Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Pifkó Péter Elemi tanodák a XIX. században Esztergom vármegyében A XIX. század elejétől a gazdasági és társadalmi életben egyaránt a megújulás jelei mutatkoztak, amelyek a művelődésben és az oktatásban is érezhetővé váltak. A magyar nyelv ügyéért az 1790-91.;es országgyűlésen megkezdett érdemi munkálatok tet¬ték lehetővé hogy 1806-ban kiadják a II. Ratio Educationist, amelyben több-kevesebb konkrét¬sággal megjelölték a népiskolai oktatás feladatait. Konkrét célként jelölték meg, hogy minden anyaegyházban kell lennie iskolának. Kötele¬z6vé tették fi 6-12 éves korú tanulók iskoláztatását. Minden helységben, faluban 2 osztály¬nak és egy tanítónak kellett lennie. Kisebb városokban 2 osztályt és 2 tanítót írtak e16. A ta¬nítandó anyag lényegében nem sokat változott az 1777-ben kibocsátott 1. Ratio Educationis óta. Célul tűzték ki az olvasás, írás, számolás, hittan, valamint az állampolgári kötelességek elsajátítását. Esztergom vármegyében az 1807. március 9-i közgyűlésen ismertették a "Kegyelmes királyi rendszabásokkal rendbeszedett az ifjúság nevelését szolgáló" Ratiót. 2 A II. Ratio Educationis megjelenésekor az elemi népoktatás helyezte nem volt kielégít6 sem a vármegyében, sem Esztergom szabad királyi városban. Esztergom szabad királyi városban Valo¬vics Ferenc plébános már 1800-ban panaszt tesz, hogy a 110-130 tanuló nagyon rendetlenül jár iskolába. Nincs iskolahelyiség; a plébánián, az udvaron vagy az ebédl6ben folyik az oktatás. 3 1824-t61 némi javulás mutatkozik. A segédek helyét a 3 osztályos elemi iskolában önálló taní¬tók váltották fel. Tárgyalt korszakunk idejének végére, 1847-re a 3 osztályos iskola 1. osztályában Herczeg Pál segédtanító, a 2. osztályban Schiszler Mátyás, a III. osztályban Graffel Ádám önálló tanítók mű-ködtek Esztergom szabad királyi városban. A leányiskolai tanító Hulényi Ferenc volt, aki két se¬gédet is tartott, maga fizette őket, sőt lakással és élelemmel is ellátta. 4 1683-ban a török alól felszabadult Esztergom szabad királyi város mellett 3 vele térbelileg szo¬rosan összeépült község jött létre. Az érseki Víziváros, Szentgyörgymező és Szenttamás. Vízivá¬rosnak már 1701-1861 volt tanodája. 1780-ban a 3 község tanuló ifjúságát még mindig csak egy ta¬nító oktatta, Haas István személyében.5 1825-ben a Vízivárosban új iskolát építettek, ahová azután Víziváros és Szenttamás községek tanulói jártak. Szentgyörgymez6n 180l-ben felépült a plébánia és a tanító lakása, ahol a hátsószobában folyt az oktatás. 6 Arra vonatkozóan, hogy a II. Ratio Educationis rendeletei milyen előrelépést jelentettek Esz¬tergom vármegye többi községében, csak szórványos adataink vannak. 1806 után ugyanis vizitá¬ciók nem készültek egészen addig, míg Rudnay Sándor hercegprímás 1820-ban vissza nem tért Esztergomba. Ezután, 1824-25-ben készítette el az esztergomi egyházmegye vizitációit, amelyből Esztergom vármegyére csak néhány maradt fenn a prímási levéltárban. Ezekből a szórványo¬san megmaradt vizitációkból tudjuk, hogy Muzslán jó állapotban lévő tanoda működött, melyet a község tartott fenn, a tanító írni, olvasni tanította a gyerekeket. Hasonlóan elfogadható álla¬potban lévő tanoda működött Kéménden, amelyhez Nagy- és Kisbény is tartozott. Az ún. tavaszi iskolában 150 tanulót tanítottak rendszeresen írásra, olvasásra.8 Kevésbé jó karban lévő iskoláról írnak a vizitációban Magyar- és Németszölgyében.9 Teljes renoválásra, felújításra szorult a na¬gyölvedi iskola, ahol egy szűk kis szobában tanultak a gyerekek. 10 Ebből az időszakból mindössze 5 új iskola felépítéséről van tudomásunk. Dömösön 1823-ban tűzvész pusztította el a templomot és az iskolát, s ekkor építettek újat. Csolnokon 1826-ban, Karván 1828-ban, Kétyen 1830-ban építtetett az érsekség új iskolát és tanítói lakot. 1843-ban Sándor gróf Bajnán emeltetett új iskolát Esztergom vármegye valamennyi elemi iskolájának állapotáról csak az 1845 utáni évekből nyerhetünk teljes, átfogó képet. Az 1839-40-es ország¬gyűlési választmány Bezerédy István vezetésével 1843-ra kidolgozta a népoktatás újjászervezésé¬nek javaslatait. Ennek alapján 1845-ben a Helytartótanács kiadta új népiskolai rendtartását Ma¬gyarország elemi tanodáinak szabályai címmel. A szabályzat célja: "a honi ifjúság külön sorsra s állásához képest józan s erkölcsös nevelést, a magán- és közszükségletekhez mért tudományos ok¬tatást nyerjen s így életműködéseire és jövő pályájára szív- és értelmileg kimíveltessék ,,12 Az 1845-ös szabályzat konkrét intézkedéseiben elrendeli a 6-12 éves gyermekek kötelezőok¬tatását, az olvasás, írás, számolás, éneklés tanítását. A rendelet a szorgalmi időt októbertől au¬gusztusig terjedő időszakban állapította meg. Kimondta, hogy tanító csak képesített lehet és a házitanításon kívül mást, például jegyzői állást nem vállalhat. A szabályzatot 1845-ben Eszter¬gom vármegye közgyűlésén részletesen ismertették. 13 Ezután előkészületeket tettek az elemi ta¬nodák honszereteti jobb elrendezése iránt. ,,14 Intézkedtek, hogy a szabályok nyomán az illetd ke¬rületi főigazgatók és alárendeltjeik mindenben nyújtsanak segítséget a megyei választmánynak, mely a "polgári mívelődés" előmozdításán fáradozik. A választmány elnökéül Fekete Mihály esz¬tergomi kanonokot, tagokul Hélya Imre királyi tanácsost, Majer István és Rendek József esztergo¬mi mesterképző intézeti tanárokat, valamint Homor Pál jegyzőt jelölték. 15 S hogy a vármegye közgyűlése, a kijelölt bizottság s nem utolsósorban a helytartótanács megismerje a tanulók és ta¬nítók, tanodák helyzetét, rovatos jegyzéken - melyet a Helytartótanács küldött a vármegyének - összesítették a vármegye valamennyi iskolájának, adatait.16 Az egyházi vizitációk hiányában ezekből a rovatos összesítésekből próbálunk képet kapni ar¬ról, hogy Esztergom vármegye két járásában, az esztergomiban és a párkányiban hol tartott az iskolaügy a reformkor végére. E felmérés során összeírták az iskola fenntartóját. További vizsgá¬lódásaink szükségessé teszik, hogy ezeket egy alkalommal felsoroljuk. Egy részük az esztergomi érsekséghez tartozott: Víziváros, Szentgyörgymező, Nyergesújfalu, Süttő, Bajót, Mogyorós, Mocs, Búcs, Német- és Magyarszögyén, Muzsla, Párkány, Kéty, Kéménd, Farnad, Bart, NagyöI¬ved, Kural. Az esztergomi káptalanhoz tartozott: Szenttamás, Dorog, Kesztölc, Csév, Epöl, Dág, Dömös, valamint a párkányi járásból Ebed, Nána, Kőhídgyarmat, és Libád. Gróf Sándor Móri¬cé, az "ördöglovasé" volt: Bajna, Nagysáp. Herceg Pálffyak birtoka volt: Köbölkút, Bátorkeszi, Nagy- és Kisbény s a korzikai származású Baldacci-családé volt Béla. Különbözd egyházi alapít¬ványok tulajdonában volt Leányvár, Tokod, Tát, Marót, Szentlélek, Máriahalom. Únyon, Sárká¬nyon és Gyiván a közbirtokosság tartotta fenn az iskolát. A legtöbb helységben a falu volt az iskola gazdája. Többségük egybeépült a tanítói lakkal. Csupán Párkányban, Dorogon, Epölön és Máriahalmon találjuk külön az iskolát a tanítói lakás¬tól. Bélán nem volt az oktatás céljait szolgáló tanterem, a tanítás az uraság házában folyt. A ki¬mutatásokból megállapítható, hogy Vízivároson, Muzslán és Szölgyénben két tanterem volt az iskola épületében. A vizsgálat húsz község tanodáját tartotta tágasnak, világosnak. Néhány he¬lyen a terem alapterületét is feltüntették: Bajnán 26, Csolnokon 24, Bajóton 16, Máriahalmon 15 négyszögöl nagyságú tanteremben folyt az oktatás. Huszonhat község tanodájáról lehetett el¬mondani, hogy roskadó, hasznavehetetlen, szűk, setét és egészségtelen. A legrosszabb helyzetet a süttői iskolából írja le a felmérés, ahol a tanoda épületének nem volt kapuja, s egyik fala is ki¬ddlni készült. A tanoda állapotán kívül megvizsgálták a bútorzatot is. Bajnán és Kétyen a táblán kívül a te¬remben semmilyen bútor nem volt. Kesztölcön, Cséven, Dágon javításra szorultak a bútorok, különösen az iskola padjai. A kimutatás néhány helyen nemcsak a bútorok állapotáról, de azok számáról is szólt. A maróti iskolában 12 pad, 1 asztal, 1 szék, egy írótábla s egy ABC-s tábla volt. Máriahalmon például kocsmapadokkal és asztalokkal rendezték be az iskolát. A tágasnak tartott iskolák is szűknek bizonyultak, hiszen Szőgyénben 417, Kőhídgyarmaton 346, Bajnán 266, Ma¬róton 214 6-12 éves tanköteles korú tanuló volt. A ténylegesen iskolába járó tanulók száma az esztergomi járásban 79 %, a párkányi járásban 65 % volt. Az esztergomi járásban a legrosszabb arányt Szenttamáson mutatja a statisztika, ahol 270 gyermekből csupán 135 járt iskolába. A kimutatás szerint Tokodon (112), Nyergesújfalun (222), Dágon (37), Csolnokon (179) a tanköteles tanulók 100 %-a látogatta az iskolát. A párká¬nyi járás területén a legrosszabb képet a sárkányi tanoda adatai mutatják, ahol a 128 tanulónak mindössze 6 %-a, nyolc gyermek látogatta az iskolát. A járásban négy kisebb iskolában, Bélán (47), Farnadon (86), Nagyölveden (98), Kuralon (87) volt teljes a tanulói létszám. Az eltérő ada¬tokat azzal indokolhatjuk, hogy a párkányi járás sík, mezőgazdasági művelésre alkalmas területe¬in a szülőknek nagyobb szükségük volt a gyermekek munkájára a földművelésben és az állatok gondozásában. Az esztergomi járás területén jobb anyagi körülmények között éld bányász-, illet¬ve ipari településeken kevesebb munka akadt otthon a gyermekek számára. Az összeírás feltüntette azt is, milyen lakást biztosított az iskola fenntartója a tanítónak. Hu¬szonhárom községben egyszobás, tizenhat községben kétszobás lakásban lakott a tanító. Leg¬jobb volt a lakáshelyzetük Vízivárosban, Bajnán, Nagysápon és Sárisápon, ahol 3 lakószoba állt a tanító rendelkezésére. A tanítói lakáshoz konyha, kamra, istálló és pince is tartozott. A legjobb állapotú lakás a bajnai tanítónak jutott, ezt Sándor Móric 1843-ban építtette. Sándor Móric más módon is segítette a tanodákat. A sárisápi iskolának 100 pengőforintnyi alapítványt tett a "próba¬tételek alkalmával magát kitüntetett ifjúság jutalmául." Sárkányban viszont a tanító jobb híján a községházán lakott s ott üzemelt a tanoda is. Talán ez magyarázza a rendkívül alacsony, 6 %-os iskolalátogatottságot. Összegezve a tanodák épületének és bútorzatának, valamint a tanítói lakásoknak az állapotát, megállapíthatjuk, hogy a legjobb helyzetben a Sándor Móric által fenntartott tanodák voltak. Kielégítő körülményeket adtak az egyházi alapítványok iskolái, de a káptalan és az érsekség kevesebb gondot fordított a népoktatás ügyére. A Pálffy és Baldacci-uradalmak iskolái voltak a legelhanyagoltabbak. A tanítók jövedelmét vizsgálva rendkívül változatos képet kapunk. Minden községben más és más volt a tanítók járandósága, s ez a tanulók létszámával sem állt mindig arányban. A legjobban a káptalani iskolákban fizettek, majd Sándor Móric és az egyházi alapítványok következtek. A legala¬csonyabb jövedelem az érseki iskolák tanítóinak jutott. Juttatások: rozs, búza, zab, bor, fa. Fizettek a tanítónak a templomszámadás tisztázásáért, a kán to ri teend dk ellátásáért is. A juttatások nagyobbik részét tették ki a bizonytalan, úgynevezett járulékos jövedelmek. A megye 46 helységéből 22-ben a tanító látta el a jegyzői teendőket is, amiért külön fizetést, 2-30 forintot kapott. A jegyzői díj mellett orgonálásért, ostyasütésért, te¬metési harangozásért, felhők elleni és elé való harangozásért külön bér járt. Ezen felül a község helyet adott a közlegelőn a tanító birkájának; szarvasmarhájának, disznajának. A község lakói művelték a tanító kenderföldjét, káposztását és kukoricását. Más helyütt gyertya, só, hús, szén is tartozott még a tanítói járandóságok közé. A reformkori hiányosságokon próbált enyhíteni az 1867 tavaszán kinevezett magyar miniszté¬rium. A miniszterek között elsőként báró Eötvös József fogott hozzá nagy igyekezettel a népis¬kolák újjászervezéséhez, hogy ezáltal az oktatást és népnevelést magasabb színvonalra emelje. A népnevelési egyletek létrejötte, a megyei iskola tanácsok megalakítása, az iskolaszékek szervezése mind egy-egy lépcsőt jelentettek az oktatás szervezettségének javulásában. Az 1868.38. tc. értelmében tantervet készítettek a népiskolák I-VI., valamint az ismét1disko¬lák VII-VIII. osztályának. Felosztották a tantárgyakat évfolyamok szerint. Részletes óra terv¬ben határozták meg a tanórák számát. Az oktatási törvény pontjait összevetve a tanügyi jelen¬tésekkel, már az 1870-es évek elején megállapít hatunk bizonyos mértékű javulást, fejlődést Ez elsősorban a hatóság részéről volt érzékelhető, amely mindent megtett annak érdekében, hogy a törvény rendelkezései mihamarabb életbe lépjenek. Kruplnaicz Kálmán alispán köriratában szi¬gorú felelősség terhe alatt meghagyta a községi elöljáróknak, hogy a tankötelezettséget mara¬déktalanul érvényesítsék. A községi bírák végezték el a tankötelesek összeírását, valamint ügyel¬tek arra, hogy az iskolaépület jó karban legyen. Az alispán és a szolgabíró minden iskolát meglá¬togatott, hogy megismerjék a községek iskoláinak helyzetét és szóban is ösztönözzék az elöljáró¬kat a törvények betartására. A hivatal minden igyekezete ellenére az iskolákban eltérő módon reagáltak a rendeletekre. Ez derül ki Németh Antal tanfelügyelő jelentéseiből, amelyeket 1872-es hivatalba lépésétől készített. Elsőként az iskolaszékek tevékenységéről adott tájékoztatást. Az iskolaszék feladata volt többek között, hogy a tanköteles gyermekek beiratkozzanak, s ha beiratkoztak, látogatják-e az iskolát. Bajót, Kéménd, Kőhídgyarmat, Kural, Mocs, Bucs, Párkány, Sárisáp s még néhány község isko¬laszéke lelkiismeretesen végezte munkáját. Előfordult olyan eset is, hogy az iskolaszékek követ¬tek el mulasztást, mivel nem jelentették a községi elöljáróságnak az iskolában tapasztalt hiá¬nyosságokat. Amikor Farnadon számon kérték az iskolaszéket, az volt a válasz, hogy több év óta nincs, aki bíróilag megbüntesse a mulasztók szüleit. Ugyancsak egymást okolták a mulasztáso¬kért Mogyorósbányán, MuzsIán. Más esetben, Dágon és Kirván, a mulasztások miatt a bíró szi¬gorú büntetést szabott ki a szülőkre. Sajnálatos, de a jelentésekből azt tapasztaljuk, hogy hiába készült törvény, rendelet, óraterv, a diákok az éves szorgalmi időt nagyon hiányosan töltötték ki. Sok helyen csak akkor kezdtek iskolába járni, amikor a hó leesett, s rögtön kimaradtak, amint megjött a jó idő. Akárcsak korábban, a szülőknek most is szükségük volt a földeken minden munkáskézre. Most is akadtak persze olyan iskolák, ahol a tanulók szorgalmasabban látogatták a tanítást, így Bucson, Mogyorósbányán, Bajóton, Sárisápon. 31 iskolában működött változó intenzitással és hatással az ismétlőiskola. A tanítás vasárna¬ponként zajlott 5 órában. Tanultak mértant, polgári jogokat és kötelességeket, kertészeti és gaz¬dasági ismereteket. Az iskolalátogatottságnál sokkal kedvezőbb képet kapunk az iskolák felsze¬reléséről. Bajót, Dorog, Ebed, Esztergom, Mocs, Párkány, Nagysáp például természettani képekkel is el volt látva. Az 1870-es évektől igyekeztek jó szemléltető eszközökkel fölszerelni az iskolákat. Olvasótáblát kapott Farnad, Dorog, Tát, Muzsla, Mocs, Kőhídgyarmat, Kéménd. A természettani oktatás színvonala sokat javult Esztergomban, Dömösön, Párkányban, mivel új természettani képekhez jutottak. A harmadik osztálytól a földrajz is jelentős helyet kapott az oktatásban. Európa és a Föld országainak jobb megismerését szolgálták azok a térképek és földgömbök, amiket Pilisma¬rót, Tát, Nagysáp, Nagyölved és Karva használt. A számtan tanítás színvonalát számológépek adományozásával igyekeztek fellendíteni Farnadon, Mocson, Párkányban. A taneszközök beszerzését segítették azok az iskolai alapítványok, amelyek a községekben működtek. Az alapítványok pénzét Bajnán, Dömösön, Kesztölcön, Bényben, Muzsián, Kémén¬den a szegény gyermekek szükségleteire költötték. Voltak olyan helyek is - Béla, Dömös, Sár¬kány - ahol nem jelölték meg az alapítvány konkrét célját. A korábbi időszakhoz képest az eddig vizsgált szempontok kétségtelen javulásról, fejlődésről vallanak. A tartalmi munkát könnyebb volt fejleszteni, mint a tárgyi feltételeket javítani. A tör¬vény V. fejezete az iskola épületéről úgy intézkedik, hogy "az újonnan építendő iskolaépületeket egészséges, száraz helyen kell építeni, s a gyermekek létszámához mérten 60 gyermeket, s minden gyermekre legalább 8-12 lábnyi helyet számítva elegendő számú, tágas, könnyen szellőztethető tantermet kell építeni. Egy tanító 80 növendéknél többet nem taníthat. Rendkívüli esetben az isko¬lai [elsőség adhat rá engedélyt. ,,18 De a jelentések elemzéséből ismét rá kellett jönnünk, hogy a törvény és a valóság igen távol állnak egymástól. Bajnán, Barton, Bényben, Cséven, Dorogon, Dömösön, Bátorkeszin, Kesztölcön, Kőhídgyar¬maton, Pilismaróton, Muzslán, Nagyölveden, Sárisápon, Szőgyénben száz vagy száznál is több ta¬nuló ült egy osztályban, s egy tanító tanította őket. Csak néhány községben fordult elő, hogy se¬gédet is tudott maga mellé venni a tanító. Nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy belássuk, milyen volt az oktatás színvonala és hatékonysága ilyen körülmények között. Az 1870-es évek nyomorgása után aztán néhány községben sikerült megoldani az iskola b6vf¬tését, újraépítését. 1880-ban Únyon Simor János érsek 1080 forintért egy új kertes épületet vett iskola céljára, s a régit eladták. Ugyancsak Simor érsek építtette Bajnán még 1874-ben az iskolát, szomszédban a kántortanítói lakással. Az iskola felszerelését is Simor fizette. 500 kötetes könyv¬tár és testgyakorlóterem szolgálta a tanulók lelki és testi épülését. Nagyölveden a lakosok szegénysége miatt csak 1884-re tudták a második tantermet berendez¬ni. Kesztölcön 1893-ban épített a hitközség 2 tantermes iskolát. Cséven is ekkorra készült el az új iskola, tágas tanteremmel. Tokodon szintén ebben az évben vehették birtokukba a diákok két tantermes iskolájukat. 1895-ben épült fel az új iskola Párkányban, amit kántortanítói lakás - 2 szoba, konyha, kamra, pince, - 3 tanterem, egy óvoda terem, két tanítói egy óvónői szoba tett korszen1vé és teljessé. A tanító fizetése is sok helyen hagyott kívánni valót maga után. A törvény 300 forint fizetést írt elő a tanítónak és 200 forintot a segédtanítónak. Természetesen a törvény csak álom maradt a legtöbb tanítónak. Esztergom vármegye községei közül 21 helyen meg sem közelítette a fizetés a 300 forintot, sőt Bátorkeszin előfordult, hogy hosszabb ideig egyáltalán nem kapott fizetést a ta¬nító.19 Áttekintve a 19. század elemi iskoláinak helyzetét, csak arra volt lehetőségünk, hogy egy-egy Esztergom megyei község oktatási hibáit, vagy erényeit felvillantsuk az olvasó előtt. Teljes, átfo¬gó képet csak nagyobb tanulmányban lehetne adni. Az mindenesetre látható: a hibák kiküszöbö¬lésére folyamatosan törekedtek. A század vége felé a községeket némelyek, köztük Németh An¬tal is optimista hangon buzdítja az új generációk nevelésére. Álljon itt befejezésül néhány sora, amely a mai oktatás ügyének is hasznára válhat. "A nevelés, uraim! közös érdek, legyen tehát a közreműködés útjából minden válaszfal, minden mellék- v. hát gondolat, minden féltékenység elhárítva; mert csak ezen közös ügynek mindnyájunk¬tól való felkarolása nyújthat garanciát arra, hogy hazánk életkérdését helyesen fogtuk fel. " Víribus unitis" legyen a mi jelszavunk is, hisz physikai igazság, hogy az erő csak más erővel egyesülve ad nagyobb erőt. Ne elégedjünk meg pusztán a közművelődés érdekében tartott és tartandó hangzatos beszédekkel, javaslatokkal mélabús kesergésekkel hanem egyesüljünk, tömörüljünk, hassunk, al¬kossunk. Közszellem nélkül nem sokra megyünk. A szétzilált erők gyenge hatást szülnek, mely mellett e közóhaj: "Népnevelés, jöjjön el a te országod" örökre csak a "pium desiderium" marad. Vilá¬gosítsuk fel a népet az iskola áldásairól, az iskola fontosságáról, ahol szíve-lelke nemesedése az új generatiónak mozdíttatik elő, ahol ez rendre, tisztaságra, munkásságra és takarékosságra vezettetik. Vajha az elöljárók sehol sem felejtenék, hogy az igazi hazaszeretet legelőször is a törvénytisztelet¬ben és a közjó előmozdításában nyilvánul!!" Jegyzetek 1. Mészáros István: A magyar nevelés története 1790-1849 Budapest, 1968. Tankönyvkiadó (Egyetemes neveléstörténet 32-35.) 2. Komárom-Esztergom m. Levéltár (a továbbiakban KEmL), Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyve 1807. 3. Komlóssy Ferenc: Az Esztergom főegyházmegyei római katholikus iskolák története. Hivatalos adatok alapján szerkesztette: Esztergom 1896. Neumayer Ede 4. Komlóssy Ferenc: im. 5. Komlóssy Ferenc: i.m. 6. Komlóssy Ferenc: i.m. 7. Prímási Levéltár, Esztergom. Acta Visitatio, Liber 369. 8. Prímási Levéltár Acta Visitatio, Liber 367. 9. Prímási Levéltár, Acta Visitatio, Liber 372. 10. Prímási Levéltár, Acta Visitatio, Liber 373. II. Komlóssy Ferenc: i.m. 12. Mészáros István: im. 13. KEmL. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jkv. 1845. 1806. sz. 14. KEmL. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jkv. 1845. 1808.sz. 15. KEmL. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jkv. 1845. 2375. sz. 16. KEmL. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1847. 434. sz. Elemi tanodák állapotát kimutató rovatos jegyzékek. Esztergomi és párkányi járás. 17. Tanterv a népi-és polgári iskolák, valamint e képezdék számára. Pest, 1869. Lengyel R. 18. A. M. KIR. Vallás és közoktatásügyi Miniszter 1868. XXXVIII. tc. Buda, 1868. 19. Megállapításainkat és következtetéseinket Esztergom vármegye 20. Tanügyi állapota c. jelentésekből, (1872-1880), valamint Komlóssy Ferenc fent idézett művéből vettük. A tanulmány l850 – ig tartó része megjelent a PAB – VEAB évkönyvben Veszprém 1984. Tanítók tanodák a XIX. Század első felében Esztergom vármegyében címmel.
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!