Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Pifkó Péter "HOLT PRÓFÉTA A HEGYEN" Írásommal Babits Mihályra a XX. sz. egyik legnagyobb magyar humanistájára, költőjére emlékezem. Arra a költőre, akinek életében az esztergomi előhegyi ház nem elzárt elefántcsonttorony volt, hanem világítótorony, s ezt a világítótornyot sem kora, sem az utána jövő időszak ideológusai nem tudták, vagy nem akarták észrevenni. Csupán a barátok látták, "hogy igazi Európa már csak ott volt az ő szobájában. Könyvei közt feküdt, teste már alig élt, hangja már nem volt, de akarata még fékezni tudta pusztulását" Betegsége a szellemtörténet legnagyobb példázata. Verekedett értelme utolsó villanásáig. A szellem győzelme volt a test felett. Haldoklásának színhelye az esztergomi nyári lak, 1924-től fonódott össze a költő és felesége életével. Tanner Ilonkát, vagy költői nevén Török Sophie-t 1920-ban ismerte meg. Munkái már a Hét-ben az Új időkben is megjelentek, amikor Babitshoz fordult, hogy versei a Nyugatban is megjelenhessenek. Azok a megpróbáltatások, amelyek Babitsot érték ebben az évben, a politikában, az irodalomban és a magánéletben egyaránt arra késztették, hogy néhány levél, s öt találkozás után 1921. január l5.-én feleségül vette Tanner Ilonkát. Babitsnak szüksége volt arra az otthont teremtő asszonyi gondoskodásra, amely visszavezette nyugodt alkotói munkájához. A házasélet boldogságát, szerelmi idilljét csak a nagyvárosi élet mindennapi zaklatottsága, bezártsága zavarta. A velencei nászút után Babits egy időre rendőri felügyelet alá került. Érthető volt tehát menekülésük a természetbe. 1922-ben legkedvesebb barátjuk Szilasi Vilmos meghívására Dél-Németországba mentek. 1923-ban a Dömös melletti Gizellatelepen nyaraltak, igyekeztek megismerni a Dunaka¬nyar szépségeit is. Első esztergomi látogatására így emlékezik vissza Babits. "A valóságos eleven Esztergomot hajóról pillantottam meg először, a Dunán: s ez csakugyan olyan volt, mintha valami fenséges és szent királyi székhelyre vonulnék be. A bazilika magasból nyújtotta elibém keresztjét; az alkony aranyszőnyeget terített a hullámokon át a palotáig; fölötte széles ünnepi karzatot mímelt a Várhegy fennsíkja, ahol nagypénzű s szenvedélyesen tervezgető prímások egykor a Magyar Siont ábrázolták ki... ma otthonos tájkép néz rám, meghitten, mosolyogva, verandám üvegkockáin át, friss színekkel, mint egy rajzhálós karton. Szent István székhelye iparkodó, messziről füstölgő bányavároskák közt pilledten őrzi pompáját s szegénységét. Tekintetem kéjjel csúszkál a csillogó Dunán, a méltóságos kanonokházaktól a Csitri szigetek ősvadonáig." 1 Ez a látogatás örökre megfogta lelkét, a hajdani királyi székhely varázsa, s az ünnepi karzaton helyet foglaló Bazilika. Már az első találkozáskor eldöntötték Sophie-val, hogy itt lesz második otthonuk. Babitsot a táj szülővárosának Szekszárdnak dombjaira emlékeztette. Egy kis vityillóról álmodoztak itt, s amikor a következő évben Babits jelentősebb szerzői honoráriumra tett szert; az összeget átadták dr. Nagy Zoltán ügyvédnek, hogy óvja meg az inflációs pénzromlástól. Nagy Zoltán, akinek írásai a Nyugatban is megjelentek később így emlékszik vissza a "csodálatos pénzszaporításra..."-¬ "1924-ben történt, hogy az évi végelszámolásnál az egyik könyvkiadótól nagyobb összeg járt Babitsnak. Ritka eset a magyar írónál! De a "nagyobb összeg" kifejezést is egy író fogalmával kell mérni, ebben az esetben egy olyan szerény igényű íróéval, amilyen Babits volt világi dolgokban. Nem emlékszem pontosan, hány millióról volt szó /ekkoriban milli¬ókban beszéltünk/, de azt tudom, hogy így szólott a dilemma, amellyel Babitsék fogadtak: Vegyenek -e ruhákat az asszonynak, vagy vegyenek valami mást? Erről a "valami másról" hamarosan kiderült, hogy Babitsék egy kis házikóról álmodnak! Akárhol, akármilyen mes¬sze, akármilyen kis vityilló, de ház! Az övék! Különösen Babitsné erősködött, hogy nem kell ruha, ház kell! Magyaráztam nekik, hogy két-három ruha árából nem lehet házat venni, még kis vityillót sem. Nem tágítottak. Nekik ház kell! Majd még kerül talán valahonnan, mindenesetre el akarják kezdeni a gyűjtést. Tegyem el nekik a pénzt, úgy hogyne romoljon. Akkor már mindenki tudott a pénzromlásról, még ők is. Húzódoztam a kényes feladattól, de nem tágítottak, nem térhettem ki. Elvittem a pénzt a bank tőzsdeosztályának vezetőjéhez, megmagyaráztam neki, hogy kié, hogy az milyen szent pénz és hogy venni kellene valamit pénzromlás ellen. De a világért sem valami játékpapírt! Nem tőzsdézni akarunk, csak vegyen valamit, ami megőrzi a pénz értékét, már amennyire ez lehetséges. Jó, mondta, majd megveszi ezt meg ezt a papírt, keresni nem fog rajta, de nem is veszthet, meglesz a pénz. Csakhogy akkor nagyon bolond idők voltak! Amint megvette Babits számára a tőzsde legszolidabb papírját az egyszerre megbolondult és olyan hosszt produkált /”kiugrott!" - mondta ámulva a tőzsdés/, hogy két hét múlva a vételár dupláját érte. Persze módfelett idegesített bennünket a dolog ilyen fordulata. Nem tőzsdézni akarunk! -mondtam mérgesen az osztályvezetőnek. Jó, mondta, hát eladjuk a papírt, és veszünk Babitsnak dollárt. Megvette a dollárt, másnap a dollár ugrott ki / az eladott papír azonnal visszaesett, mihelyt Babits eladta /, és újabb két héten belül már olyan összeget ért, hogy már lehetett gondolni házvételre! /Később a dollár is visszaesett, csak addig emelkedett, amíg Babitsnak használhatott / Közben ők már javában kerestek nézegettek házat. Olyan erős volt a vágyuk, hogy nem voltak hajlandók semmiféle józan okoskodásra. Majd lesz valahogy, meg kell lenni! Lett is valahogy.”2 Babits Tipary Dezső javaslatára levélben Popper Dezső esztergomi ügyvédhez fordult, ajánlatot kérve egy háznyi telekre. Popper Dezső 1924. március 12-én válaszolt Babitsnak, amelyben a következőkről tájékoztatta. ... "Nagyságos BABITS Mihály úrnak író Budapest Reviczky utca 7 sz. a. Vonatkozással Nagyságodnak hozzám intézett szíves megkereső soraira, a kérdezett ügyben van szerencsém a következőkben felvilágosítással szolgálni. A pinczés présház a hozzá épített nagyobb lakószobával, konyhával, kamrával és mint¬egy fél magyar hold területű szőllővel nyomban beköltözhető és illetve elfoglalható és az Erős Ferenc és nejével mint tulajdonosokkal történt megbeszélésem szerint magánúton legvégső ára 40.000.000 korona. Itt megjegyezni kívánom, hogy ezen ingatlanság f. évi március hó 23-án d.e. 11 órakor az irodámban megtartandó önkéntes árverésen a legtöbbet ígérőnek eladatni fog, feltéve természetesen, hogy addig megfelelő vevő nem jelentkezik, aki azt magánúton megveszi. Az ingatlan úgyszólván a város belterületén van, legutóbb lett a tulajdonosok által na¬gyobb beruházási tőkével az egész épület cseréppel befödve, úgy hogy az összes épületek teljesen kifogástalan karban vannak. Maga a hely ahol az épület fekszik a városhoz igen közel, mindjárt az első határnál van, 15 perc alatt a város szívétől megközelíthető, gyönyö¬rű tisztás laposon fekszik, kitűnő kútja, vize és ózondús levegőjű vidéken. Nagyságod ha komolyan reflektál az ingatlanra, legcélszerűbb lenne, ha személyesen azt megtekinteni ide Esztergomba elfáradna és ha méltóztatik velem megérkezésének pontos idejét közölni, úgy szívesen kalauzolom. Ha ön reggel 6 órakor bármely napon Budapestről a Nyugati pályaudvarról elindul, úgy 9 órára Esztergomban van, még aznap d.u. 2 órakor innen visszautazhatik, úgy hogy 5 órakor d.u. ismét Budapesten lehet. Talán legcélszerűbb lenne megtekintés végett 15-én, e hét szombatján jönnie, amikor is nekem tárgyalásmentes napom lévén, több időt tudnék szentelni a kérdéses ügynek. Fogadja tiszteletem kifejezését, mellyel vagyok kész szolgája" Popper Dezső 3 Végül mégsem Erős Ferenc ingatlanát vették meg Babitsék, hanem az 1924. március 27 -én kelt adásvételi szerződés szerint az esztergomi 3880. sz. betétben Toldezsán Ivánné, Mészáros Dona 400611. helyrajzi számú 272 négyszögöl kiterjedésű előhegyi ingatlanát, a rajta épült házzal együtt „úgy és olyan állapotban minőben jelenleg van”. 35 millió inflációs koronáért. A ház vételéről és állapotáról képet kaphatunk abból a levélbó1, amit Babits a régi barátnak Szilasy Vilmosnak írt ez év júniusában. Kedves Vilim! Budapest, 1924. VI. 16. „... Most egy kis kulipintyót vettem egy könyvem árán, amiből Ilonka, Lili példáján lelkesülve, kertgazdaságot akar csinálni, s ezzel könnyíteni legalább nyári megélhetésünkön. Az első héten kidül egy fal, képzelheted milyen izgalom. Pénzhajsza, építtetés stb...” 4 Mihály A levélben szereplő kidűlt falat még abban a hónapban megcsináltatták 3 millió 500 ezer koronáért. A berendezést is megvették a házzal együtt, ami újabb 6 millió 680 ezer korona kiadást jelentett. 2 szekrény, 1 kredenc, 1 stelázsi, 1 konyhaasztal, 2 hokedli, 4szék, 1 vizespad, 1 kerti pad, 1 sparheld, valamint nyugszék, cselédágy, sza1mazsákok, párnák, plédek, edé¬nyek voltak a ház tartozékai. Ezekből Török Sophie által készített pontos leltárból és köny¬velésből van tudomásunk. 1925-ben újabb 81 négyszögöllel bővítették a kertet, amit március 29-én Fábián Jánostól vásároltak meg 4 millió koronáért. Ez év őszén a ház renoválásába is belefogtak. A már megvásárolt telket bekerítették, s a verendához szükséges faanyagot is megvették. Az építkezés, a kőműves, asztalos, lakatos és ácsmunkával együtt újabb 15 milliós kiadást jelentett. A kert rendbehozására, palánták, trágya, facsemeték beszerzésére újabb 3 milliót költöttek. 1929. júniusában Vodicska István végez nagyobb átalakítást, bővítést a kisházon. Az elszámolási jegyzékből 3100 tégla, s egyéb építési anyagok mennyisége is kiderül 1008 pengő értékben. Az 1928-ban készült átalakítási tervrajzon, ami csak az első változat volt, 2 szoba, konyha, kamra, valamint a verandáról nyíló új szoba van feltüntetve. Később, 1929-ben Török Sophie vázlatán a konyhát „új kisszobámnak” jelöli, s a cselédszoba, konyha, kamra is fel van tüntetve. E nagyobb építkezés kifizetése után ismét a kert bővítését tűzték ki célul Babitsék. 1930¬ban a korábban már említett Fábián Jánostól 100 négyszögöl földet vettek 250 pengőért, valamint a másik szomszédtól Simicz Józseftől 1375 négyszögölt 400 pengőért. Ezáltal kialakult a kertnek mai állapota, nagysága, amely 887 négyszögöl összesen. Az 1934-35-ős években ismét kisebb átalakításokat végzett Kósik Ferenc esztergomi építőmester. Konyhaablak cseréje. ajtó beállítása, feljáró és beton lépcsők járda készítése volt a mester dolga. Ekkor készült az ebédlő is. A fapadlós tornác beton alapot kapott. Az apránként kialakított folyamatosan bővített helyiségekkel valóban olyan lett a házikó, mint egy összeragasztott fecskefészek. 5 Miközben a ház készült Babitsékat az foglalkoztatta, miként tehetnék egyre otthonosabbá. Ebben segítségükre volt legkedvesebb esztergomi barátjuk Eiczinger Ferenc, aki a Takarékpénztár igazgatója volt, s egyben ügyeskezű festő is. Török Sophie és Eiczinger az ajtók fölé és köréje népies ihletésű motívumokat festettek és Babits által kiválasztott versidézeteket írtak. A tornácfalra Arany János Töredéke került, amely a nehezen megszerzett évről-évre bővített nyaralót jelképezte. „Nem is úgy épült, hogy századokig álljon, csak múló tanyául mint a fecskefészek.” A másik idézet Babits saját verséből került a tornácfalra. „Kertem az egész táj, hol óriás csiga Kétszarvú dómjával a Bölcs Bazilika.” A tornácon oly híressé vált autogramfalat is Eiczinger Ferenc présházában látta meg először a költő, úgy döntött, ő is felíratja az odalátogató vendégekkel nevüket. Nagy Endre a híres konferanszié írja le szellemesen, hogyan örökítették meg Babitsék a neveket a hallhatatlanságnak „Babitsék e célra óvatosságból a legpuhább, legporlékonyabb szenet válogatták ki. és amint a látogató elmegy, egyszerre zord zsűrivé alakulnak át. és beható irodalmi vita után hozzák meg a verdiktet. Ha a verdikt kedvezőtlen, a törlőrongy egyetlen legyintésére nyomtalanul eltűnik az autogram, ha pedig kedvező a verdikt, akkor Babitsné kihozza festékes ibriket. és elpusztíthatatlan freskó festékkel födi be a múlékony betűket.” 6 A tornácfalon lévő autogramok mind azt bizonyítják, hogy a nyári lak zarándokhellyé vált. Babitsékat a korabeli szellemi élet legkiválóbbjai keresték fel. S, hogy kik fordultak meg náluk abban legyen kalauzunk a hűséges esztergomi barát és segítőtárs Eiczinger Ferenc. „A ház leggyakoribb vendége Rédey Tivadar, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtár-igazgatója volt, ki maga is sokszor töltötte nyári pihenőjét városunkban. Közvetlen meleg barátság fűzte egész családját. feleségét és sógornőjét. dr Hoffman Edithet Babitsékhoz. Utóbbi a Szépművészeti Múzeum osztályigazgatója, az Országos Képzőművészeti Tanács tagja, kiterjedt művészettörténeti úttörő munkásságáról híres. Neki és nővérének. Rédeynének kedvenc szórakozása volt a „gyomlálás”. A Babits-ház kertes környékén bő¬ven akadt gyomlálni való, mert késő tavasszal jöttek csak, s a gyom olykor még az utakat is ellepte. Sorrendben Gellért Oszkár következett, a bölcs mérsékletű szerkesztő-társ, Schöpflin Aladár, az egyenestartású, csöndesen kimért s mély, dongó hangú, élesszemű kritikus, a sokoldalú, kitűnő író. Szabó Lőrinc, az értelem irányított, klasszikus-zamatú versek költője, jellegzetes, nagy, feketekeretes pápaszemével, Sárközy György, az áhítatos. ámulószemű, gyengéd hangú lírikus és író. Hegedűs Lóránt ny. pénzügyminiszter, a Tébe elnöke, az élénk szellemű, nyugtalan polihisztor író. A gyakoribb vendégeket folytatva, többször megfordultak látogatóban: Karinthy Frigyes, a kivételes tehetségű író, aki szinte mindent kívülről nézett, akit minden forrón izgatott s a nevetni való világot oly érdekesnek látta Kosztolányi Dezső, a fölényesen józan, sziporkázó szellemű, ezer-lelkű élet-író Tóth Árpád, az egységes, zártlelkű, gáncstalan költő, Laczkó Géza, a magyar Flaubert, a magyar faj európai műveltségű, mozaik írómestere, Illyés Gyula, a vers és a próza harcos, avatott fiatal mestere, Komjáthy Aladár, a régi tanítványból fejlődött, lágyszavú költő, jóbarát és Erdélyi József, a Pilis népi költője, az új Petőfi, naivhangú,fiúspátoszú „Jóska”, „Rajtuk kívül, hogy a névsor teljesebb legyen, Horváth Henrik műfordító, Kárpáti Aurél, műkritikus, író, Móricz Zsigmond, a nagy életerejű, gazdag tehetségű, nyugodt-kiállású, a magyar sors legnagyobb regényírója, Színi Gyula író, Artinger-Oltványi Imre, Farkas Zoltán és Elek Arthur művészeti írók, Gál Mózes bácsi, a csupa szív, hajdani kartárs, majd Medgyasszay Vilma és Simonffy Margit előadó művésznők, Beck Ö. Fülöp szobrászművész a kiváló Babits-plakett szerzője, Basch Edit festőművésznő, Simon György János, a Svájc¬ban élő, modem magyar festő és végére hagytam - bizonyára több nevezetességet kihagyva - Nagy László Endrét, a csupa szellem konferansziét és írót, ki pompás rajzokat rögtönzött a ház falára.” 7 Az egyik ma is látható magát Nagy Endrét és fiát ábrázolja, a másik a magyar Pantheon: egy zsupfedelű gólyafészkes tornácos ház kapujában ott áll Móricz és Babits, és szigorúan rostálja a befelé tülekedő múzsa-férfiakat. Egy másik változatban Babits, mint Szent Péter az előhegyi mennyország kulcsaival siet az érkező vándor elé, mögötte Móricz Zsigmond, mint Mózes a kettős törvénytáblával és a Pegazussal, mely a rétre kicsapva legelész. Egy másik barát a Svájcból érkezett Simon György János festő mese illusztrációkkal tette hangulatosabbá a verandát. 8 A halhatatlanságnak, nemcsak az Eiczinger által említett nevek maradtak meg a tornácán, hanem szellemi életünk további kiválósági is. Ezek: "Márffy Ödö, Szekfű Gyula, Szerb Antal, Rubinyi Mózes, Weöres Sándor, Sík Sándor, Brisits Frigyes, Fülep LajosIllés Endre, Gellért Endre, Halász Gábor, Radnóti Bálint György (publicista), Ascher Oszkár, Vas István `Ortutay Gyula, Gyergyai Aalbert, Francois Gachot, Tolnai Gábor, Gellért Lajos, Joó Tibor, Juhász Géza, K. Grandpierre Emil, Scheiber Hugó, Szabó Zoltán, Ritoók Emma, Fenyő Miksa, Révész Béla, Hoffmann Edith, Basch Lóránt, Devecseri Gábor, Németh László, Szabó Lőrinc, Jékely Zoltán, Szentimrey Jenő, Schöpflin Aladár, és mások. 9 A „Gazda” szerette vizsgáztatni vendégeit, ezért a dolgozószoba boltíve fölé Zrínyitől vett verssor került, amely a város zajától elvonuló költőre utal: „Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet”", míg a másik Horatiusi sor: "Non ebur neque aureum", azaz „Sem elefánt¬csontból sem aranyból” szintén a házikó mulandóságáról szól. A bútorok, a képek összevisszasága, a terítők, párnák és falvédők Sophie és a korabeli polgári világ ízlését tükrözték. A könyvespolcon Proust, Shakespeare, Vörösmarty, latin versek. és kikapcsolódásképpen detektívregények sorakoztak. Az itt töltött 13 nyáron át a házat körülvevő vad dzsungelből is idilli kertet teremtettek. Lugast építettek és hintát állítottak. Gazt irtottak. virágokat ültettek és gyümölcsfát telepítettek. Az orgonasövény és a négy égtájat mutató olajfa, illatával bódította az odaérkezőket. Az idelátogató vendégeket is megihlette a táj szépsége, a nyári lak, s a benne élő költőházaspár. Számos cikk, írás, vers született ezekből a kirándulásokból. A fényképeknél is hitelesebben vallanak az előhegyi házról az idelátogató költők, írók visszaemlékezéseikben. Illyés Gyula 1932 nyarát idézi fel, Vas István, Nagy Endre, Szentimrey Jenő, Nagy Zoltán, Színi Gyula, Illés Endre, Devecseri Gábor ugyancsak több művükben megemlékeznek esztergomi látogatásaikról. A helybeli lakók közül Eiczingeréken kívül Olajos Lajos, Rosta József középiskolai tanárok, Simándi Béla újságíró, Leopold Antal kanonok álltak vele szorosabb kapcsolatban. Betegsége utolsó időszakában dr. Schwarcz Pál és Rainer János orvosok ápolták. Nemcsak a közeli barátok, de a város vezetői is szeretettel fogadták őt. Meghívták az 1926-ban alakult Balassa Bálint Társaságba, ahol 1928. december 9-én tartotta székfoglalóját az itt hősi halált halt katonaköltőről. 1934. augusztus 17 -én ünnepséget rendeztek tiszteletére, ahol Versenyt az esztendőkkel című kötetéből olvasott fel. A következő évben a Vajda János Társaság jött Esztergomba. `Ekkor Kárpáti Aurél előadása után Babits, Török Sophie, Szabó Lőrinc, Lackó Géza és Kosztolányi Dezső olvastak fel verseket. Ezen a napon Rédey Tivadar így jellemezte Babits költészetét. „Babits Mihály költészetének egyik jellemző vonása a kozmikus életszemlélet. Költeményeiben úgy érezzük, hogy Előhegy, ahol nyaralója áll, a világegyetem közepe. Ez még a hegyi idillszerű költeményeiből, amelyeket újabban ír nagyobb számban, kettes élet örömeit dicsérőkből is kiérezhető. Ez a kitárulás, kozmikus életszemlélet ma divattá lett a költészetben, Babitsnál azonban ezt elhisszük, igaznak érezzük, mert mondanivalója közvetlen és meggyőző. Babits költészete, mondhatni, a korszellem Jóreménység-foka akkor, amikor a kor a humánum ellen fordul. Ennek szimbóluma az előhegyi kis ház. Erős kaptató után érünk csak fel, mint ahogy Babits költészetét sem könnyű megérteni, de a magasságba felérve, gyönyörű kilátás nyílik a szemlélő elé. A nagy szók mögött pedig - az élet, ösztön stb. -, amelyekkel a mai kor olyan nagyon szívesen dobálódzik, a Bazilika a mai kor Ararát hegye. Nem csoda, ha Babits annyira szereti Esztergomot. Babits költészetében minden gyöngyszem a lélek és a forma örök kölcsönhatásából született. Költészete valóban valami a végtelen sugarakból. Szellemiség, humánumtisztelet hatja át mindegyiket, összeköt velük mindenkit, aki jó.” 10 Mint Prospero „a bölcs varázslómester” úgy teremtett itt valóságból költészetet. Esztergom, közel félszáz versének ihletője. Kiszabadulva a nagyváros szorításából kitágul szá¬mára a világ. Versei filmszerűvéválnak, hol szűkíti, hol tágítja a kamera optikáját. Mindent megörökített amit látott-és érzett” a világegyetem kék meztelenségétől” a fűszálon lévő bogárig. A „nyájas magasságban” lévő házat, amely télen szundikál, nyáron az olvadt tűzben reszket, s amely csillagnézője és börtöne is volt egyszerre. A Verses napló sorai őrzik a függönyös, kávégőzös veranda délutáni hangulatát. A csöpp sugaras dombon a félszegen nyújtózó fákat, a gatyás jegenyéket. Az aszva csüngő cseresznyét, langy körtét, a dicső őszibarackot, az aranysárga kajszit, szilvát, szőlőt és diót. A zöld lugast, a ribizli bokrot, az örömarcú virágokat. A kertben zengő tücsköket, a pöttöm bogarakat, a sarjadó füvet, a fű csúcsán a csigát. A zengő kakukkot, a káráló tyúkot, a csörgőszarkát, a nyöszörgő dongót, a repülő bogarat, a részeg kéjenc darazsat és méhet. A tejnél édesebb levegőt, a szelet, amely fűrészel, csikorog, s parancsokat kiált. A Dunába merülő Napot, a giccses alkonyatot és bíbor estét, a sűrű záport, a távoli ég pirosát. A lebegő tavaszt, az ideges remegő nyarat, a fonnyasztó és csontig vetkőztető őszt és a csikorgó telet. A nap minden szakaszát a fények játékát, amely újrafesti a nap minden szakaszát. Az esőcseppeket, a kinyílt georginákat. A kertben gyomláló palántázó Kedvest. A lepkeként szálló Ildikót, nevelt lányukat, a lépcsőn felfelé emelkedő Mariskát, a kis cselédet, s a vendégekre gondosan ügyelő Ádáz kutyát. A költő a földön állt mégsem a földről beszélt, s közben az Öt körülvevő természet filozófiai mondanivalóval telítődött fel, amely hol lebegővé, hol ágasbogassá, hol rejtőzködővé, hol komorrá és lemondóvá tették verseit. „Misztikus transzcendentális lélek volt. Eltévedt gyermek a földön, kóbor szellem az égben" - írja róla Szabó Lőrinc. Itt az előhegyi „fecskefészekben” bontakozott ki szerelmi lírája is. Ketten messze az ég alatt, a Hegyi szeretők idillje, Szökevény renitens idill, mind a költő és asszonya kapcsola¬táról vallanak átszőve a természet jelbeszédével. Ugyancsak a ház körüli világ az ihletője filozófiai tárgyú verseinek, így válik Ádáz kutya, a tarka foxterrier, a kiszolgáltatott emberi lény példázatává. Babits valóban „különös hírmondó” mivel nála az előhegyi táj is politikai tartalmat kap. Az Előhegyről látott környezet, a Duna- amely a cseh-magyar határt is jelenti- volt ihletője olyan nagy versnek, mint Dal az esztergomi bazilikáról, Csonka Magyarország, Vers apostolokról, Szent király városa, Free Trade. Az Introibo, Mint különös hírmondó, a Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellől, A győzelmi ének estefelé, a Rádió, A meglódult naptár című versei már nem idilliek. Komorrá hangoltak, s a természeti és politikai fenyegetettség egyaránt árad belőlük, a humán kultúra elszegényedése, elvesztése miatt. Törvény, rend, ököl, iga, rablás, nyomor és rombolás. Ártér, véres iszap, vad tánc, vak kacaj, sanda jövő. Ilyen szavak, jelzők színezik egyre komorabbá verseit. Itt született regényei is szigorú lelkiismeretvizsgálatok. Ilyen a Halálfia című regénye, az Elza pilóta, amelyben ijesztő képet rajzol az öncélú háborúról, az emberiség jövőjéről. Igazi felüdülést, kikapcsolódást, játékot talán csak a műfordítások jelentettek számára. Poe, Dante, Wiliem Blake, Yeats, Anakreon, Sophokles, Goethe, Baudelaire, Horatius műveit fordította az esztergomi évek alatt. Babits pesszimista alaptermészetén túl műveit még sötétebbre színezi az 1934-tó1 elhatalmasodó gégerák is. 1938. február 10-én vették ki torkából a daganatot a Park szanatóriumban. Előtte 1937 nyarán született meg a Balázsolás című verse. A lábadozó költő a nyarat már Esztergomban töltötte, ahol augusztus 18-án fejezte be a Jónás könyvét, e szörnyű látomást, a prófétai igazságkeresés nagy himnuszát, amely egyben erkölcsi példázat, isteni kinyilatkoztatás. Az egyre romló egészségű költő nyarait továbbra is itt töltötte. Radnóti szavával „csak csont és bőr és fájdalom” volt, amikor 1941 tavaszán leköltözött Esztergomba. Itt javítgatta Sophokles, Oidipus Kolonoszban című tragédiájának fordítását, s utolsó könyvének az „Írók két háború közt” korrektúrájával bajlódott. Ágyban fekve, egyes részeket újra írt, vagy hozzátoldott, ezeket a pótlásokat ragasztgatta kovásszal a kiszedett hasábok szövege közé.” S az utolsó napok kínjai, amikor szólni nem tudott már, csak a beszélgetőfüzetek megren¬dítő sorai adják vissza azt a szenvedést, amit átélt. A látogatók is megrendülve álltak ágya mellett. A házvásárló Nagy Zoltán, a mindvégig hű barát az utolsó napoknál is jelen volt. s így emlékezik. „A nyitott verandán ülünk le, ahol a falat autogramok borítják. Csupa barát neve, köztük szellemi életünk színe-java. A névsor is érdekes, mutatja, hogy kik tekintették élő irodalmunk vezérének a ház gazdáját. Babitsné jön, szívélyes szavakkal és mosollyal az ajkán, de szemében átsüt az örömön valami rémület. Őt se láttam vagy egy éve. Erősen lefogyott, félelem és gond rángatja az arcát. Látni, hogyan figyel beszéd közben is a szoba felé. Csak a közeli barátok tudják, hogy mit tett vállára a sors az utóbbi négy évben. S mily furcsa /vagy logikus?/, hogy az jut eszembe, amire pedig eddig nem gondoltam, hogy Babits lírájában csak boldog szerelem¬mel találkozunk. A beteg alszik, egyelőre kint beszélgetünk. Mostanában nagyobbrészt alszik. Két napja mintha valami javulás volna, reggel nem is adott neki morfiuminjekciót. Igaz, hogy ünnepélyesen meg kellett ígérni. hogy este megkapja. De két nap előtt borzasztó volt! Rettenetes fájdalmai voltak és erősen romlott a pulzusa. Két nap óta jobban van. Nem gondolom, hogy a javulás folytatódni fog? Persze, hogy gondolom. Biztos, mondom neki. Mit mondhatnék egyebet? Megint az öröm válik arcán uralkodóvá egy pillanatra, de aztán ismét megjelenik szemében a gond, a vívódás. Mit csináljon? Vigye Pestre a beteget, vagy maradjon még itt? Pesten vannak szanatóriumok és az orvosai. De orvosok itt is vannak, naponta kétszer járnak fel a kórházból, mely épp alattunk van a hegy lábánál. Babits nem akar elmenni, ragaszkodik a falusi házának csendjéhez, levegőjéhez. Esztergom mindig jót tett nekik, tavaly valósággal csodát művelt, annyira magához tért itt. Tanácsolom, hogy maradjanak még. Valahogy úgy érzem, hogy esztergomi otthona jobban köti a beteget az élethez, mint egy kórházi szoba. Két hét múlva úgyis vissza akarnak menni Pestre. Aztán megint a betegség tüneteiről beszél, új tünetekről, amelyek a régiekhez jöttek. És egyszerre csak kitör belőle az eddig öntudatlanul elhessegetett rémület: a legijesztőbb tünet, hogy mostanában apatikusan fekszik, akkor is, ha nem alszik. Azt a benyomást kelti, hogy feladta a harcot. Ez még sohasem volt! A szellem, mely úgy érezte, hogy még dolga van itt, nem engedte végleg elesni a testet. De most már nem érdeklődik semmi iránt, csak fekszik, csak fekszik! Egyedüli vágya a morfiuminjekció. Nézzük meg, hogy alszik-e még. Óvatosan megyünk a szobába. Feleségem kint marad Ildikóval. Nem alszik. Éppen szembe fekszik az ajtóval, amint meglát, mosoly önti el az arcát, integet, hogy menjek oda. Hosszú ideig rázza a kezemet, alig akarja elengedni. A csuklója olyan vékony mint a pipaszár. Rettenetesen le van fogyva. Széles ablak mellett áll az ágy, jól látom az arcát. Beesett arc, a bőr szinte a csontokon fekszik. Csak a homloka a régi és a szeme lobog sötéten. Hegyes ívű, dús szemöldökei, melyek arcának mindig jelleg¬zetes kifejezést adtak, most még jobban uralkodnak a lefogyott arc felett. A takaró úgy fekszik, mintha nem is volna test alatta. csak a szemében van élet és a mosolyában, mely majdnem állandóan ott ül az arcán. Beszélni nem tud, talán ezzel akarja mutatni, hogy örül a látogatásnak. Igyekszem derűs dolgokról beszélni. Hozzá intézem szavaimat, de úgy, hogy nem kell rá felelni. Nyitott füzet és ceruza fekszik keze ügyében, de nem akarom írással fárasztani. Látható érdeklődéssel követi a beszélgetést. Babitsné megemlíti, hogy feleségem is itt van, csak nem jött be, nehogy terhére legyen. Élénken integetni kezd a kezével, hogy hívjuk be. Mikor bejött, őt is nagy örömmel üdvözli, és sokáig rázza a kezét. Most már hárman beszélgetünk, és ő figyel. Lassanként az asszonyok veszik át a beszéd nagyobbik részét, én ki-kimaradok. Alig tudok már figyelni. Azon veszem észre magam, hogy erősen összeszo¬rítom a fogsoromat. Régi beteglátogatások jutnak eszembe, csodálatos élességgel látom. Az utolsó este Tóth Árpád ágya mellett, este tízig, és hajnalban telefonüzenet, hogy meghalt. Aztán Kosztolányi a szanatóriumi ágyon, morfium-részegséggel a szemében. És eszembe jut legutolsó találkozásom Babitscsal; tavaly ősszel, a kávéház teraszán / akkor sem tudott beszélni, bár később még visszanyerte a hangját! ezt írta bele a noteszembe: „Folyton arra gondolok, hogy mindenki meghalt, Pádi, Kosztolányi, Ady, Karinthy, Juhász stb. Többnyire fiatalabbak mint én.” Ma is nézegettem a vonaton. Menjünk, ne fárasszuk a beteget! Szívélyesen búcsúzik. Én könnyedén mondom: „Vi¬szontlátásra Pesten!” Babitsné elkísér bennünket egy darabon a hegyi ösvényen. Mit gondolok? Biztatom, hogy még fel fog épülni, mint már annyiszor. Panaszkodik, hogy nem lehet vajat kapni, pedig egyik legfontosabb tápláléka. De a barátok segítenek, ez is küldött, az is. Úgy örülnek a barátok látogatásának, mondjam meg a többieknek is. De ne egyszerre jöjjenek, inkább többször legyen látogató. Eszembe jut egy izenet, amelyikről megfeledkeztem: Gellért Oszkár kedden kijön, mondom. Nagyon örül. Elválunk, ő megy vissza, mi pedig megyünk le a város felé. Mikor elmegy, végre elengedhetem magam. Kicsit meg kell állni. "Nem fogom többé látni" - mondom. Nem láttam többé. Babits még egy pár nap haladékot kapott az élettől, s aztán két nappal halála előtt Budapestre szállították a Szieszta szanatóriumba, ahol augusztus 4-én éjfél előtt meghalt. A "kis tenyérni sziget" Esztergomban magára maradt, ahol vadont és édent álmodott, amit benépesített tündérekkel, riadalommal, boldogsággal, félelemből és napfényből szőtt költészettel.
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Kárpát Éva Ilona [ 2013-06-18 19:52 ]

Most,hogy a Duna Múzeumban megnyílt az Eiczinger kiállításez az írás igen aktuális.Fontos lenne,hogy minél több ember olvassa.Vagy,a kiállítás anyaga között,keretbe foglalva közkincsé kellene tenni.
Nekem nagyon tettszik.Köszönöm
Kárpát Éva Ilona



G. Tóth Franciska [ 2011-02-14 12:05 ]

Kedves Péter és Anna,

nagyszerű a honlap. Ezt a cikket külkön köszönöm, mert eredményesen tudtam használni annak idején a szakdolgozatomhoz.

További jó egészséget kívánok szeretettel:
Franciska








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!