Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Pifkó Péter A KIRÁLYI VÁROSTÓL A MEGYEI JOGÚ VÁROSIG Bizonyosra vehetjük, hogy a legrégibb vármegye és várispánság Szent István koráig nyúlik vissza, s Esztergom vármegye az elsők között volt Magyarországon, hiszen mint az ország fővárosa királyi és érseki székhely működött. I. István ezt a katonai és bírói szervezetet a királyi birtokok és az azon é1ő népek, várjobbágyok irányítására hozta létre. Esztergomban a megyét a várispán vezette, majd az egyházi befolyás növekedésével 1270-től a Türje- nembéli Szentgróti Fülöp esztergomi érsek lett a vármegye örökös főispánja, s e tisztét éppen 600 évig meg is tartotta. A nemesi vármegyék megerősödése ellenére nálunk megma¬radt az egyház vezető szerepe. A vár alatti apróbb szórt településekből a királyi város volt a legjelentősebb. A 13. század elejére a Flandriából, valamint Franciaországból, Itáliából származó kereskedők — középkori gyűjtőnevükön a „latinusok" — telepedtek le itt, a mai Széchenyi tér déli felében, az északi részt pedig a királyi udvarnokok és szolgálónépek lakták. Hogy mi mindennel kereskedtek, azt jó1 szemléltetik az esztergomi káptalan tarifa-kimutatásai. Disznó, juh ökör és bárány voltak a vevők által legkedveltebb élőállatok. A szerémségi és környékbeli borok, orosz prémek, posztók, viasz, nyúl, mókusbőr ugyancsak a vásárok kedvelt portékái voltak. Az élénk kereskedelem folyamatossága érdekében kiváltságokra és szabadságjogokra volt szükség, aminek feltétele az önálló városi önkormányzat volt. Maguk választották a bírót és esküdteket, s ők ítélkeztek a polgárok felett. Esztergom a 15. századra már személynöki-város lett, tehát a peres ügyekben a tárnokmestert kihagyva egyenesen a királyi sze¬mélynökhöz fellebbezhetett. A várost egyéb jogok is megillették. Polgárai maguk választottak plébánost. Országos és területi vámmentességet élvezett. Országos és heti vásárokat tarthatott. Többek között marhatartási, hús és ital¬mérési jogot is kapott. Saját árui után rév-, vám- és harmincad-mentes volt. A királyi hadseregbe meghatározott számú kato¬nát állított ki. 1445-től a rendi országgyűlésre követeket küldött, s az ideköltözők polgárjogot kaptak. Városaink többsége a szabad királyi kiváltságokat II. András és IV. Béla idején kapta (például Pest 1231-ben, Zólyom 1243-ban, Nyitra 1248-ban). Esztergom kiváltságlevele - noha a város valószínűleg az elsők között kapta meg - nem maradt fenn az utókorra. A „latin város¬nak" 1255-ben már önálló pecsétje volt, így kiváltságokkal is bizonyosan rendelkezett. Ismert az 1239. szeptember 29-én IV. Béla által kiállított oklevél, amelyben Róbert, majd Mátyás érseknek engedélyezte, hogy a szolgálatukban lévő népeknek várost építsenek a Víziváros területén. Vámmentességet élvezzenek, s szombatonként vásárt tartsanak A kiváltságok közül a legfontosabb az volt,` hogy a város és lakói a királyi fennhatóság alá tartoztak. Ez az évszázadok során többször csorbát szenvedett, mert itt a király, az érsekség és a káptalan szoros kölcsönhatásban éltek egymás mellett. Már III. Béla 1174-ben a piacvám kétharmadát az esztergomi káptalannak adta, s később a maradék hányadot is. Imre király a vásárteret és Hévíz településrészt adományozta a káptalannak, amely a későbbiek során a párkányi kikötő vámját, a piactéren álló Szennye-palotát is megszerezte, úgyszintén egyéb házakat és telkeket. Ez a gyarapodási folyamat sokszor a polgárság elégedetlenségét váltotta ki, s évszázadokig tartó pereskedések melegágya lett. 1502. szeptember 14-én a pénzzavarral küzdő II. Ulászló Bakócz Tamás érseknek 2400 forintért zálogba adta a királyi vá¬rost, amely csak 1518-ban került vissza a koronához. A 140 éves török uralom idején a budai beglerbég fennhatósága alá 20 szandzsák tartozott, köztük az esztergomi szandzsák is, amelynek a bég volt a vezetője. A hódoltsági terület határai gyakran változtak. Tíz évre (1595 - 1605) vá¬ros is visszakerült a királyi fennhatóság alá; a falvakban, pedig mindkét hatalom igyekezett jogait érvényesíteni. Mire a török elleni felszabadító harcok a vármegye területén befejeződtek (1683-85), a város teljesen elpusztult, alig maradt 400 lakosa. Csak az újratelepülés után indulhatott meg az élet és állhatott helyre a közigazgatás rendje. A vármegyét kezdetben a Duna túlsó partjáról, Érsekújvárról igazgatták, s az örökös főispánok: az érsekek is Nagyszombatban vagy Pozsonyban tartózkodtak. 1691. januárjában Búcson megtartották a megye tisztújító közgyűlését, majd két hónap múltán Esztergomban is megyegyűlés volt. 1696-ban a közbiztonság védelmére megszervezték az úgynevezett parasztvárrmegyét, amely a rendőrhatóságot jelentette. Kerületeket alakítottak ki, élükön hadnagyokkal. Esztergomban külön kapitányt választottak, aki alá meg négy község tartozott. Esztergom városa 1686-tól a Budai Kamara igazgatása alá került, ezért visszakövetelte ősi jogait, amelyekkel a török uralom idején nem élhetett. Esztergom 1701-től, a többi újszerzeményi várossal (Buda, Pest, Székesfehérvár) közösen lépett fel a régi kiváltságok és a címer megújításáért. Ezt Esztergom kivételével a három város 1703. október 23-án megkapta. A Magyar Országos Levéltár őrizetében lévő Királyi Könyvek (latinul: Libri Regii) a királyi kancellárián vezetett másolati könyvek voltak, melyekbe a király nevében kiadott jelentősebb okiratokat bemásolták, feljegyezték. Így a szabad királyi városok kiváltságait is. Mivel Esztergom nem rendelkezett sem a királyi könyvbe való bevezetéshez, sem a kiváltság levél kiállításához szükséges összeggel a kiváltság levél kiállítása elmaradt. Később a város egy helybeli serfőzőtől és mészárostól vett fel kölcsönt, s az illeték lefizetése után Bécsben I. József 1708. február 8-i keltezésű okirattal erősítette meg Esztergom kiváltságait. A Rákóczi szabadságharc eseményei miatt a megye csak 1710. november 10-én hirdette ki Esztergom kiváltságlevelét. Az országgyűlés pedig 1715-ben a 37. törvénycikkel ismerte el Esztergom kiváltságait. A városi önkormányzat minden fontos területet átfogó privilégiumok (iparűzési, kereske¬delmi, vám- és polgárjog, törvénykezési és pallosjog stb.) két további megerősítés (1725, 1807) után a 19. sz. közepéig - lényegében változatlanul - érvényben maradtak. Még II. József nagyszabású reformtörekvései sem érintették a gazdasági és igazságszolgáltatási ügyeket, amikor a közigazgatás egységesítése érdekében elrendelte, hogy „ a szabad királyi városok politikai tekintetben alatta állja¬nak a megyéknek, amelyeknek területén feküsznek". A vármegyei rendszert - amelyet a „kalapos király" joggal tekintett a nemesi ellenállás legerősebb támaszának - jóval keményebb kézzel próbálta meg átalakítani. 1785-ben Magyarországot tíz kerületre osztotta fel, ezek mindegyikébe több vármegyét sorolva. Esztergom vármegye – Komárommal egyesítve - a győri kerülethez tartozott. A főispáni tisztséget megszüntették, a közigazgatás élére kerületi biztosokat neveztek ki. Az önállóságát ily módon elvesztett Esztergom vármegye tisztikarát és levéltárát Komáromba költöztették; a kerületi rendszerben egyesített megyék első közgyűlését 1786 májusában Tatán tartották meg. II. József halálát (1790) követően a régi rend hamarosan visszaállt. Az ősi vármegye másodszor mindjárt az 1848-49-es szabadságharc bukása után esett áldozatul a Habsburg központosító törekvéseknek. Előbb - a katonai uralom idején a pest-budai kerületnek rendelték alá, majd 1853-tól területileg is teljesen átszervezték. A Duna bal partján fekvő községeket - a Muzslai járást - Komárom vármegyéhez, a kocsi és tatai járásokat viszont Esztergom vármegyéhez csatolták, amelyet a budai cs. és kir. helytartósághoz osztottak be. 1854-ben a Helytartótanács egy várossá egyesítette, ugyanakkor a megyefőnökség alá tartozó járássá nyilvánította a négy ősi - már régen összeépült, de addig közigazgatásilag önálló - települést: a szabad királyi Esztergomot, továbbá Vízivárost, Szenttamást és Szentgyörgymezőt. Bár 1860 végén, a Bach-rendszer bukásával a vármegyét érintő abszolutista szabályozások hatályukat vesztették, az erőszakos városegyesítés egészen 1868-ig fennállt, amikor a vármegye és a királyi város közös óhajára visszaállították az eredeti állapotot. A kiegyezést követő polgári korban ismét új rendelkezések irányították a várost és a vármegyét. 1867-től megszűnt a hercegprímás örökös főispánsága, s helyére helytartóul Forgách Ágoston került majd 1871-től valóságos főispánnak nevezték ki. A közigazgatás és a bíráskodás is szétvált, s a megyét a törvényhatósági bizottság, az alispán, a főjegyző és a főügyész irányította 1870-től új jogi kategória jött létre a törvényhatósági jogú város. A furcsa elnevezés abból adódott, hogy e városok egyenrangúak voltak 1870-től egységes szervezetű területi törvényhatóságokkal és azoktól különálló közigazgatási területi egységeket alkottak. A városi törvényhatóság megyei jogokkal rendelkezett. A legfőbb testületi szerv a törvényhatósági bizottság volt, melynek összetétele ugyanolyan volt, mint a vármegyék hasonló testületéé, A törvényhatósági bizottság képviselte a város önkormányzatát, és tőle származott valamennyi további önkormányzati szerv és tisztviselő megbízatása. A városi törvényhatóság első tisztviselője a polgármester volt, ellentétben a vármegyében működő alispánnal. A két tisztségnek nem csak az elnevezése, de feladataik és hatáskörük is különböző volt. Ide tartozott Esztergom is égészen 1876-ig, amikor az un. községi törvények (XX. tc.) értelmében 1876-ban — királyi városi címét megtartva — megszűnt törvényhatósági joga és rendezett tanácsú város lett. Ezt azzal indokolták, hogy lélekszáma nem érte el a 15 ezer főt, s gazdasági ereje sem volt megfele1ő. Hiába hivatkozott a város évtizedeken keresztül ősi múltjára, jogaira, az érseki székhelyre, hiába egyesült — immár önkéntesen — a négy testvérváros 1895-ben és érte el lélekszáma a 18 ezer főt, törvényhatósági jogát mégsem kapta vissza. A községek első csoportjába „lefokozva" — élén a városi tanáccsal, a polgármesterrel — a vármegye fennhatósága alá került. Csupán 1929-ben kapott megyei városi elnevezést. Ekkor a városi tanácsot a polgármesteri hivatal váltotta fel. . Az 1923-as kisebb módosításokat leszámítva ez maradt érvényben 1950-ig, a tanácsrendszer létrejöttéig. A legnagyobb változást a vármegye életében Trianon hozta, amelynek következményeként közel 25 községét csatolták Csehszlovákiához. 1923-ban Komárom-Esztergom vármegyét közigazgatásilag egyesítették Esztergom székhellyel. A végső tragédiája az lett Esztergomnak, amikor megszűnt megyeszékhely lenni és a hivatal 1950-52 között Tatabányára költözött. A rendszerváltás után ismét felmerült, hogy Esztergom kérje megyei jogú várossá nyilvánítását, amit meg is tett azonban az 1990. évi LXV. törvény alapján a megyei jogú város csak az lehet, amelynek lakossága meghaladja az 50 ezer főt. Mivel a város csak 30 ezer fő körüli népességű, a benyújtott kérelem nem járt sikerrel. 2010 augusztus 20-i ünnepi testületi ülésen megismételte a város a kérelmet a következő indoklással. „Az esztergomi polgárok óhaja jogos, mert Esztergom a nemzeti egységet jelképezi. Itt született, keresztelkedett, itt lett király, és itt halt meg Szent István. Itt volt az Árpád- házi királyok udvara, itt fogadták a követeket, itt tanácskoztak a külföld képviselőivel. II. András itt esküdött fel az Aranybullára, ami a kor legmodernebb olyan okirata volt, ami a nagyobb közösség akaratát és az egyeduralkodó korlátozását foglalta okmányként magába. Esztergom első fővárosunk, a keresztény magyar katolikus egyház székvárosa.” ezért illetné meg a megyei jogú városi rang.
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?













Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!