Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








Pifkó Péter - Zachar Anna Színház és közönség Esztergomban 1816 - 1990 Előzmények A magyarországi játékszíni mozgalom a 18. század 70-es éveitő1 bontakozott ki. Röpi¬ratok, újságcikkek serege bizonyították fontosságát Kármán József 1792-ben megjelent röpiratában a nemzeti színjátszást a szabadsággal a humanizmussal párosuló hazafiság terjesztőjének tartotta. 1790-ben a komáromi születésű Péczeli József a Mindenes Gyűj¬temény lapjain a Magyar Theátrum felállításának gondolatával foglalkozik. S hogy ennek megvalósulását elősegítse mozgalmat indít a magyar nyelvű drámaírás támogatására. Ko¬máromban született az a Simai Kristóf is, akinek németből magyarított darabja az Igazházi egy kegyes jó atya szerepelt az első hivatásos magyar színielőadás műsorán még ebben az esztendőben. 1792-1806 között id. Wesselényi Miklós pártolta a magyar színészetet Er¬délyben. 1806-ban Ernyi Mihály vezetésével egy részük Magyarországra jött, s többek között Kultsár István, Komárom szülötte is kérte működésük támogatását Pest-Budától. Először a Rondellában, majd a Hacker fogadóban játszottak. Az igazgatói tisztet Vida László, Mérei Sándor, majd Kultsár István töltötték be. A színészek között ott ta1áljuk Dérynét, Murányinét, Udvarhelyi Miklóst, Balogh Istvánt, Benke Józsefet Benke József és Kemény János voltak azok, akik 1811-ben, kiválva a pest- budai társa¬ságból, először megyénkbe, Komáromba eljutottak. 1811-ben még nem boldogult a társu¬lat Komáromban. Nem csoda ez, hisz a főváros sem tudott eltartani egy magyar társulatot sem. 1815-ben el is kellett hagyniuk Pestet, s egy részük Miskolcra települt, a másikrészükbő1 vándortársulatok alakultak. Ezen vándortársulatok egyike Balogh István kiváló komikus direkciója alatt működött, s a dunántúli városokat járva, Komáromba, Tatára és Eszter¬gomba is eljutott 1 Az előzmények vázlatos áttekintése után azzal a kulturális környezettel foglalkozunk, amely lehetővé tette a színtársulatok fogadását - dolgozatunk címének megfelelően Esz¬tergomban. A kulturális környezet Esztergom vármegye és Esztergom város lakossága sem maradt közömbös a nemzeti nyelv ébresztésére tett országos kísérletek iránt. Kazinczyval vallották: „ A nyelvrendelet egyik legféltőbb kincse egyik legfőbb dísze a nemzetnek, s a nemzeti léleknek mind igen szép képe, mind hív fenntartója és ébresztője.” A nyelvrendelet értelmében 1806-tól a magyar lett a közigazgatás nyelve, 1807-tól az esztergomi polgárok ügyeit -a városi jegy¬zőkönyvek bejegyzései szerint magyarul intézték. 1831. november 21-én fogadták el végleges formájában, s a kormányszerveken kívül felküldték a Magyar Tudós Társasághoz, valamint eljuttatták az ország valamennyi vár¬megyéjébe. 2 A magyar nyelv ügyének lelkes apostolai éltek Esztergomban. Kiemelkedtek közülük a gimnázium tanárai. 1687-ben Széchenyi György a Vízivárosban alapított gimnáziumot, amelyben 1773-ig a jezsuiták tanítottak. A rend feloszlatása után szerepüket világi tanárok vették át. 1776-tól a ferences rend tagjai oktatták az ifjúságot. 1809-ben a gimnázium a szabad királyi város¬ba költözik, s ekkor a bencések veszik át a nevelés és oktatás irányítását. 3 (A,XVIII.. század utolsó éveiben a gimnáziumban tanító Kultsár István, a magyar nyelv ügyének lelkes pártfogója volt. Mellette nagy hatással tanított Révai Miklós, Czuczor Gergely, majd a XIX. század folyamán Rumy Károly és Szeder Fábián. A gimnázium tanárai úgy vélték, hogy a színielőadásnál alig van hathatósabb eszköz a szép beszéd, a szónoki képességek fejlesztésére. Az iskolai színjátszásnak fontos szerepe volt a hivatásos anyanyelvi színjátszás kiala¬kulásában. A fent említett képességek fejlesztésén kívül a jövendő színészek - akik sokszor kicsapott diákok - itt szerezték első tapasztalataikat; s a diákelőadások nézői válnak majd a hivatásos színielőadások közönségévé. Ennek jegyében vetünk egy pillantást az esztergomi iskolai színjátszásra, amely az első ismert adatok szerint éppen 100 évvel előzte meg az első hivatásos társulat felléptét, s így 275 éves. 4 A jezsuiták irányítása idejéből 1716-1773 közötti időből maradtak fenn dokumentu¬mok, de az iskolai színjátszás napjainkig folytatódott a ferencesek, a bencések, majd ismét a ferencesek irányítása alatt. Az előadások kezdetben latin nyelven folytak, de a XIX. század első felében már magyar nyelvűek. A színielőadások is szorosabbá tették a tanuló¬ifjúság és a város polgárainak kapcsolatát. Az esztergomi diákság mecénása Kamenszky István vármegyei főorvos, a város szellemi életének egyik vezéregyénisége volt. A helybéli gimnáziumi tanárokon kívül kapcsolatot tartott Kossuth Lajossal és Kazinczy Ferenccel. A város első nyomdája 1761-65 között Royer Ferenc Antal tulajdonában működött. Ezután hosszú évek teltek el, mire ismét nyomdász került Esztergomba. Beimel József 1820-ban telepedett le itt. Vállalkozásához Rudnay hercegprímás segítségét kérte. 1821-¬ben kezdett el dolgozni és csakhamar a polgárság igényeinek kielégítésére könyvkereske¬dést is nyitott. Hamarosan nemcsak nyomta és árulta a könyveket, de saját maga vállalkozott a könyvek kötésére is. Nyomdája a város fő utcáján, a Buda utcán állt, a mai Kossuth Lajos utca 19-es számú ház helyén. Esztergomi vállalkozásaival párhuzamosan Pesten is működtetett nagyobb nyomdát. 1850-ben végleg fel is hagyott az esztergomi üzemmel, és eladta azt Horák Egyednek. Beimel igényes nyomdász volt. Szép kiállítású könyveket készített, de ízléses munkáját dícsérik az ebből az időszakból fennmaradt színlapok is. A színtársulatokhoz fűződő viszonyáról a következő fejezetben még szólunk. Beimel kedvelője volt az ébredező magyar nyelvű irodalomnak és lelkesen támogatta azt. Törekvése szerencsésen találkozott Szeder Fábiánéval, aki 1826-30 között a Bencés Gimnázium igazgatója volt. Munkásságuknak értékes és szép gyümölcse az esztergomi Uránia, amelynek hat kötete 1828-1833 között jelent meg. Esztergom művelődésében nagy szerepet játszott legrégibb egyesülete, a Kaszinó is. Széchenyi kezdeményezését követve 1837-ben alakult meg Esztergomi Kaszinó Egylet néven. Létrehozásában Héya Imre alispán - a Kaszinó első igazgatója - volt a legbuzgóbb, s mellé álltak a város kiemelkedő személyiségei. A másodigazgató Kruplanicz Simon lett, aki a prímási javak jószágkormányzója volt. Harmad igazgatónak Maurovich Rudolf Rezső tisztviselőt választották. Meszéna János ügyvéd látta el a jegyzői teendőket. A Kaszinó kezdetektől a művelődés ügyét tartotta szem előtt, nagy hangsúlyt fektetve a könyvtárra. Rumy Károly tanár, Helischer József tanácsos és Krakovitzer József gyógy¬szerész adományozott könyveket, folyóiratokat az induló Kaszinó számára. 6 A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, s Meszéna Jánosnak 1846-ban újjá kellett szervezni a Kaszinót. A vezetésben résztvevő férfiak egyre inkább a politika felé fordultak. Mauro¬vich Rezső városi főjegyző országgyűlési képviselő lett, Meszéna 1849. május elsején a város első alispánja. Az események nem kedveztek az Egyesület működésének, és csak 1856-ban alakul ismét újjá. A Kaszinó Egyletet a város hasonló gondolkodású férfiai irányították. Családjaik a XIX. század folyamán és a XX. század elején is fontos szerepet töltöttek be a város gazdasági és kulturális életében. Közülük is kiemelkedik Helischer József tanácsos, aki kéziratos latin nyelvű munkájában jegyezte le a város akkori életét. Nemcsak a Kaszinónak adományozott könyveket, de ő vetette meg a városi könyvtáralapjait azzal, hogy halála után 2.538 kötetből álló értékes könyvtárát a városra hagyta, 3000 forintot hagyományozva annak kezelésére és bővítésére. A Kaszinón kívül a lakosság számos helyet és alkalmat találhatott a szórakozásra. A. század első felében a királyi városban öt vendégfogadó várta az utazókat és a szóra¬kozni vágyókat. A város tulajdonában, a mai Széchenyi tér 22-es számú ház helyén állt a Fekete sas Vendégfogadó, a mai Kossuth Lajos utca 2-4. számú házak helyén a Három Szerecsen Vendégfogadó működött. 1845-igfogadta a vendégeket a Fehér Bárány, a mai Kossuth Lajos utca 38-as számú ház helyén. A Budai kapu közelében (ma Kossuth Lajos utca 60.) állt a Vörös Ökör. 8 Szintén a Buda utcán (ma Kossuth Lajos utca 25.) építtette a város legszebb, ma is látható szállodaépületét Blesz Albert 1814-ben.9 A díszes épület emeletén kisebb terem és lakószobák voltak. A földszinten pedig a színházi előadások befogadására is alkalmas bálterem. 1841-ben a káptalan - a birtokához tartozó Szenttamás városban - a hévízi források mellé új szállodát épített. A Pesti Divatlap 1845-ben így írt Vahot Imre tollából: "A basilica s a város szélén álló gyönyörű, kúpfödeles kápolna után Esztergomban leg¬ szebb épület a káptalan fürdőháza, melly Pestre is beillő díszes kávéház és vendéglővel van kapcsolatban. Minden van itt, még tánc és olvasóterem is." 10 Az esztergomi társasági élet színhelyéül kínálkoztak még a kávéházak, amelyikből kettő volt 1846-ban a városban, a Buda utcán (ma Kossuth Lajos utca 15. szám alatt), valamint a mai Mártírok út 2-es számú épületben, ahol más-más bérlő a század végéig kávéházat vagy vendéglőt tartott fenn. 11 A vendégfogadókban –a Magyar Királyban ,majd korsza¬kunk végén a Fürdőben - rendezték a közönség számára a bálokat. Ha ezek a városi vagy megyebálok jótékony célúak voltak, akkor a tanácsülési jegyzőkönyvek, valamint az ispita számadáskönyvei megőrizték emléküket. Az első bejegyzésre 1829-ben bukkantunk, amikor a polgárőrség két százada, a Giefing Ferenc és a Feigler Ferenc parancsnoksága alatt álló, február 19-én táncmulatságot ren¬dezett, amelyből 60 forint tiszta jövedelmet fizettek be a szegények szerzeményébe. A- bálok sorából kiemelkedett az 1837. január 31-én tartott megyebál, amelynek tiszta jövedelmét az újonnan felépítendő kórház javára fordították. A bevétel nagy közönséget sejtet, mert 1.555 forint 57 krajcárt fizettek be a kórházalapra.13 A jótékony célú hangversenyeket is báltermekben rendezték. 1834. február 10-én Sey¬ler József "primatiális muzsikai igazgató" közreműködésével tartottak hangversenyt a Magyar Királyban 14 A XVIII. század végétől a német színtársulatok is rendszeresen felkeresték Esztergo¬mot. A magyar színtársulatok megjelenésekor is sokszor előnyben részesültek. Az ispita számadáskönyvei arról tanúskodnak, hogy előadásaikat sokan látogatták. 1831-ben a ma¬gyar nyelvről szóló rendelet kimondta, hogy kérvényeiket el kell utasítani. A szélesebb néprétegek szórakozási igényeit elégítették ki a német, főképpen bécsi és tiroli énekesek, vándormuzsikusok. Az alsóbb néprétegek elsősorban a komédiások (kötéltáncosok, erőművészek stb.) pro¬dukcióit, valamint a városban gyakran megforduló állatmutogatók vadállatait csodálták. Ez utóbbiak is a vendégfogadók udvarán telepedtek le. 1826-ban Baky Gábor színtársula¬tának fellépte idején a Fekete Sas udvarán tanyázott ilyen állatmutogató. A Fekete Sas kertjében is szívesen összegyűltek az iparos legények. Kedvelt szórakozás volt télen a kor¬csolyázás és a várost övező dombok alján épült lövölde házban a lövészet. Így szórakoztak a város polgárai a század első felében, amikor megjelentek Esztergom¬ban az első magyar színtársulatok. A reformkorban A magyar nyelv ápolásának és terjesztésének apostolai, a vándorszínészek először 1816-ban jutottak el Esztergomba. A vándortársulatok a város lakói közül elsőként a városi tanáccsal kerültek kapcsolatba. A szabad királyi városokban a közigazgatás irányítója a városi tanács volt a főbíróval, a polgármesterrel, a városkapitánnyal és a főügyésszel az élen. A tanácshoz fordult a szín¬igazgató, ha a városban játszani akart. Felkereste a városkapitányt, közölte vele játszási szándékát. A városkapitány beterjesztette a szóbeli kérelmet a tanács következő ülésén. Ilyen esetben irat nem, csak jegyzőkönyvi bejegyzés maradt. 1816-001 származik az első bejegyzés, amely szerint a Nógrád Vármegye direkciója alatt működő Játszó Társaság kérte, hogy a Fekete Sas vendégfogadóban játszhasson; A város tanácsa engedélyezte játékukat, amikor az ott játszó német társulat távozik.15 Szintén bejegyzésben olvasha¬tunk Hetényi József és Nagy Károly színigazgatók kéréséről, akik a kaszárnyában kértek egy szobát, hogy ott színielőadásokat tarthassanak. 16 1837-ben Keszi József kereste fel Pinke István kapitányt, engedélyt kért arra, hogy az országos vásár idején Esztergomban játszhasson. A tanács eleget tett a Pinke által beter¬jesztett kérésnek. 17 1817 -ben határozatot hozott a város tanácsa, hogy a szegények javára minden színtár¬sulat köteles egy előadást tartani.18 A színigazgató lakásán vagy hivatalában kereste fel a város kapitányát és közölte vele, hogy mikor akarja a társulat megtartani a jótékony célú színi előadást. Ezután a városka¬pitány feladata volt, hogy kérje a tanácsot, küldje ki az Ispita kurátorát az előadásra, hogy ellenőrizhessék a befolyt összeget. A tanácsülési jegyzőkönyv 1822-ből Tarkovits Basilius kapitány beterjesztését őrizte meg. 19 Később a kirendelés szóban történt. A jótékony célú előadások bevételéről jelentést tett a kapitány a városi tanácsnak. 1820. május 15-én nagyobb sikert érhetett el az a Játszó Társaság, amely 38 forintot fizetett be tiszta jövedelemként a szegények javára. 20 1840. november 10-én Meszéna János városkapitány ugyan 33 forint 42 krajcár bevé¬te1ről számol be, de a költségek levonása után 11 forint 25 krajcárral gyarapították csak a szegények szerzeményét. 2 I Ha a jegyzőkönyvi bejegyzéseken kívül iratokat is találunk, megtudhatjuk, hogy a város kapitányán kívül kik kerültek kapcsolatba ilyen módon a színészekkel. Egy 1822-es irat szerint a pénz megszámlálásánál jelen volt Kakass István. a szegények szerzeményének biztosa és Siposs Ferenc strázsamester is.22 1834-ben a Fekete Gábor igazgatása alatt játszó társulat jótékony célú előadásán Lit¬saer József "hites Írász" és Effner Ferenc választott polgár volt jelen. Horváth Imre kapi¬tány helyettes készítette a jelentést arról, hogy a befolyt 31 forint 28 krajcárt befizette a kapitányi hivatal Szloboda János tanácsosnak, aki az Ispita számadásait kezelte .23 A század első felének legnagyobb bevételét 1847 -ben Hetényi József színigazgató fizet¬te be, amikor Segesdy József és Schönbeck Mihály választott polgárok számolták össze a 109 forintnyi tiszta jövedelmet. 24 A szegények javára tartott előadások kapcsán megtudhatjuk, hogy kikkel kerültek kap¬csolatba a város lakói közül a színtársulatok. Elsősorban a fogadóssal, aki a helyiséget biztosította. Rudolf Mihály 1836-ban Abday színtársulatának elengedte a szegények ja¬vára rendezett előadás terembérét 25 1829-benFüIöp János társulatának a szegények számára tartott előadásával kapcsolat¬ban több nyugta keletkezett. köztük Rudolf Mihálynak. a Magyar Király fogadósának elismervénye a 32 forintos terembér átvételéről. A nyomdászokkal is szoros kapcsolatban álltak a színtársulatok, hiszen naponta új színlapokat nyomtattak. Fülöpnek erre az előadására 350 színlap készült, amelyért 3 és fél váltóforintot kért Beimel József. Arra is találunk példát. hogy Beimel a neki járó összeget a jótékony előadások alkalmával elengedte.26 1834-ben is így tett Fekete Gábor színtársulatának február 20-i előadásán. Törvényke¬zési iratok is szolgálhatnak forrásul a színtársulatok életére. A színtársulatok időszakunk¬ban két esetben ütköztek össze a törvénnyel. 1826 augusztus 16-án ismeretlen tettesek kirabolták a várbéli kápolnát. Jakab Mihály szenttamási lakos bejelentése nyomán Baky Gábor 4 hete Esztergomban időző színtársu¬latának tagjai is gyanúba keveredtek. Még a rablást követő éjszaka bekísérték őket a város¬házára. és szállásaikat átkutatták. Nem találták meg náluk az ellopott tárgyakat. A Kis Mihály városi főügyész által vezetett nyomozás során bebizonyosodott. Hogy nem közülük kerüItek ki a tettesek. A jegyzőkönyvekből megismerjük azonban a társulat összetételét és életrajzi adatait 27 , 1839-ben március 30-án Tarkovits Basilius főbíró jelentést tett a város tanácsának arról, hogy Tóth János színtársulatának tagja. Kiss János kigúnyolta a Kopácsy hercegprí¬mást; előadás közben egy párkányi cigányprímást Kopácsynak nevezett. A városkapitány azonnal megtiltotta a társaságnak a további játékot, valószínűleg már az előadást is félbe¬szakította. Kiss Jánost reggel 6 óráig elzárták a városházán. 28 Ez az incidens felhívja a figyelmünket arra, hogy Esztergom a katolikus egyház köz¬pontja. a hercegprímás lakhelye. s ez a város színháztörténetében is mutatkozik. Ha nem is olyan közvetlen módon érintkeztek a színtársulatok az egyházzal, mint a városi tanáccsal. a prímás jelenlétével. a nagyszámú papsággal számolniuk kellett. Az egyházzal való jó kapcsolathoz gazdasági érdekek is fűzték a társulatokat. 1820-ban május 15-én fényes ünnepséget tartottak a prímás visszatérése alkalmából. Az ünnepségek idejére sok ezren látogattak a feldíszített, kivilágított városba. A nagy kö¬zönség reményében színtársulat is érkezett. amelynek szerepléséró1 csak a szegények ja¬vára rendezett előadás szűkszavú jelentéséből értesültünk. Május 16-án. a főispáni beiktatás napján - a hercegprímás volt Esztergom vármegye örökös főispánja - 38 forint tiszta jövedelmük adódott.29 Az alkalom országos jelentősége sugallja, hogy csak jobb társulat léphetett fel. Mivel Kilényi Dávid ebben az időben Szombathelyen volt. Feltételezhető, hogy a Pesten szereplő székesfehérvári társulat egy része látogatott Esztergomba, a nagy bevétel reményében. 1829-ben szintén egyházi esemény vonzotta ide Fülöp János színigazgató társulatát Komáromból. A fellépésükről maradt egyetlen keltezés nélküli színlap a Rudnay Sándor kardiná1issá avatásának tiszteletére tartott előadást hirdeti. 30 A nagy tömeget vonzó ese¬ményt január 9-én tartották. A színtársulat nemcsak az előadással, de más módon is igye¬kezett megnyerni az egyházi vezető jóindulatát. Erről Frankenburg Adolf naplójegyzeteiben olvashatunk, akit Hivatal Anikó iránt érzett szerelme Földi néven vonzott Fülöp társulatába. "Az ünnepély apróbb részleteire már nem emlékszem, csak annyit tudok, hogy Fülöp felszólítására egy hatalmas cikornyás ódát csaptam a főpap tiszteletére a társaság ne¬vében, mellyet ugyancsak Fülöp bácsi újdonatúj attilámban Pozsgai barátom sötétkék sárgagombos frakkomban illető helyen átnyújtottak 31 Frankenburg igen sajnálta, hogy a kinyomtatott költeményt nem őrizte meg, mert szép sikert aratott vele. Mi szerencsésebbek vagyunk, mert 1990-ben megleltük a költeményt Majer István kanonok gyűjteményében. A versezet Örömérzés címet viselte, s Beimel József nyomdájában készült. 32 13 versszakból és egy karénekből állt, amit a társulat a díszelőadáson be is mutatott: Kar-Ének Az öröm mennyei érzés Terjeszté ki sugarát; Mert a mindenható végzés Kedvelli Hazánk Fő Papját. örvendjen hát minden szív, Aki Hazájához hív, s örömmel hangoztassátok: Vélünk Hazánkfiai, Éllyen ÉllyenRU DNA Y!! Abday Sándor 1836-ban sajátos kapcsolatba került az egyházzal, miután társulatából négy színész; Munkácsy Gaidler Pál Mészáros Anikóval (ők Felekyné Munkácsy Flóra szülei), Erdős János Dain Teréziával a belvárosi plébániatemplomban házasságot kötött, Abday is döntő lépésre szánta el magát. 1836. március 16-án feleségül vette vándorlásának és életének társát, Böszörményi Johannát. Az előző esküvőnél való tanúskodása alkalmá¬val sikerült rávennie a plébánosnak Abdayt a régóta húzódó házasságkötésre. Böszörmé¬nyi Johannával 1828 óta éltek együtt, és ekkor már egy 7 éves leányuk is volt, a gyermekszerepekben fellépő Rozina.33 A színészek nemcsak házasságot kötöttek itt, ha¬nem gyermekeik is gyakran Esztergomban születtek. . A keresztszülőket ilyenkor a helyi lakosok közül hívták. Könyves János és Szíjártó Örzse István fiának, 1848. december 14-én Meszéna Ferenc ügyvédet és nejét, Kollár Magdolnát kérte fel keresztszülőnek a város előkelőbb rétegeivel keresve ezáltal kapcsola¬tot. Néha konfliktusba kerültek a város lakói és a színészek. A Honművész helyi tudósítója érdemesnek tartotta lejegyezi, hogy 1835. IV. 7 -én a Béla futása előadása Munkácsy Pál és egy molnárlegény" ellentéte" miatt maradt el. 34 Forrásaink szerint a színészek 1 829-ig a Fekete Sas Vendégfogadóban léptek fel. A Főpiacon nemcsak a szabad királyi város, de a környező mezővárosok lakói is könnyen megközelíthették. A vendégfogadót a város első évtizedeiben meg kellett osztani a német színészekkel, majd az 1860-ig teljesen kiszorult a városból. 1822-ben Nagy Károlyék még a német színészet miatt játszottak a Buda utcán. a kaszárnya épületében. A Fekete Sas Vendégfogadót a XVIII. század elején építették. Az U alakú épületnek 9 vendégszobája volt, s udvarában a kapubejárattól balra nyílt a nagyterem, ahol az előadá¬sokat tartották. Az 1807-001 fennmaradt mértékarány nélküli alaprajz szerint a terem kb. 16 méter hosszú és 8 méter széles lehetett. Ehhez csatlakozott a 6 m széles és 6 m mély színpad, amelynek hátsó része öltözőül is szolgált. 35 A Magyar Király Vendégfogadó nagyterme az udvar végében nyílt. Hosszúsága 21,8 méter. szélessége 7.5 méter volt. Az 1926-os alaprajz valószínűleg a nagyterem eredeti méretét őrizte meg. Az alaprajzon nem ábrázolták a színpadot, így annak méreteire nem tudunk következ¬tetni .Leolvashatjuk viszont. hogy a terem 5,4 méter magas volt. Méretei alapján 200 főnyi közönség látogathatta az előadásokat. 36 A színészek nem laktak mindig vendégfogadókban. de előfordult. hogy a társulatok vezető színészei ott foglaltak szobát. Frankenburg visszaemlékezései szerint l829-ben Fülöp társulatának nagyobbik része, köztük Hivatal Anikó is a Magyar Király fogadóban lakott. Frankenburg Adolfnak egy tímármesternél jutott szállás. "kinek felesége életre-való víg menyecske volt, keresztül nézte az embert szép fekete szemeivel". Frankenburgnak mégis az volt benne a legemlékezetesebb, hogy "a kedvemért sok édes falatot rakott az asztalra."37 Házigazdája valószínűleg Staudner Jakab tímármester volt,. aki a Magyar Király közelé¬ben. a Buda utca 25-ös számú házban lakott. Baky Gábor színtársulata 1826-ban szintén a város polgárainál talált szállást, mint azt a kihallgatási jegyzőkönyvükből megtudhattuk. ` A színészek a játszóhely - a Fekete Sas - közelében igyekeztek szállást foglalni. Baky és felesége, valamint Szathmáry és Szaplontzay szállásadója Meltzer Pál szűcs, fertálymester volt, aki a mai Petőfi utca 15. számú ház helyén lakott. A társulat többi tagja Nagy Márton asztalosnál. a Hévíz utcában talált szállást, és Szabó István halásznál vett ki szobát a Buda utcában. Szállásadóik révén a kispolgári iparos rétegekkel kerültek kapcsolatba, mert a színészek szűkös anyagi viszonyainak az ő kiadó szobáik feleltek meg leginkább. A színtársulatok hosszabb időt töltve a városban, nemcsak a szállásadókkal kerültek kapcsolatba, hanem a város más lakóival is. Ehhez Bakyék tanúvallomási jegyzőkönyve szolgáltatja a legtöbb adatot. Szórakozásaikban – kártyázás, Kuglizás, italozás - egy Szom¬bathy nevű mészároslegény. Thuróczy 5. osztályos diák és Beczei Farkas gimnazista vett részt. Módosabb polgárokkal csak az előadásokhoz szükséges kellékek kölcsönzésekor kerültek felületes kapcsolat (Frankenburg Adolf naplója bizonyítja. hogy a színtársulatok kapcsolataiban fontos szerepet játszottak a színésznők körül legyeskedő udvarlók is, akik az előadások szorgal¬mas látogatói voltak. Abday Sándor esküvője alkalmából Erdős János és egy helyi polgár. Hilótzky Albert tanúskodott. Hilótzky tanult ember, vagyonos polgár volt. Felesége Kutassy Károly főszol¬gabíró lánya, így a város legelőkelőbb köreihez tartozott. Hilótzky, Tapsonyban született, s itt a Tapsony melletti Eszterházy birtokon tiszttartóskodott Abday édesapja is. Ez - egy régebbi ismeretség - magyarázhatja, hogy a színigazgató ilyen bizalmas családi esemény¬hez hívta tanúnak. Hilótzky tanúskodása mindenképp szorosabb kapcsolatra utal. Ez egy¬ben mutatja Abday színtársulatának, s a magyar színészetnek egyre nagyobb megbecsülését, amit az előadások látogatottsága is igazol. Abday színtársulatával került kapcsolatba, vált közönségből színjátszóvá az 1809-ben Esztergomban született Boháry András, akit rövid gimnáziumi tanulmányok után csizma¬diainasnak adtak. Anyja halála után csekély örökségét felhasználva 1836-ban beállt Ab¬dayhoz.39 A színtársulatok és a színészek társadalmi kapcsolatai közönségszervező erőként hatottak. A közönség színházba járási szokásai keveset változtak a század első felében. A téli időszakban az előadásokat 6, majd koratavasszal fél hét, tavasszal hét órakor kezdték. Az első színlapok 1822-ből maradtak fenn. 40 A Nagy-Hetényi színtársulat a kaszárnyá¬ban tartott előadásain az, I. II. III. helyre 30, 20 és 12 krajcárért árulták a jegyeket. A Fekete Sasban tartott előadásokról nem maradt színlapunk. A Magyar Királyban a 200 ülőhelyet az évek során különbözőképpen különítették el. 1834/35-ben Abday csak első, második helyet tart fenn. Ahogy népszerűsége nőtt, az úri közönség érdeklődése a társulata felé fordult, ezért 1836-ban már zárt szék, I. II. III. hely várta a nézőket. A zártszék 1 Ft, az első hely 50 krajcár, a III. hely 15 krajcár. A helyárakat is jelentősen emelte az 1834/35. évihez képest, amikor az első helyért még csak 20, a második helyért 8 krajcárt kért. Ez a változás arra mutat, hogy Abday pártfogói a város előkelő és módos rétegeiből kerültek ki, akik igényelték az ülőhelyek elkülönítését, s ezt meg is tudták fizetni. Bács Károly 1847 -ben páholyt is kialakított, de csak 50 krajcárt kért egy páholyjegyért, amely csak 10 krajcárral volt több az első hely áránál. A színtársulatok állandó közönségüket a bérletezés útján kívánták biztosítani. A ránk maradt színlapok arról 41 tanúskodnak, hogy Baky Gábor (1835) kivételével valamennyi színtársulatnak sikerült egy vagy több bérletsorozatot eladnia. Legtöbb színlapunk Abday Sándor előadásairól maradt fenn. Az 1 834/35-ös évadban 7 hónapot töltött a városban októbertől áprilisig, s az utolsó fennmaradt színlapja február 25-ről már a 4. bérletsorozat végénél tartott. Az 1836-osévadsoránkét bérletet nyitott. A bérletek 12 előadásra szóltak. Zártszék és első hely 6 Ft 15 krajcárba került. A zártszékek elfoglalásáról a bérletesek általában 12 óráig rendelkezhettek a színházteremben, délután pedig a kasszánál. A bérle¬teket is a pénztárban vásárolhatták meg az érdeklődők, ugyanis arra nincsenek adataink a század első feléből, hogy pártolásképpen bérletgyűjtést rendeztek volna a város polgárai. Fontos közönségszervező szerep jutott a színlapoknak . Ezek az előadások címén, mű¬fajának megjelölésén, a játszó személyek nevén, az előadások helyén és időpontján kívül egyéb olvasnivalót is kínáltak. Tudatták a helyárakat, bérlethirdetéseket, és telente azt is, hogy a terem fűtve lesz. Felhívták a figyelmet az új tagokra, tudósítottak az új darabok előkészületeiről. A színlapokról tudjuk, hogy Abday társulata sorshúzást is rendezett 1836-ban, amikor Abdayné és Munkácsyné kézimunkáit sorsolták ki. Ugyancsak egy 1836-os színlapon olvashatjuk, hogy Traurig Ferenc helybéli képíró készítette a Glorio¬so díszleteit és "V. Ferdinánd királyunk híven eltalált emberi nagyságú alakjával a Nemes Megye s Város czímerével ékesített két emlékoszloppal fényt átlövellő Transzparent. 42 A társulatok beköszöntő és búcsúsorait is tartalmazták az első, illetve az utolsó színla¬pok. A jutalmazandók is a színlapokon kérték a közönség pártfogását. 1822-ben Kőrösi Ferenc, a későbbi színigazgató így esedezett: "Nagy Érdemű Kegyes Publikum! Ezen Játék jövedelme számomra engedtetett, én is esedezem alázatosan a Nagy Érdemű Kegyes Pártfogóimnak, hogy zsenge igyekezetemhez képest vélem is éreztessék Ke¬gyességeket Alázatos Szolgájok KőrösiFerentz"43 Az első fennmaradt színlapok is szépen tipografáltak. A szöveget keretek és metszetek díszítik. A rokokó metszetek a tudományt, a művészeteket és a hazafiságot szimbolizálják. Egyre gyakrabban jelenik meg a magyar címer, a szabadságharc idején a magyar huszár alakja. A színlapokat a cédulasztók juttatták el a közönséghez. Szokásban volt Abdaynál, hogy a jutalomjáték színlapjait a jutalmazandók hordták szét. A színtársulatok búcsúver¬set is nyomattak, amelyben a közönség jó emlékezetébe ajánlották a társulatot. Tették ezt anyagi támogatás reményében. A színtársulatok közreadtak színházi zsebkönyveket és emlékeket is. Ezek a közönség tájékoztatását és szórakoztatását szolgálták, eladásuk némi jövedelmet is hozott a zseb¬könyv kiadójának, a közönség számára pedig kedves emléket jelentettek egy-egy társulat¬ról. Az első fennmaradt emlék 1834-ből való, s Munkácsy Gaidler Pál adta ki. 1835-ből őriz a Mayer Gyűjtemény egy 16 oldalas megpörkölődött színházi zsebköny¬vet, amelyet Gyöngyösi Pál adott ki Esztergomban Thália tisztelete címmel. 44 Korszakunkban 1842-ből, 1847-és l848-ból maradtak fenn zsebkönyvek, emlékkönyvek.45 A színlapok és a zsebkönyvek a legfőbb forrásai a társulatok műsorának. Az első színi¬előadások 1822-ből ismertek, de Abday 1834/35. évi előadásai előtt csak hatnak a címét ismerjük. A további évekből is, 1836-ból és 1842-ből Abdayékról van a legtöbb adatunk, más színigazgatóknak csak néhány előadásáról van cím szerinti tudomásunk. A társulatok műsorába a harmincas évek közepére a harmadik műsorréteg darabjai is beépülnek, s még jelen vannak az első és második réteg színjátéktípusai is.46 Ezek kombi¬nációja függött a társulatok személyi és tárgyi feltételeitől. Abdayék még a 40-es évek elején is játszották korábbi siker darabjaikat .Az első műsorrétegből származó szomorú já¬tékok 1834, 1836 után még 1841-ben is feltűnnek műsorukban, Fekete Gábor társulata az érzékeny játékok közül 1834-ben a Genovévát mutatta be. Kedvelt és sikeres színjátéktí¬pus volt a vitézi játék, amely a második műsorrétegből került a társulatok repertoárjába. 1822-ben a Nagy-Hetényi társulat hirdetett vitézi játékot: a Béla futását. 1836-ban Ab¬dayék műsorán többek között a Bársony cipő szerepelt, ebből a műsorrétegből. Megjelen¬tek a színpadon a harmadik műsorréteg darabjai is: Katona József Luca széke, Hédervári Cecília, (eredeti címe: Aubigny Clementina) Kisfaludy Szép a hazáért élni, halni azaz Kemény Simon,Ilka, Tatárok Magyarországban című művei. A romantika hamar meghódította a közönséget, s műfajai közül a drámák, melodrámák s a színművek egyaránt népszerűek és kedveltek voltak. Különösen Hugo (Borgia Lucrécia, Tudor Mária), Dumas (Kean) tartoztak a kedvelt szerzők közé. A vándortársulatok műsorán időszakunkban is a vígjátékok szerepeltek legnagyobb számban. Kisfaludy, Kotzebue, Nestroy műveit egyaránt játszották. 1835. IV. 5-én helyi szerzőt avatott Abday. Az előkelő nemesi család sarjának, Mattyasovszky Sándornak színpadon még nem adatott A titok súlya című darabját mutatta be. A helyi kritikus, aki Szent Tamási néven jegyezte tudósítását csak rosszat tudott írni a műről. Kétségbe vonta a szerző nyelvtudását. kifogásolta az érdektelen tárgyat. az untató esztétizáló párbeszéde¬ket. Támadta a színigazgatót is a darab bemutatásáért, s mert nem javított az előadás nyilvánvaló hibáin.47 A titok súlyának értékére csak következtethetünk a kritika nyomán, mert megkérdőjelezi azt a Honművészben rövidesen megjelent tudósítás. A városban át¬utazó. s az előadást véletlenül megtekintő komáromi "Megyey" megvédi a darabot. Ő a kritikust marasztalja el rosszindulatúnak és hozzá nem értőnek titulálva. 48 Mivel a kér¬déses darabot többet nem mutatták be Esztergomban. a kritikus nem sokat tévedhetett megítélésében, s védelmezőjének Megyeynek leginkább a rosszindulatú fogalmazásban adhatunk igazat. Kedvelte a közönség az énekes, zenés darabokat. 1829-ben Fülöp János társulata, mivel neje. Fügedi Zsuzsanna jó énekes színésznő hírében állt, bizonyosan többször is vállalko¬zott énekes darabok bemutatására. Fennmaradt színlapjuk a Háladatosság öröminnep¬napját hirdeti, ami azonos Hirschfeld Tündérkastély Magyarországon című énekes színművével. Abdayék 1834-ben Wolf Preciosa című melodrámáját hirdették operaként, de vígjáté¬kokat is gyakran adták zenésen, mint, 1836-ban a Házi orvosságot, amikor az egyéb közre¬működők között a muzsikusokat is feltüntették. Egyre több helyen jelent meg a felvonások között a tánc, az ének. Nem állt egyedül Szántayné. aki 1836-ban jutalom játékát "lejtős magyar magánytánccal" zárta be. A kis Abday Rozina -akiről azt is hírül adta a színlap, hogy Szőllősy Lajos "Buda-Pesti elsö Tánz Mester" tanítványa - édesanyja jutalomjátékán lépett fel. Kezdetben csak vendégjátékok¬ra érkezett Szőllősy Lajos és fia János Abday színtársulatához az 1834-35-ös színi idényre. A Honművészben megjelent kritikákból tudjuk, hogy az esztergomi közönség igen meg¬kedvelte a táncot. A szinte minden este nagyszámú közönség éljenezve fogadta táncát. A társulat tagjainak is rendszeresen adott leckéket. s nagy sikerük volt az ötös toborzóval, amelyet huszár öltözetben adtak elő. Különösen kedvelte a közönség a kis Abday Rozina és Szőllősy János páros táncait. Jutalmul két virágkoszorút is kaptak. 49 A sikeres vendég¬játékok elteltével Szőllősy Abday társulatához szerződött. Telepiné szintén jutalomjátékának szünetében. a Tündérkert című énekes vígjátékok bemutatásakor "a játékhoz megkívántató több énekeken kívül `fekete asszon` czímű nagy daljátékból egy magány dallal kedveskedik." Ugyancsak Abday 1836-os színlapjai között bukkantunk olyanra, amely a második műsorrétegben megjelent Quodlibet előadást hirdetett. Az előadás Kisfaludy A csókon nyert nő című "eredeti víg tréfá" -val kezdődött, majd Shakespeare Hamletjének sírásó jelenete következett. Szerepelt az est műsorán a Havasi rémkirályból a katonaságra vágyó lány dala és a Szevillai borbélyból egy ária Telepiné előadásában. Végül az estét többsza¬kaszos némajáték zárta. Haramiák címmel. A színlapok szerint egyéb allegóriák és látványosságok is csalogatták a nézőt. Emeljünk ki közülük egyet! Baky Gábor 1835-ben Don Juan vagy a kőbálványvendég előadásának színlapjain a következőket hirdette: "Az utolsó jelenést díszesíti a Pokol torka. melyben Don Juan az Ördögöktől belé vette¬tik és Tűz esső által elboríttatik." Baky Gábor színigazgató helyi hagyományokra támaszkodott, amikor 1835. december l-jén a Bátori Mária előadása után a Dobozi Mihály futása című néma ábrázolatot hirdet¬te, mely számot tarthatott a helyiek érdeklődésére. 50 A negyedik műsorréteg (kialakulá¬sának) megjelenése a vidéki színpadokon az 1840-es évek (1840-1841) elejére tehető. Ebből az időszakból Balogh János és Abday Sándor (1841) színigazgatók előadásait ismer¬jük legnagyobb számban. Mindkettőjük műsora az előző három műsorréteg elemeit ötvözi, s csak elvétve jelennek meg benne a negyedik műsorréteg darabjai. Balogh 1841-ben a krónikás drámák köréből mutatta be Teleki Kegyencét, s műsorán szerepelt a népszínmű¬vek sorából a A peleskei nótárius, amely az új színjátéktípus egyik legsikeresebb darabja. Abday 1841-es műsorán is megtaláljuk ezt a népszínművet, s a francia vígjáték új hullá¬mának egyik darabját, amely Lendvay Márton vendégjátékán szerepelt. 1845-ben Chiabai Pál műsorát csak a zsebkönyvből ismerjük. Nála már nagyobb szere¬pet kaptak a negyedik műsorréteg darabjai. Elsősorban népszínművek szerepelnek előa¬dásaikon. (Szökött katona, Két pisztoly) Az eredeti magyar vígjátékok sorából Nagy Ignác Tisztújítás című darabja került színre. 1848-ban Hetényiék Shakespeare Rómeó és Júliá¬ját is bemutatták Hetényiné jutalomjátékaként. A szabadságharc idején Pázmán Mihály színtársulata játszott a Magyar Királyban. Két olyan előadásukról tudunk, amely temati¬kusan is kapcsolódott a szabadságharchoz. 1849. január l-jén, amikor a kormány mene¬külni kényszerült, hazafias, énekes egyveleggel szórakoztatta a közönséget így áll a világ címmel. A "Jobb jövőt a hazának!" alcím hazafias, aktuális tartalmat sejtet. Schöpflin Aladár színilexikonából továbbá, hogy Benkő Kálmán és Könyves Lajos Jellasich bevonu¬lása Magyarországba című színművét éppen aznap játszotta Pázmán Mihály társulata, amikor az osztrákok megszállták Esztergomot, tehát január 1 5-én. Az előadásról színla¬punk nem maradt fenn. 11847-ben Bács Károly színtársulata is bemutatott egy helyi szerző által írt darabot. A szerző a népszerű pedagógus-kanonok, Majer István. Az Örülünk az életnek diákhősei felnőttkorukban találkoznak, hogy beszámoljanak egymásnak életük alakulásáról. 52 A zene is megőrizte fontos szerepét. A közönség egyre nagyobb figyelemmel fordult feléje, s igényei is nőnek vele szemben. Balogh társulatának Aranykor című előadásán olyan szembetűnő volt a zene színvonala, hogy a tudósító az alábbiakat írta: "Higyjék el, kedvesebbek a cigányok, mint illy fülsértő akarnék és nem tudok zűrzavar. Alkalmaztassák inkább darabjaikat úgy, hogy egy gitár mellett is dalolhassanak; de amaz úgy mulat, mintha fogat húznának. 53 Az olyan gyengébb társulatnál, mint Baloghé megmarad a régebben igen kedvelt kiegészítő elem a "néma képezet". A Párizsi naplopó előadása után az Ádám és Éva a paradicsomban került bemutatásra. A korszak előadásait és a hozzájuk kapcsolódó elemeket alapvetően befolyásolta az, hogy milyen társulat kapott játszási engedélyt általunk vizsgált 33 év alatt jelenlegi tudásunk szerint 25 társulat fordult meg a városban. Nem tudtuk megállapítani, hogy 1820-ban, 1823-ban és 1831-ben kinek a direkciója alatt tartottak előadásokat a szegé¬nyek javára. A többi társulatról több-kevesebb adattal rendelkezünk. Néhány igazgató többször is megfordult ebben az időszakban Esztergomban. A legjelentősebb társulattal Abday Sándor rendelkezett, aki 3 évadban (1834-35, 1836, 1841) aratott jelentős sikere¬ket városunk színpártoló közönségének körében. A színészeinek állandó havi fizetést adott, s a korabeli krónikások általában elismerően nyilatkoztak működéséről és tagjai játékáról. A Honművészben így ír erről az egyik (M.J.) helyi néző: ". Abday Sándor színésztársasága kitűnő szorgalma és ügyessége által a városban ` különös pártfogást nyert vala.”54 A korszak folyamán kétszer is megfordult itt Baky Gábor színtársulata, amely létszámát tekintve a kisebb, jelentéktelenebb csoportok közé tartozott. 1826-ban még egészen kezdő, de reményteljes tagokkal jött a városba, míg 1835-ben nagy csalódást keltett 12 fős csapa¬tával. 1840-ben és 41-ben Balogh János társulatának sem sikerült a közönség igényeinek megfelelni. Hiába volt elég nagy a társulata, kiemelkedő tehetségekkel nem rendelkezett. 55 Hetényi József 1822-ben a Nagy Károllyal közösen vezetett társulattal, majd 1847-ben már önállóan kért játszási engedélyt. Hetényi legendás színigazgatója volt a vándorlások korának. Mindig játszott nála néhány jobb tehetségű színész. 1847-ben már elsősorban családjára támaszkodott, akik közül többen szép tehetséggel bírtak. A többi színigazgató társulatát csak egy-egy szezonra, nem ritkán csak néhány előadásra fogadhatta be a város valamely játszóhelye. A jobb direktorok közé sorolhatjuk a neves tenoristát, Pály Eleket (1837), Bács Károlyt (1847), Pázmán Mihályt (1848-49). Középszerű társulattal rendel¬kezett Fülöp János (1829), akinek színészei közül Esztergomban is kiragyogott a későbbi Lendvainé Hivatal Anikó; Fekete Gábor (1847) Török Béni (1844) Chiabai Pál (1845):¬ Pontos adataink nincsenek Balogh István 1816-os és Balla Károly 1838-as társaságáról. 1839-ben Tóth János társulata játszott a városban. A kortársak úgy látták, hogy vezetésé¬vel kontár kezek alatt van a színészet. Nem tudták a játszók a szerepeiket, rossz szerep¬osztás és helytelen öltözködés is rontotta a hatást. 56 Nem haszontalan áttekintenünk, hogy a korabeli közönség mit várt el a színészektől. Legfontosabbnak a jó szövegtudást ítélték. Böszörményi Johannának legfőbb erénye "hív emlékezete" volt. 57 Ezt igazolja az is, hogy a színházi tudósítók többször kifogásolták a súgó hangos működését; vagy szintén Abday jeles színészénél Erdősnél azt, hogy szorgal¬ma a szereptanulásban nem állt arányban remek játékával, színészi tehetségével. A szerep¬tudás mellett nagy fontossággal bírt a termet, a mozgás a mozdulat. A Honművészetben Abday társulatáról hozott részletesebb ismertetések gyakran kitérnek ezekre az elemekre. Az igazgató különben megelégedéssel fogadott játékában kifogásolják a szokássá vált "test-lejtéseit". 58 Mészáros Anikót is keményen ostorozta a kritika amiatt, hogy szép termete ellenére hibás a tartása, mozdulatai lassúak, s a szerepbe sem élte bele magát, hisz a végét elvihogta. 59 Észrevételez ék a nézők azt is. ha valaki nem beszélt elég folyékonyan, vagy a kiejtésben találtak hibát. Baky Gábor hanglejtését is kifogásolták. Fontos volt a mimika is színikritikusaink számára, mert a kezdő Mészáros Anikónak azt is szemére vetették, hogy arcvonásait nem igyekezett" az indulatokhoz alkalmazni". 61 A jellemformálást is elvárták a korabeli színészektől. A Balogh János társulatánál mű¬ködő Berényinek felrótták, hogy rosszul fogta fel szerepe jellemét, ami mozgásán és mimi¬káján is tükröződött. 62 Nem egyedül a színészi játékkal szemben volt igényes a helyi közönség, de fontos volt számára a megfelelő díszlet és jelmez is. Mint a színészek játéka ez is nagyban függött a társulat minőségétől. Balogh János társulatának díszítvényei jobbára a rajztudomány minden szabályának elletmondtak. 63 Abday színtársulata új díszleteket festetett ugyan néhány előadására, de a meglévő díszleteket időnként helytelenül használta fel. Kará¬csonykor a zöld lombos erdő díszlete komikusan festett. Nem is beszélve oly hanyagságról, hogy a termekhez is felhasználták a szobros színfalak mellé az erdőt, ha a szobafal kevésnek bizonyult. 64 A jelmezekről a korszak színészeinek maguknak kellett gondoskodni. Éppen ezért ritkán igazodtak a darabhoz, a játszott személy jelleméhez, s legkevésbé egymáshoz. így nem egyszer nevetséges helyzet állt elő így Baky Gábor gyengécske társulatánál, ami¬kor a "Nemes Viaskodó Lelkek" papiros sisakkal,lepedőkbe burkolva, ügyetlenül vívtak, s a díszleteket is kilyuggatták. 65 Abday színészei szinte mindig igényesen öltözködtek. Mégis Abday egyik jelmeze kap¬csán igazi botrány tört ki. 1835. március 29-én játszották Cuno Királyi korona című darabját. A kritikus elégedetlen volt az előadással, a közönség is belefáradt a támogatásba. A beszámoló írója kifogásolta Abday öltözetét: "zöld felső ruhájának lógó újjai fölöslegesek és elrejthetők levén - ha csak négykezű alakban nem kívánt fellépni".66 Abday ezen borzasztóan megsértődött és tiltakozó cikket írt a Honművészben. 67 Feltehetően ehhez kapcsolódik az eset, amit Abday Sándor emlékirataiban a követ¬kezőképpen írt meg - több évtized után valószínűleg egy évet tévedve-: " midőn egy fiatal hánya veti ifjú a társulatott rendre bírálgatta, az igazgatott sem kivéve - ki ővele az utzán találkozva szóváltás között párszor képen legyintetve keresztfi¬ának avatta.” Korszakunk folyamán azt tapasztaltuk, hogy a közönség igényelte a színészek játékát. Legjobb bizonyíték erre a hosszú színházi szezon. Természetesen a jobb és kedvelt társulatok nagyobb pártfogást élvezhettek, de a gyen¬gébbek sem panaszkodhattak a nézők hiányára. Hideg vagy esős időben, fontos munkák idején lankadt ugyan a pártfogás, de azután ismételten újraéledt .A Honművészt egymás¬sal versengve és vitatkozva értesítették a helyi tollforgató fiatalemberek az esztergomi színházi eseményeiről. Személyüket felelőtlenség lenne találgatni a rendelkezésre álló álnevek (Vízvári, Vártövi, Szenttamási, Borvári, Szentgyörgymezei, Cambyses) alapján s az MJ. monogramm mögött is csak félve sejthetjük Meszéna Jánost a későbbi tekintélyes városi polgárt. 69 A 175 éves esztergomi színészet első igen jelentős szakasza a szabadságharc bukásával lezárult. Az 1850-es évektől a kiegyezésig új szakasza kezdődik, amelynek szereplői, jel¬lemzői és körülményei sokban különböznek az első évtizedektől. Jegyzetek 1. Bayer József: A nemzeti játékszín története. Bp., 1887. I-II. köt. Pataky József: A magyar színészet története. 1790-1890. Bp., 1922 2. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyve 1831. 1488. sz. Komárom Megyei Levéltár 3. Komárom és Esztergom vármegye Közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene. Főszerk.: Osváth Andor. Budapest-Sashalom, 1938. Magyar Vármegyék Múltja és Jelene kiadóhivatala 358-370. (Továbbiakban: KEvm múltja és jelene) 4. Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrása III. 1561-1773. Bp,.MTAK. 1988. Bencés Gimnázium Évkönyve, 1895. 5 Nagylelkű Mecénásnak hálául a költészet tanuló Esztergomi Ifjúság Esztergom 1834. Beimel József betűivel.Pest, 1831. 6. EtterJenö:Az esztergomi Széchenyi Kaszinó 100 esztendeje 1837-1937. 1-13. Esztergom, 1938. 7. Esztergom vármegye: Magyarország vármegyéi és városai. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1907.Országos Monográfiai Társaság. 129-169. (Továbbiakban: Evm) 8. Esztergom szab. kir. város adószedőjének iratai. 1845/46-os adóösszeírás 9. Esztergom szab. kir. város iratai 1814.II.176KmL 10. Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok. Bp. Panoráma, 1982. ll. Esztergom szab. kir. városad6szedőjénekiratai.1845/46-adóösszeírásKmL. Pifkó Péter: Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom Megyei Levéltárban. Bp., 1983. 12. EVT Közigazgatási jgyk. 358/1829 KmL 13. EVTközigazgatásijgyk.276/1837KmL 14. EVT Közigazgatási jgyk. 468/ 1834 KmL 15. EVTközigazgatásijgyk.147411816KmL 16. EVTközigazgatásijgyk.98/1822KmL 1 7. EVT közigazgatási jgyk; 36411 817KmL. 18. EVT közigazgatási jgyk. 496/181 7 KmL. 19. EVTközigazgatásijgyk.145/1822KmL 20. EVT közigazgatási jgyk. 857/1820 KmL 21. Esztergom szab. kir. város közigazgatási iratai 1840.I.I06.KmL 22. Esztergom szab. kir. város közigazgatási iratai 1822. n. 194. KmL 23. Esztergom szab. kir. város közigazgatási iratai 1834.1. 110.KmL 24. Esztergom szab. kir. város közigazgatási irati 1847. V. 196. KmL 25. Esztergom szab. kir. város közigazgatási iratai 1836.1. 75. KmL 26. Esztergom szab. kir. város közigazgatási iratai 1829.1. 49.KmL 27. Esztergom vármegye nemesi közgyi1lésénekiratai 1827.1. 320.KmL 28. EVT közigazgatási jgyk. 56111839.sz.KmL 29. EVT közigazgatási jgyk.857/1820.sz.KmL 30. A színlap lelőhelye az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Majer István Gyűjteménye 77. kötet 31. sz. 31. Frankenburg Adolf:Őszintevallomások. 1 1. Pest, 1865. 32. Az Örömvers lelőhelye az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Majer István gyi1jteménye 310. kötet 16. sz. 33. Esztergom szab. kir. város Belvárosi Plébánia Házassági anyakönyve 1836. 34. Honművész 1835. 38. sz. 35. Esztergom szab. kir. város iratai 1807. n. 24. KmL 36. Esztergom rendezett tanácsú város iratai 1926/9987. KmL 37. Frankenburg Adolf im.l0-15 38. Esztergom vármegye nemesi közgyűlésének iratai 1827.1. 320KmL 39. EVT közigazgatási iratai 1830. III. 31. KmL 40. A színlapok lelőhelye OSZK Színháztörténeti Tár 41. A színlapok lelőhelye OSZK Színháztörténeti Tár 42. Abday Sándor társulatának 1836. évi színlapjai az Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár Majer gyűjteményében találhatók a 325. kötetben. Pifkó Péter- Zachar Anna: Abday Sándor színtársulatának 1836. évi színlapjai. Esztergom, 1977 43. A színlapok lelőhelye OSZK Színháztörténeti Tár 44. Főszékesegyházi Könyvtár Esztergom MajerIstvángyi1jteménye 1054.kötet 16.sz. 45. A Magyarországon megjelent színházi zsebkönyvek bibliográfiája. Összeáll.: Hankiss Elemér és Berczeli A. Károlyné 398-404. számig 1961. OSZK 46. A műsorrétegek színjátéktípusait Kerényi Ferenc A régi magyar színpadon (Bp., Magvető 1981.) című munkája nyomán, valamint, a társulatokat Pifkó Péter-Zachar Anna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816-1849) tanulmány alapján elemeztük. Esztergom Évlapjai n. 1983. 47. Honművész 1835. 37. sz. 48. Honművész 1835.41. sz. 49. Honművész 1835.10.sz. 50. Honművész 1836.6.sz. 51. Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk.: Schöpflin Aladár 1. köt. Bp., én. Benkő Kálmán nevénél 52. Majer István: Színdarabok az ifjúság számára Pest, 1846 53. Honművész 1840. 18.sz. 54. Honművész 1834. 104. sz. 55. HonművészI841.3.sz. 56. Honművész 1839.29.sz. 57. Honművész 1834. 104. sz. 58. Honművész 1835.7. sz. 59. Honművész 1835. 20. sz. 60. Honművész 1835.96. sz. 61. Honművész 1835. 33. sz. 62. Honművész 1840. 16.sz. 63. Honművész 1840. 18.sz. 64. Honművész 1835. 16.sz. 65. Honművész 1835.10I.sz. 66. Honművész 1835. 30. sz. 67. Honművész 1835.41. sz. 68. Abday Sándor kéziratának lelőhelye Bp. MTA Kézirattár M.s. 770/8. 69. Honművész 1833-1841. számai Az önkényuralom éveiben Az önkényuralom éveiben a hivatalok irányító szerepe erősödött a kulturális életben. Az országot öt katonai kerületre osztották, polgári igazgatásukat a Helytartóságra ruházták. A kerü¬letek megyékre és járásokra oszlottak. A színtársulatok felügyelete a megyefőnök feladata lett. Neki és hivatalának volt kötelessége, hogy a színtársulatok működéséről jelentést tegyen a Pesti cs. kir. kerületi kormányzat főispánjának, Augusz Antalnak. 1 Az abszolutizmus hivatali szervezete az 1850. november 25-én kiadott Theater Ordnunggal, majd az 1851. június 25-én a helytartósági elnök által kiadott játékszíni utasítással szigorúan szabályozta a szín¬társulatok működését. A rendelet első pontja kimondta, hogy színielőadást a kőszínházban, vagy az e célra kijelölt helyen csak azok a színigazgatók tarthatnak, akiknek a Helytartóság által jóváhagyott engedélyük van. Az en¬gedéllyel rendelkező színigazgatóknak kérvényeik alapján a megyefőnök határozta meg, hogy előadása¬ik mikor és hol1egyenek. Ugyancsak a megyefőnök feladata volt az, hogy az előadásokra egy felügyelőtisztet küldjön ki. A színigazgató a megyefőnöki hivatalhoz nyújtotta be - helytartósági engedélyét mellékelve - ját¬szási kérelmét. Itt megvizsgálták a kérelmezők származását, politikai megbízhatóságát, s ha minden kö¬vetelmények megfeleltek, a játszási engedélyt megkapták. A Theater Ordnung megjelenése után 1851 októberében Mátrai István volt az első színigazgató, aki társulatával ellátogatott Esztergomba. Mátrai István szabályszerűen benyújtotta a Megyefőnöki Hivatalon keresztül kérvényét a Hely tartó¬sághoz, amelyben játszási engedélyért folyamodott. Mátrai kérvényére Augusz Antal 1852. január 2-án megküldte az engedélyt olyan kiegészítéssel, hogy igazolják Mátrai nagykorúságát. Jagasicsék Takáts István polgármesteren keresztül bekérték Mátrai ke¬resztlevelét, amelyből kiderült, hogy eredeti családneve Bari, de 18 év óta már a Mátrai nevet használ¬ja. A kereszt1evelet az iratokhoz nem mellékelték, ezért más életrajzi adatot nem ismerünk. 2 Szabó Károly 1852. szeptember 9-én, valamint Újfalussi Sándor 1853. október 10-én beadott kérvé¬nyei a játszási időtartamon kívül egyéb adatot nem tartalmaznak. 3 Bővebb információval szolgál Tóth János 1854-ben beadott kérvénye. Értékét az adja, hogy olyan szí¬nészről, színigazgatóról tudtunk meg adatokat, akinek neve egyetlen színházi lexikonban sem szerepel. Tóth János, aki korábban 23 évig volt színigazgató, Újfalussi társulatában játszott, s innét folyamodott a Helytartótanácshoz színigazgatói engedélyért. Indokaiban nehéz anyagi helyzetére és három gyer¬mekére hivatkozik. 4 Hetényi József 1855. május 12-én kérvényét Egerből írta. Korszerűnek mondott társulatával Kassa és Eger után a nyári évadot kívánta Esztergomban tölteni. A kérvényben felsorolt két állomáshely mutat¬ja, hogy Hetényi erősebb társulattal rendelkezett, mint Mátrai. 5 Újabb színigazgatói kérvény nem maradt fenn, viszont két kérelemmel kapcsolatos fogalmazványt is őriz a levéltár. Az egyiket Takáts István polgármester írta a megyefőnöki hivatalhoz 1859. november 30-án, amelyben jelenti, hogy Hubay Gusztáv színigazgató játszási engedélyt kér. A másik a megyefőnö¬ki hivatal fogalmazványa, amely arról tudósít 1860. június 21-én, hogy Szigeti Imre színigazgató kért és kapott játszási engedélyt Esztergomban.6 A Theater Ordnung egyik legfontosabb pontja a cenzúrára vonatkozott. Ennek gyakorlatban való megvalósítását is megfigyelhetjük forrásainkban. A színigazgatónak a Megyefőnöki Hivatalhoz benyúj¬tott kérvény mellé csatolni kellett az előadásra szánt darabok listáját. Amelyik darabban politikai kér¬dés, vagy a katonai viszonyokra vonatkozó bármilyen utalás előfordult, azt csak a katonai parancsnokság engedélyével lehetett bemutatni. 1860-ig mindössze három darablistánk maradt fenn. 1852-ből Szabó Károly, 1853-ból Újfalussi Sándor, 1859-ból Kocsisovszky Jusztin tervezett előadása¬it sorolják fel. A jegyzékeken többnyire népszínművek, francia vígjátékok szerepelnek. Kivétel ez alól Kocsisovszky, akinek listáján - a politikai enyhülés közeledtét érezve - a Bánk bán is olvasható. A Bánk bánt a Megyefőnöki Hivatalban törölték a listáról, bemutatását nem engedélyezték. Az Októberi Diplomát követő közigazgatási változások után 1861-tő1 a Színházi ügyeket a Magyar kir. Helytartótanács intézte. A megszűnt Megyefőnöki Hivatal szerepét az Alispáni Hivatal vette át. A színházi ügyek is az első alispán hatáskörébe tartoztak. Ennek az időszaknak a színházi iratai nem ma¬radtak fenn, s csak a jegyzőkönyvekből értesülhetünk a hivatal és a színtársulatok kapcsolatáról. 8 Jegyzőkönyvi bejegyzések szerint az Alispáni Hivatal engedélyt adott még 1863 tavaszán és 1863/64 telén Gárdonyi Antalnak, 1865 tavaszán Völgyi Györgynek és 1865 nyarán Szigeti Imrének a játékokra. A vármegyei és városi közigazgatási szervek az engedélyek kiadásával lehetőséget adtak a társulatok¬nak a játékra, de működésüket más módon nem támogatták. Ezért csak a közönség pártolására számít¬hattak. A reformkori alkalmi kapcsolatokkal szemben közönséggé vált ebben az időszakban a klérus. A Ben¬cés Gimnázium tanárainak irodalmi és tudományos tevékenysége a reformkorhoz képest kisebb horde¬rejű. Megnő azonban részvételük a város társadalmi és kulturális életében. Ferenczy Jakab igazgató és a tanárok, valamint irányításuk alatt a diákok kulturális aktivitása, érdeklődése fokozódik a színjátszás iránt. A színházban egyre többször megjelenő klérus jelentős részét a bencés tanárok alkotják. Molnár György az egyház visszahúzó hatásának tulajdonítja azt, hogy Láng Bódi társulatát 1855-ben nem láto¬gatta a közönség. Erre maga cáfol rá Hetényi József társulatának 1856-os esztergomi tartózkodásáról szóló naplójegyzeteiben. Molnár azt tapasztalta, hogy Scitovszky érsek maga is érdeklődött a színházi előadások iránt. A bérlettel rendelkező káptalani kanonokokat kérdezgette az előadások menetéről. Mol¬nár naplójegyzetei bizonyítják a bencés tanárok érdeklődését is. Nemcsak ők maguk vásároltak bérle¬tet az előadásokra, hanem "az ifjúságot biztatták a komolyabb, kivált Shakespeare-i előadások látogatására. 9 Tekintélyüket latba vetve a felnőtt lakosságot, híveiket is ösztönözték bérletek vásárlá¬sára. Nemcsak látogatták az előadásokat, de azokon kívül is kapcsolatot tartottak a színészekkel: ".A kolostor refetkóriumában mindig volt néhány színész és színésznő vendég is, sőt gyakran estélyeket is adtak, melyen bizon a reverendástsó1 együtt reggelig is elmulattak, táncoltak.10 Ha Molnár leírásában túlzott is a mulatozást és a táncot illetően, az egyház részéről soha nem ta¬pasztalt pártolást élvezhettek a színészek A klérus, és különösen a bencés tanárok fellángolása nem volt alkalmi, azt bizonyítja az Esztergomi Újságban 1863 áprilisában megjelent néhány sor. "... Cath. Világi klérusnak magasabb gondolkodására mutat, hogy a mai előadáson többen jelentek meg közülük; a lelkes benczerendiek már a kezdettől rendesen látogatják színpadunknak nemcsak jó, de még rosszabb előadásait is. 11 Az egyház ebben a korszakban átvette a liberális nemesség és az értelmiség vezető szerepét, míg az visszahú1zódott a közélettől. Ebbe a vezető szerepbe beletartozott a színház pártolása is, s ezért találjuk az egyházat a közönség soraiban. A lakosság egy része a színészekkel kialakított gazdasági kapcsolat révén vált közönséggé. A kapcso¬latok egyik formája a színészek elszállásolásával keletkezett. Újfalussi Sándor 1854 januárjában a Városi Tanácshoz benyújtott kérvényében a Fekete Sas nagy¬terme mellett lakószobákat is kért a várostól a színtársulat elhelyezésére. Más társulatok a lakosságnál kerestek maguknak olcsóbb szálláslehetőséget, s színházi szabadjegyek biztosításával törlesztve a szál¬lást, az étkezést, a kellék- és jelmezkölcsönzést. Ezért az így kialakult kapcsolatokat is közönségszer¬vező tényezőnek tekinthetjük. A szállásadók a kispolgári iparos rétegből kerültek ki, ahogy ennek hagyományai voltak a városban. Meg kell említenünk azokat az iparosokat, kereskedőket, akikkel a színház, működésének biztosí¬tására kapcsolatot teremtett. Az asztalosok munkáját a színpad felállítása a nézőtér kialakítása indo¬kolta. A színtársulatok a színterem és színpad világításához a mécseseket, viaszgyertyákat a gyertyaöntőktől - például a legtekintélyesebb Kitzinger családtól - szerezhették be legolcsóbban. A rövidáru kereskedések, különösen női divatüzletek a színésznők ruháinak a szerep jellegéhez való átala¬kításában nyújtottak segítséget szalagokkal, csipkékkel, olcsóbb kelmékkel. Esztergom egyetlen nyomdája ebben a korszakban is a Beimel által alapított, amelyet Horák Egyed kezdetben bérelt, majd átvett. A színházzal való kapcsolatukra utal, hogy az 1850/51-es évad idején Új¬falussi hirdetést közöl a színlapon, hogy nyomda inas kerestetik. A társulatok a hosszúra nyúlt színházi idények alatt új díszletek festésére kényszerültek. Ezeknek anyagát jórészt helyben kellett beszerezniük, de ha ügyes kezű színi festő nem tartozott a társulathoz, ak¬kor helyben lakó festőhöz fordultak. Bühlmayer Ferenc bécsi arcképfestővel ilyen irányú kapcsolatra utal, hogy Újfalussi színicédulákra rányomtatta, hogy a Szenttamáson Pontelli házában várja mindazo¬kat, akik le akarják festetni magukat. Kapcsolatukat az is bizonyossá teszi, hogy Újfalussi színlapjain többször adott hírt új díszletek elkészítéséről. Ugyancsak Újfalussi Sándor társulatának színlapjain bukkantunk a következő hirdetésre: ".A pénztárnoki és jegyszedői állás e társulatnál betöltendő lévén, szegényebb sorsú becsületes gyének napi díj mellett alkalmazást nyerhetnek egész télen át az Igazgatónál. " Ezeknek az állásoknak a révén került a legszorosabb gazdasági kapcsolatba a színtársulat a helyi la¬kossággal, hiszen egyes tagjai érdekeltté váltak a színtársulat anyagi sikerében. Más típusú kapcsolatok is létrejöttek a színészek és a lakosság között. Gárdonyi Antal 1864. január 2-án rendezett jutalomjátékán az Esztergomi Újság munkatársának, Hi¬adornak, azaz Jámbor Pálnak a műve szerepelt Törvénytelen vér vagy Corvin János címmel. Gárdonyi közönségszervező tényezőnek tekintette a nagy irodalmi műveltségű szerző darabjának előadását. Az 1851152-es évadban Hallay József helybéli táncmester is fellépett Mátrai társulatánál a Fiatal félj előadásán. Nemcsak a színtársulat műsorát színesítette, s tette vonzóbbá, hanem lakcímét is közölve ön¬magát is népszerűsítette.12 Szerelmi szálak is szövődtek a színtársulatok tagjai és a helybéliek között. 1864-ben Gárdonyi cédulaosztója egy polgárlányt szeretett volna megszöktetni, de a szülők idejében közbeléptek. Szorosabb viszony alakult ki Dráguss Károly és Heidl Alojzia szenttamási hajadon között. Forrásaink szerint Dráguss 1859-ben fordult meg Esztergomban, amikor megismerhette a lányt. A házasságköté¬sükre 1861-ben Pozsonyban került sor, de azt az esztergomi szenttamási anyakönyvbe is bejegyezték. Heidl Alojzia egy tekintélyes mészáros 21 éves lánya, színésznő lett. A Nagykárolyban született Drá¬gussról mindössze annyit írtak az anyakönyvbe, hogy Dráguss János orvos fia. A házaspár később gyak¬ran megfordult a városban, 1864-ben társulattal is. 1870-ben a beteg színigazgató Esztergomban a Szenttamás 3-as számú házban (a mai Bástya Áruház helye) pihen, amikor május ll-én 31 évesen meg¬hal. Az azóta beépített szenttamási temetőbe temették.13 Példáink is bizonyítják, hogy a színészek ebben az időszakban elsősorban az iparos és kereskedőré¬tegekkel kerültek kapcsolatba városunkban. A közönség nagyobb része a színjátszás egyéb körülményeinek alapján szereződött. A színtársulatok műsoráról korszakunk legnagyobb részében - kivéve az Esztergomi Újság megjelenésének éveit - csupán a színlapokról értesült a közönség. A színlapok a város legforgalmasabb pont¬jain, a legnépszerűbb kereskedésekben, vendéglőkben és kávéházakban voltak kifüggesztve. A színi cédulát a módosabbaknak rendszeresen kihordta a színlaposztó. Hubay Gusztáv társulatánál 1859-ben a pénztárnál 3 krajcárért vásárolhatták meg a színlapot. Mát¬rai igazgató színlapjaira elő lehetett fizetni. Havonta 6 krajcárért 16 alkalommal vitte ki a színi cédulá¬kat a színlaposztó a megrendelőknek. Korszakunknak csak rövid időszakában jelent meg az Esztergomi Újság, amely nem foglalkozott fo¬lyamatosan és teljes intenzitással a színházi előadásokkal, színtársulatokkal, mégis fontos közönségszer¬vező szerepet töltött be. Az újság szinte a társulat nevében támaszt igényeket olvasóival, a műveltebb közönséggel szemben. Egyben kifejezi azok véleményét, elvárásait is, akik a lapot szerkesztették, támogatták. A továbbiakban megfogalmazza a közönség igényét is, hogy a színtársulat feleljen meg az elvárásoknak. Ezen a későb¬bi előadásokról szóló beszámolókból következtetve szereptudást, életű alakítást, egybevágó, gördülé¬keny játékot és szórakoztató előadásokat értettek. A kritikák hangvétele, s az azokból kicsendülő vélemény, minősítés is fontos közönségszervező ha¬tással bírt. Ezt azon is lemérhetjük, hogy a színpártoló bizottság helyett az újság tolmácsolja a közön¬ség műsorra vagy szereposztásra vonatkozó kéréseit, elvárásait. 1864 augusztusában állít az újság legkonkrétabban követelményeket Dráguss társulata és az igazga¬tó elé. A nyílt levél íróját nem ismerjük, viszont írásából sokat megtudhatunk az esztergomi közönség¬ről, miszerént színház látogató közönségünk nézeteinek, óhajainak is követeléseinek hű tolmácsa" a szerző. A legfontosabb az, hogy kialakult a színház törzsközönsége, amely szórakozni akart, de nem minden áron. Fontos feladatának tartja a színháznak az erkölcsnemesítést, a hazaszeretet hirdetését. Előző, gaz¬dag színházi tapasztalatai lehetővé teszik, hogy konkrét kívánságokat fogalmazzon meg a társulattal szemben: "Ön nem keresve a karzat tapsait válogatott darabjaival elégítse ki közönségének műízlését, hogy ne sü¬letlen é/czek, hanem talpraesett tartalom képezze a láncot, mely önt közönségével összefűzze. Kívánunk másodszor egybevágó előadást, mi a szerepeknek pontos megtanulását és folyékony előadást igényli. A színpadi szenvelgés negélyes beszédmód, nyelvtani baklövések nem gyönyörködtetnek bennünket Har¬madszor kívánjuk és a magyar vándor színészet általános érdekében óhajtjuk, hogy nagyszámú társula¬tában csakugyan ne találkozzanak herék, kik végett mert az ügy hitelét kisebbítik a szorgalmas munkásokat is kellene sujtolnunk. ,, 14 A közönségszervező tényezők között kisebb súllyal, de még mindig jelen vannak a színházi zsebköny¬vek. Két ilyen zsebkönyvecske maradt fenn. Az első 1852-ből, amely költeményeket és Török Zsiga Egy színész című írását tartalmazza. Horák Egyed nyomdájában készült 1861-ben Szuper Károly társulatá¬nak zsebkönyve, amely a hazafias érzésekre apellálva az Üdv a hazának címet viselte. A színtársulat név¬során kívül Vörösmarty Szózatát és egyéb hazafias költeményeket tartalmazott. A zsebkönyv egyedüli bizonyítéka Szuper esztergomi szereplésének A színházba járási szokásokat befolyásolták a jegyárak és a bérletezés. A színtársulatok pénztárosai a színháznál rendszerint egész nap árulták a jegyeket. A bérletesektől azt kérték, hogy déli tizenkét órá¬ig rendelkezzenek helyeikről, mert utána azokat másnak adták el. Figyelmeztette erre a színlapokon bér¬1őit 1856-ban Hetényi József is. A színigazgatók továbbra is arra törekedtek, hogy bérletezéssel biztosítsák a bevétel egy részét, s a módosabbak érdeklődését. Bérleteket 12, illetve 6 előadásra nyitottak, zártszékre vagy számozott hely¬re rendszerint egy árban. 1863-ban Gárdonyi igazgató 12 előadásra zártszékre 5 forintért, földszintre 4 forintért árusította a bérleteket. Ez az érdeklődők nagyobb számára és társadalmi megosztottságára utal. Az előadások kezdési időpontja a közönség igényeivel összhangban az évszaktól függött elsősorban. Az őszi munkák idején Újfalussiék hét órakor, majd a korai sötétedés miatt hat órakor kezdték előa¬dásaikat. Farsangban az előadások kezdetét befolyásolták a bálok is, hogy a nézők ne maradjanak el a színházból, fél hatra hirdetik a színielőadásokat. Szabadtéren és nyáron a sötétedés és a nyári munkák miatt Láng Bódi társulata 1855-ben fél nyolc¬kor kezdte előadásait a Népkertben. A színtársulatoknak meg kellett választaniuk a színidény optimális időpontját is. Esztergomban a sző¬lővel fogla
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!