek a katolikus egyház fellegvárában tekintettel kellett lennie az egyházi ünnepekre is. A királyi város közönsége a pénteki napokon, keresztúti ájtatosságokon vett részt, s így a nagyböjt idején, szombaton, vasárnap, valamint hétfőn és kedden tartottak csak előadásokat, ezekre a napokra új és változatos műsort ígérve. A húsvéti ünnepek múltával visszaállt a vetítési rend, s szerdán és szombaton került sor új műsor bemutatására. A jó idő beköszöntével Porgesz Béla megnyitotta nyári helyiségét, megszületett az első esztergomi szabadtéri mozi, amelyről csak annyit tudunk, hogy kedvező időjárás esetén tartották az előadásokat a Korona udvarán, amely épp olyan kényelmet biztosított, mint az eredeti villamos színház. A nyári, szabadtéri vetítéseket Porgesz nem folytatta vizsgált időszakunk további szakaszában. A nyári hónapokban, a nyaralási szezon idején nem voltak előadások a Koronában. Porgesz közönsége: a hivatalnokok, a prímási tisztviselők, a gimnáziumi tanárok egy hónapos nyári szabadságukra utaztak, elsősorban felvidéki és csehországi fürdőhelyekre. Hazatértük után folytatódtak a vetítések. 1908. augusztus 9-én Porgesz hirdetésben adta tudtára a nézőknek, hogy a Pathé Frčres céggel sikerült megállapodást kötnie, s ezentúl csak a világhírű cég „ elsőrendű képei lesznek bemutatva.” A legnagyobb vonzerőnek azt találta, hogy minden előadásban „színes” filmet is fog vetíteni. Az előadásokat minden csütörtökön, szombaton és vasárnap tartották a nyári helyiségben. A Pathé céggel történt megállapodás megdrágította a mozi működtetést, mert a felemelt helyárak állandósultak. Az I. hely 60 fillér, II. hely 50 fillér lett, valamint bevezette a mozibérletet. A 12 jegyből álló füzet 6 koronába került. Nem tartott azonban sokáig a vetítéssorozat, mert rövidesen megérkezett a városba Szalkay Lajos színigazgató társulata, s augusztus 18-tól szeptember 14-ig bizonyosan tartott a színiszezon. Porgesz hirdetésben tette közzé, hogy a színiszezon alatt a bioskóp előadásai szünetelnek. Szalkayék távozása után, szeptember 20-án folytatódott a vetítések sora, még október elején is a nyári vetítőhelyen. A legközelebbi nagyobb szünetet 1909 júliusában tartották. 1909. július 6-án hírül adta az esztergomi Friss Újság, hogy a Korona kávéház átalakítása alatt a kávéház a mozgófénykép-színház helyiségében működik. Ekkor még nem hirdették meg, hogy rövid időre bezár a mozi. Csak két nappal később, július 8-án adták hírül, hogy a mozi előadásai szünetelnek a nagyobb átalakítások miatt. Porgesz a hirdetésben ígéretet tett arra, hogy újbóli megnyitását idejében tudatja a közönséggel. Egyben megnyugtatta a bérleteseket, hogy a bérletek a nyitás után is érvényesek lesznek. Ebben az időben kezdődött meg Mezei Béla társulatának színi szezonja is a városban. Mezei július 14-től augusztus végéig játszott a Korona mellett felépített Sas-kerti színkörben. A színi szezon alatt ebben az évben is szüneteltek a mozielőadások. Az átalakítás során Porgesz Béla tulajdonos nem csupán a kávéházat újította fel, hanem dobogókon emelkedő színházi zsöllyékkel rendezte be a mozit, amelyet ennek ellenére a nyaralási szezon miatt még pártolt a közönség, ezért Porgesz heti kettőre csökkentette az előadások számát. 1909 szeptember közepétől azonban ismét heti négyre emelkedett az előadások száma. 1910 tavaszán az előadásokat szerdán, szombaton és vasárnap tartották. Hétköznap naponta három, vasárnap négy előadás volt. Továbbra is bérletet lehetett váltani 12 előadásra 6 koronáért. A jegyek 60-50-30 fillérbe kerültek. Minden vasárnap és ünnepnap fél négykor gyermekelőadást tartottak, amelyre a belépődíj 20 fillér volt. 1910 nyarának színi szezonját és a hosszú, szeptemberig tartó nyaralási időszakot ismét arra használta fel Porgesz, hogy felújítsa a Koronát. Július 31-én átadták a kávéházat, amelyet fehér és arany színűre festett Mayer Rezső budapesti építész és műfestő, aki a felújítást végezte. Mindez a tulajdonos rendkívüli igényessége mellett azt is tükrözi, hogy a kávéház és a mozi egyaránt közkedvelt volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a mozinéző nehezen bírta az új szórakozási lehetőség nélkül. Erre az alábbi esetből következtethetünk. 1910. szeptember 15 körül a rendőrkapitány betiltotta a többi szórakozási lehetőséggel együtt a mozi előadásait is a kolera járvány miatt, de az alispán hatályon kívül helyezte a rendőrkapitány rendeletét, s a mozi előadásait megtarthatták.105 Az 1910. október 8-i előadás programjában jelent meg először a Pathé cég híradója, amit ekkor még francia nevén, Pathé Journal címen hirdetnek. A legnagyobb francia filmvállalat 1909 március végén mutatta be Pathé innen onnan címmel a híradót, amely 1910. október 19-től válik a Koronában kisebb-nagyobb szünetekkel rendszeressé Pathé újság címen, más–más megjelölésekkel: különféle napi események, aktuális világesemények stb. alcímekkel. A vizsgált időszakban két alkalmat találtunk, amikor megnevezték, hogy mit láthat a néző a Pathé újságban. Az 1912. május 18-19-i vetítés programjában bemutatták Az esőernyő feltalálójának zuhanása az Eiffel toronyból, s a Newyorki Equitable palota nagy égése című filmeket. A Pathé újság mellett a Korona műsorában újra meg újra megjelentek a sorozatok. Az egyik legismertebb sorozathős André Liabel alakításában Nick Carter volt. Valószínűleg azonosak ezzel a sorozattal az Esztergomban Nick Winter címen játszott filmek. S szerepelt a Korona műsorán Viggo Larsen Sherlock Holmes figurája is. Láthatták A Nick Winter mint Sherlock Holmes vetélytársa című 1200m-es detektív sláger filmet is, három felvonásban. Esztergomban kedvelt sorozathős volt Maxi, Max Linder figurája. Ő az egyik első színész, akit a műsorhirdetésekben is megemlítenek. Egyre gyakrabban tűnnek fel Porgesz műsorában az amerikai filmek is, amelyek először a cowboyok kalandjairól szóltak, mint a Gyújtogató indiánusok című dramatikus jelenet. Az első világháború a balkáni háborúról bemutatott filmekkel érintette először az esztergomi mozilátogatót. Olyan filmeket láthatott, mint A török foglyok Podgoricánál vagy a Török–bolgár ütközet Lüle-Burgasnál címűt. 1912-től szaporodnak a katonaság életét, hadgyakorlatait bemutató filmek, mint A spanyol hadsereg lovagló iskolája, Katonai szemle II. Miklós cár előtt, Francia tüzérek gyakorlatai, A francia műszaki csapatok gyakorlatai stb. Ahogy hosszabbodtak a filmek, úgy egyre kevesebb filmet vetítettek egy előadásban. S hogy a néző ne érezze magát megrövidítve, mindig közölték a hagyományosnál hosszabb filmek méretét is. A nyomorultakat hosszúsága miatt tekercsenként, négy részben vetítették. Egy-egy rész mellé mulattató filmek is befértek, s a folytatásos vetítések a közönséget is biztosították. Különleges előadások, ünnepi alkalmak Porgesz egyre inkább igyekezett felkészülni az ünnepi alkalmakra a mozi műsorával is. 1908. április 9-én adja hírül a helyi sajtó, hogy húsvét vasárnap és hétfőn harmónium kísérettel és felolvasással az oberammergaui passiójáték: Jézus születése, gyermekkora, csodatettei, halála és feltámadása kerül műsorra a moziban 5 képben, 35 jelenetben. A sajtó „rendkívül szép színes mozgófénykép”-ként hirdeti a mindkét ünnepen 4 órakor kezdődő előadásokat.106 A túl magas költségek miatt mérsékelten felemelt belépődíjakkal lehetett csak bejutni. I. hely 60 fillér, II. hely 50 fillér , III. hely 30 fillér. 1909 karácsonyán ünnepi vetítésre került sor. Karácsony két ünnepén a nagy dísz-előadásokon a Jézus születése és gyermekkora című filmet láthatták az érdeklődők öt részben: I. Betlehembe való megérkezés, II. A hajnalcsillag, III. Dicsőítés, IV. Napkeleti bölcsek, V. Jézus születése. Az előadásnak nagy sikere lehetett, mert december 30-án és Szilveszter estéjén is megismételték. 1908. szeptember 20-án az Esztergom és Vidékében megjelent terjedelmes hirdetés a londoni olimpián készült filmet harangozta be nagy részletességgel: „Olimpiai játékok Londonban a Korona - Bioskop műsorán Angol sport, mely most tartatott meg Londonban és amelyen az egész világ kiváló sportemberei részt vettek. Ezer meg ezer ember tölti meg az ünnepély színterét. Jön az angol királyi pár és barátságos üdvözléssel foglalják el helyüket. Zászlólobogtatás éljen rialgás fogadja őket. A résztvevő férfiak és hölgyek szabadgyakorlatai nyitják meg az ünnepséget. Majd az egyes számok következnek oszlopon, gyűrűn, kötélen, továbbá magas és távugrás. Még az úszás sem hiányzik, s bámulatot kelt a vízen rendezett bál, továbbá az ügyes búvár produktiók.” Porgesz ezekben az években is a Pathé cég filmjeit vetítette. 1908. október 9-én elsőként szerepelt a műsorban a Stuart Mária, amelyet 1879 óta nem láthatott színpadon sem az esztergomi közönség. Ennek a filmnek is olvashattuk a leírását a helyi sajtóban. „V. Jakab leánya Stuart Mária Franciaország királyának II. Ferencnek lett a felesége. Férje halála után 1560-ban, Medici Katharina elől a hazájába, Skóciába menekült vissza. Az alig 19 éves bájos szép nő minden skót szívet megnyert. Stuart Mária keresztény volt, s ép ezért a Skóciában nagyon elterjedt protestánsok üldözték őt, míg végül egy lázadás alkalmával börtönbe záratták. Sikerült megszöknie, s a protestáns Erzsébet angol királynő védelmére bízta magát, aki azonban elárulta őt, ugy, hogy Mária 18 évig Erzsébet foglya maradt és szomorú életének hóhérbárd vetett véget.” Porgesz továbbra is fontosnak tartotta egy-egy film tartalmának az előzetes ismertetését. 1908. december 6-án A hozomány utáni hajsza című színdarab filmes változatát játszották. Ennek a filmnek is közölték a tartalmát: „Képünk egy amerikai leány férjhez menésének komédiáját mutatja be. A leány az amerikai pénzkirályok családjából való, akinek mindene van csak a nemesség családfája, címere hiányzik. Azonban praktikus és egészséges érzéke utálta az értéktelen és ész nélküli udvarlását azon ficsúroknak, akik hódolatukat az ő pénzének tették. Hogy a régi nemesség nem zárja ki a becstelen eljárást, bebizonyította az egyik háttérbe szorított kérője, aki hogy célját elérhesse megfizetett emberekkel elraboltatta az amerikai leányt. Nem számított azonban egy fiatal jogtudós jelenlétére, aki a leányt erélyesen védelmezte és támadói kezéből ki is szabadította. Miután az aranyhalacska a megmentőjében egy finoman gondolkodó szerény lelket talált, nem is habozott tovább, hanem szabadon amerikai módszer szerint, felajánlotta neki szivét és pénzét – hogy ajánlata visszautasításra nem talált az való.” Ugyancsak ebben az előadásban negyedikként vetítették az Alpesi kirándulás című filmet. Ennek a tartalmával is megismerkedhettek a jövendő nézők: „Nagy seregekben vonul a közönség a melegtől szabadulni akarván a gyönyörű alpesekbe. Messze járnak a havas mezőkön, veszedelmes szirteket, csúcsokat másznak meg gyönyörködve, nem is gondolnak a leselkedő halálra. Vidáman járnak följebb és följebb, útjukat csak az elemózsia elfogyasztása végett szakítva meg, míg végre elérnek a Mont Blanc tetejére a Vallot obszervatóriumhoz.” 1909 őszén a felújított mozit is egyre vonzóbbá szerette volna tenni Porgesz Béla. Arra törekedett, hogy újdonságokkal lepje meg a közönségét. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a helyi sajtóban megjelent egy figyelemfelkeltő hír: „Blériot Esztergomban Blériot budapesti felszállásáról Porgesz Béla a Korona mozgófényképszínház tulajdonosa tárgyalásokba bocsájtkozott már azzal a fővárosi mozgófénykép készítő céggel, mely a felszállást megörökítette. Kilátásunk van tehát arra, ha ez a tárgyalás sikerül hogy a Moziban láthatjuk kényelmes ülőhelyekről a levegő napoleonjának csodás mutatványát. A gondolat igen jó, s az élelmes Mozi bácsi – így hívják Porgesz Bélát a gyerekek – ezzel a város művelt közönségének is kedves szórakozást nyújtana.” Végül alig egy hónap múlva, a november 6-7.-i műsoron szerepelt is a Blériot budapesti felszállása című film a Korona műsorán. A rendhagyó előadások sorába tartozik az 1909. év december 4-i előadás is. A városban nagyon népszerű, s a Koronában többször is fellépő katonazenekarral igyekezett vonzóvá tenni a vetítést. A helyben állomásozó 76-os gyalogezred teljes zenekarának hangversenyére került sor, részben terített asztalok mellett, s minden zeneszám után mozgófénykép újdonságokat mutatott be. Az újdonságok között egy katonai témájú film volt – ez adhatta az ötletet Porgesznek, hogy katonazenével tegye vonzóbbá a vetítéseket. Az 1909. évi Gros-Mezeritschi nagy császár gyakorlatok című filmet rögtön az első zeneszám után vetítették. Ebből az alkalomból a bérletjegyek érvénytelenek voltak. A beléptidíj 1 koronára emelkedett. A Korona első éveiben műsorra került olyan film is, amely vihart kavart. 1909. október végén mutatta be Jean Comandon feltaláló Párizsban a mikroszkóppal összeszerkesztett filmkamerát, amelynek segítségével felvételeket tudtak készíteni mikrobiológiai folyamatokról. Rövidesen Esztergomban is láthatta a közönség a szenzációnak számító filmet. 1910. április 23-án és 24-én A mikrobák élete című film szerepelt a műsoron, amit így harangozott be a sajtó: „A párisi tudományos akadémia közlése a Pathé testvérek laboratóriumában Jean Commaudon tanár felfedezése alapján.” A bemutatót követően, 1910. április 24-én a következő írás jelent meg az Esztergom és Vidékében: „A mikrobák a Moziban Nehogy a nyájas olvasó megijedjen, hogy a moziban mikrobák úszkálnak, sietünk megnyugtatni, hogy mikrobák csak képen és ártatlan állapotban lesznek jelen, nem fertőznek meg senkit. A tudományos körökben is szencációs hatást keltett, mikrobákkal való beoltás hatásait az állatokon szemlélheti a nyájas olvasó ma a Moziban, amelyekből kívánatra ki is választhat egyet és megtarthatja emlékül. Ez az ajándék a tulajdonos névnapjának emlékezetére osztatik szét.” 1911-ben, az 1848-as szabadságharcról történő megemlékezésekhez kapcsolódott Porgesz is. Két napot szentelt az ünnepi alkalomnak. Március 8-án és 9-én is a szabadságharc történetét bemutató műsort szervezett, amely sajátos vegyülete volt az előadással kísért diakép bemutatóknak, valamint a mozgókép vetítésének. Vágó Béla festőművész írta a felolvasott darabot, ő maga festette a képeket, sőt saját maga olvasta fel a szöveget is. Az iskoláknak a kétnapi hat előadáson túl megállapodás szerint külön előadásokat is kínált. A különleges alkalomra a beléptidíjakat is felemelte. Az első helyét 80 fillérre, a másodikét 60 fillérre, harmadik helyet nem árult. A különleges előadások sorát a húsvéti ünnepekben folytatta, amikor az oberammergaui passiójátékot láthatta a közönség, Jézus születésétől mennybemeneteléig több napon keresztül. A különleges előadások sorából is érdemes kiemelni az 1911. április 16-i műsort. Ezen a napon először Porgesz saját készítésű filmet mutatott be Esztergom látképe címmel. Valószínűleg nagy sikert aratott vele, mert a következő előadásokon is sorra levetítette műsoron kívül. Hosszabb ideig nem kerül azonban a műsorára saját felvétele. 1911. szeptember 20-án és 27-én Porgesz a színtársulatokhoz hasonlóan jótékony célú előadást hirdetett. A cél azonban ebben az esetben nem a szegények felsegéllése volt, hanem Székely Mihály magyar aviatikus támogatása, akihez mindkét előadás tiszta bevételét eljutatta. Sajnos nem tette közzé, hogy mekkora volt ez a juttatás, így nem tudunk belőle következtetni egy előadás bevételére. A hirdetésekben ekkor már gyakran megjelölték az átlagnál hosszabb filmek méretét. 1911. márciusában a Goethe Faustjából készített 750 méteres filmváltozat volt az addigi leghosszabb film a Korona műsorán. 1911. november 8-án vetítettek a Koronában először a 900 méter hosszú filmet, a Notre Dame harangozója címűt, amely a hirdetés szerint nagy hatású színdarab volt Párizs elsőrangú színészeinek közreműködésével. Ezt rövidesen követte a Richehens vetélytársnője című hasonló hosszúságú film (850m), amelyet nagy történelmi színdarabként hirdetnek két részben 30 képpel. Karácsony közeledtével, 1911. december 20-21-én került sor az első egész estét betöltő film vetítésére a Koronában. Ez a Margit szerelmi regénye című film volt, amelyet nagy társadalmi színdarabként hirdettek az újságban. 1911. május 17-én láthatta először az esztergomi közönség a korszak egyik divatos filmjét, A züllés útján című Urban Gad filmet, amelynek főszereplője az első igazi sztárok egyike, Asta Nielsen. A hirdetésében is az áll, hogy „ A jelenkor legszenzációsabb és legérdekesebb drámája”. A közönségről A sajtóból igen kevés információt kaphatunk arról, hogy pontosan ki látogatta Porgesz Béla moziját. Itt-ott található csak néhány utalás arra, hogy előkelő a közönsége, amely jórészt a Kaszinó tagságával egyezhetett meg. Az Esztergom és Vidékében az 1910. november 17-i számban azonban érdekes írást találtunk Kérek egy első helyet címmel. A glosszából arról is képet kaphatunk, hogy milyen nehézségei voltak az addig csak színházi előadásokhoz szokott közönségnek az első moziélménye alkalmából. Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy a székek nem voltak számozottak, csak a sorokat jelölték meg I., II., illetve III. hellyel. Aki akarta, előre lefoglalhatta a székét – a 60 filléres első hely felülfizetésével 80 filléres jegyért. „ A helybeli Korona-beli mozi nagy látogatottságnak örvend. Egy vidékünkbeli előkelőség is berándult egyik előadásra és megváltotta a jegyét az elsőrangú ülésre. A jegyváltás után a mi idegenünk nagy grandezzával belép a moziba és a legnagyobb eleganciával lejt a színpad felé. (Ebben a helyiségben tartották a kaszinói műkedvelők is előadásaikat, s itt voltak a bűvészestek, s egyéb hangversenyek is – P. P.) Terka a mozitündér a vendéghez lép és kéri a jegyét, melyre egy tekintetet vet és mutatja az előkelő urnak a hátulsó üléseket. Az előkelőségben szenvedő úr a legnagyobb indignációval szól Terkához: hát nem látja, hogy első helyre szóló jegyem van? Végre nagy nehezen megértetik vele, hogy itt az előkelőség hátul előzi meg a misera plebset.- Leül a helyére s nem egészen bosszankodás nélkül várja az előadás kezdetét Mikor a villanykörték az előadás kezdetével egyszerre kialszanak, magából kikelve ad megbotránkozásának kifejezést: - Ez már mégis disznóság ezzel a világitással: éppen akkor alszik el, mikor – az előadás megkezdődik.” A helybéli mozilátogató azonban az évek alatt hozzászokott a mozihoz. 1911 őszére már a színházzal szemben is előnye volt a mozinak, az idelátogató kisebb társulatok (Domby Mihály, Molnár Gyula társulata) műsora alatt már nem kell Porgesznek szüneteltetnie a vetítéseket. Ezek az aprócska társulatok nem jelentettek számára konkurenciát, látogatottságuk alacsony volta miatt rövid időn belül odébbálltak, esetleg átmentek a párkányi nagyvendéglőbe nagyobb pártolás reményében. Ugyancsak nem jelentettek Porgesz számára konkurenciát a vándorvetítések, és az 1911 november végén megnyíló, majd ekkor még hamar csődöt mondó Szerecsen mozi sem. Korona a vetélytársak között Az 1913-as nyári szünet után új kihívásokkal kellett szembenéznie Porgesz Béla tulajdonosnak. Megnyílt és rendszeressé váltak a Szerecsen mozi előadásai, de az igazi vetélytárs az Állandó Fürdő Mozgófényképszínház lett. Özvegy Schleifer Lajosné tulajdonos is megnyitotta moziját néhány száz méterre a Koronától, elsősorban Szenttamás és Víziváros lakói számára. A szentgyörgymezei hivatalnokréteget, értelmiséget igyekezett magának megszerezni az ottani katolikus olvasókör, amely tagjainak a kör szellemének megfelelő „csinos mozgófényképeket” szándékozott bemutatni azzal a nem titkolt céllal, hogy a vasárnapi vetítéseivel elterelje a fiatalságot a kocsmázástól. A mozigép beszerzésére adományokat gyűjtöttek, s az összeg rövid időn belül összejött. December elején már vetítettek is az olvasókörben. Nem tudhatjuk, hogy a következő műsor megfelelt-e a kör szellemének, és elterelte-e a kocsmázástól a szentgyörgymezei fiatalságot, de mindenesetre nem tűnik különösen léleknemesítőnek: Életmentő, Egy csodálatos por hatása, Az Etna kitörése, Maxi világbajnok. Fontolgatta a Szenttamás Vízivárosi Katolikus Olvasókör is, hogy 550 koronáért mozigépet vásárol. 1914. január 29-én Goldstein Gyula itt mutatta be Pathé Kok-féle „mozgógépet”, amely a szemtanúk szerint sokkal jobban működött, mint az addig látott gépezetek, mert éles volt a kép, s vetített képek rezgését is alig lehetett érzékelni. Ráadásul önmaga világított, és villanyt vagy más idegen fényforrást nem vett igénybe a három film levetítéséhez. A gépet az általunk vizsgált korszakban nem vásárolták meg. Így is ezen év őszétől három rendszeresen vetítő mozi előadásait kellett a közönségnek megtöltenie. Porgesz készült a versenyre, mert a nyári szünet alatt átalakíttatta a Koronát. Az augusztus 30-i Esztergomi Friss Újságban megjelent egy cikk, amely szeptember 6-ra ígérte a megnyitást, egyben beszámolt a műsortervről és az átalakításról: „A színházat teljesen modern szellőztetővel és vetítőházzal szerelték fel, ezen kívül díszítései is újak. A tulajdonos az idei szezonban is nagy súlyt fog helyezni arra, hogy a közönség elsőrendű műsorban gyönyörködhessék. Kiváltképpen a drámairodalomnak Mozgóra alkalmazott remekeit, ismeretterjesztő utazásokat, s eredeti humoros felvételeket fog a hires Pathe újsággal együtt.” Porgesz igyekezett betartani a szavát, mert olyan drámák feldolgozását vetítette, mint az Ármány és szerelem, az Antonius és Kleopátra. Olyan regényadaptációk is vetítésre kerültek, mint a Germinal, Az élő holttest. A Pathé Journal mellett programjában időnként megjelent a Fürdőben is vetített Eclair híradó is. A megnyitó előadás után a Fürdő kezdetben nem hirdette a műsorát a helyi lapokban. Porgesz reagálásából azonban arra következtethetünk, hogy nagyobb erőfeszítésre késztette. Október végén mutatta be Asta Nielsen felléptével A halál Sevillában című filmet, amelynek hirdetésében a következőt olvashattuk az Esztergomi Friss Újságban: „E mindvégig érdekfeszítő és látványos színműre, amelyben Asta Nielsen csodás játékával valóságban remekel, és amelynek első és utolsó jelenetei izgalmas bikaviadalt ábrázolnak külön is felhívom a nagyérdemű közönséget.” A közönség igényeinek kielégítésére meglepetésként játszotta Asta Nielsennek egy másik filmjét, az Apák bűne címűt is, majd 1914 januárjában A harcias asszonyokat. Áprilisban Hauptmann Atlantis című színművének filmváltozatát láthatta a közönség. 1914 januárjában azután leszerződött a Nordisk céggel, hogy Esztergomban kizárólagos joggal minden csütörtökön a cég valamelyik filmjét vetíti majd. Ugyanakkor azonban a Fürdőben is vetítettek Nordisk filmeket, 1914 januárjában Asta Nielsennel a Szívek harcát.121 A Nordisk-sorozat filmjeiben ismerhette meg Esztergom polgársága másik sztárjukat, Valdemár Psilandert a csütörtöki filmekből, többek között A fenségből, A szerelem halálából, A szerelmeskedésből. A Nordisk produkciók mellett Reinhardt A boldogok szigete című filmjét is vetítették. A Porgesz ugyan tagja volt a zsidó hitközség vezetésének, de tudatában volt annak, hogy a kereszténység magyarországi fővárosában működik a mozija. Ezért különös gondot fordított arra, hogy egyházi témájú (A bécsi Eucharisztikus kongresszus, amit közkívánatra kétszer is bemutatott) vagy bibliai témájú filmeket is vetítsen. Így találta a katolikusok számára kellően közönségcsalogatónak az olasz filmgyártás egyik nagy vállalkozását, a Quo vadist, amit szokásától eltérően három napig játszott. Ebbe a sorba tartozik a Dante Isteni színjátékának Pokol című részéből 63 képpel öt felvonásban készült olasz film is. Arra is törekedett Porgesz, hogy a Fürdőnél hosszabb filmeket vetítsen. A IX. parancsolat című francia film 2300 méteres volt, s a vetítése több mint két órát vett igénybe. A Germinál 3200 méteres filmváltozatának a vetítése is meghaladta a két és fél órát. Az Utazás és vadászat Közép-Afrikában című film esetén még azt is közölte, hogy az 1600 méteres film előállítási költsége 125 000 koronát tett ki. Ennek a filmnek a kapcsán tartjuk fontosnak megemlíteni, hogy Porgesz az iskoláknak külön vetítéseket tartott, így versenyezve a gyermek előadásokat tartó Fürdővel. Porgesz egyik újítási kísérlete volt a moziszkeccs. Ezt a fajta előadást jól ismerte a Korona közönsége Budapestről. Mint dolgozatunk első részében utaltunk rá, Esztergom kulturális életét is nagyban befolyásolta a főváros közelsége. A helyi sajtó külön cikkben utalt rá, hogy eddig Budapestre kellett járni moziszkeccset nézni, amelyben a filmjelenetek színpadi betétekkel
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!