Bejelentés


Pifkó Péter honlapja Ne sikeres ember próbálj lenni, hanem értékes. / Einstei


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.








PIFKÓ PÉTER Főúri magatartásformák Balassa Bálint és családja életében. Elhangzott: 2004.november 16-án tartott Balassa konferencián ( (Párkány) Ha Balassa Bálintról esik szó már az általános iskolás gyermek is, tudja, hogy ő volt az, aki először szólt költészetében magyar nyelven úgy, hogy ízig, vérig, reneszánsz európai költő volt. De ismerjük - e őt valójában? Sikerült - e az elmúlt évszázadok során meg és kiismerni, vagy mindvégig titok marad számunkra? „Ha közelebbről meg akarunk ismerkedni nagyságos és vitézlő gyarmati és kékkői Balassa Bálinttal első, amit szemügyre vehetünk az a festmény, amelyet az esztergomi Keresztény Múzeumban őriznek. Délceg főrangú úr áll itt, teljes hadi díszben. Hideg és nyugodt nem érzelgős, férfias zárkózott. Szénfekete bajusz fut vastag, érzéki ajka fölött. Szemében tűz lobog, de ez a tűz nem melegít. Az orr hosszú és ívelt. Skófiummal varrt, prémmel bélelt mente lóg daliás válláról, csattal összeakasztva láttatva a zsinóros zekét, az arany-övet, a kardot, melynek markolatján közönyösen pihen gyűrűs balja, míg jobbja a buzogányt emeli s a tollas süveget.” Úgy érezzük költészetét már sokszor, és sokféleképpen igyekeztek, bemutatni, elemezni és megfejteni. Tudjuk, látjuk e mi a költészet és mi a valóság. Mik voltak azok a szokások, magatartásformák, mi volt az a mentalitás, országos és családi hatások és elvárások, amelybe Bálint bele született, amelyből költészete is táplálkozott. A teljesség igénye nélkül elsôsorban ezekből, a magatartásformákból szeretnénk néhányat felvillantani, olyanokat, amelyek Bálinthoz, vagy az őt körülvevő szűkebb családi környezetéhez, vagy a vele kapcsolatos személyekhez kötődtek. Bálint azoknak a Balassáknak volt ivadéka, akik megannyi nemes vitézt, rablólovagot, kalandort, nyakas, kiszámíthatatlan, erőszakos kiskirályt adtak történelmünknek. Ereikben semmi esetre sem aludttej folyt. Bő sűrű fűszeres vérük volt. / Az ősöket és családjukat már korábban bemutattuk./ Életük, és cselekedeteik még összetettebbé váltak, miután az ország határain belül megjelent a török." Elképzelni is fájdalmas, hová húzhatott annak a szíve, aki igazán magyar volt, hiszen választania alig lehetett a sok rossz közül. A középkorból alig kilábalt embert irtózattal töltötte el az istentelen pogány, aki maga volt az ördög, a sátán földi megtestestesülése” Ez a törökellenesség volt elsődleges mozgatórugója Bálint családjának is apai és anyai részről egyaránt. Ez az életvitel, ez a magatartás jellemezte Bálint nagyapját Balassa Ferencet is, aki visszavezette a családot az ország politikai vérkeringésébe és apját, Jánost is. 1518-ban született. Nagy műveltségű kiváló katona volt. Megmaradt Ferdinánd hűségén, katonaként szolgálva őt. Előbb a szolnoki vár kapitánya volt, majd diplomáciai küldetést bíztak rá. Ő ment Miksa császár elé Genuaba. Balassa János nemcsak a török ellen viaskodott harciasan, de bármelyik spanyol, vagy francia drámában megállta volna a helyét annak a lovagias ügynek kapcsán, amely 1544 elején történt. Don Fracesco Lasso kasztíliai lovaggal Ferdinánd udvarában együtt szolgáltak. Balassa János összkülönbözött vele, sőt ökölre is mentek. A testi sértés a spanyol lovagtól jött. Igen szép példája annak a családi hozzáállásnak, magatartásnak, ahogy testvérei mellé álltak a testvérek Imre, Menyhért, Zsigmond kiálltak öccsük mellet és a családon ért gyalázat megtorlását követelték. Balassa János utána ment a lovagnak, hogy elégtételt vegyen a magán és rajtuk ért gyalázaton. Lasso két év múlva ismét Pozsonyba jött, hogy újabb gyalázkodó felhívást intézzen Balassa Jánoshoz. A párbaj folytán nemzetközi bonyodalom keletkezett, s Itália, Róma, Bécs, Brüsszel, s maga. V. Károly, s a pozsonyi országgyűlés is mozgósítva volt Balassa János, párbaja miatt. Nem tudni volt e második párbaj vagy Federigo Malatesta elsimította ügyüket. Balassa János életének megkeserítője talán nem is a török volt, s nem is a heves vérmérsekletű spanyol lovagok. Az igazi ellenségeket, akikkel meg kellett küzdenie itthon tálalta közvetlen és távolabbi környezetében. Élete nagy ellenfele, Krusith János korponai főkapitány, aki 1555-ben kapta a királytól a hét bányaváros kapitányi tisztét Zólyom székhellyel. Ez az ember hivatalára célkitűzéseire élete végéig rányomta bélyegét. A Lepolavából származó ravasz és kapzsi úr, cselszövéseivel, aki ügyesen forgolódott a királyi udvarban erőszakoskodásaival megkeserítette Balassa János életét. Első viszály akkor robbant ki közöttük, amikor Krusith 200 katonát magának tartott meg. Balassa kérte Krusith áthelyezését. Sértett önérzete, forrongó harag, elkeseredettség csendül ki e sorokból „Jobb szeretnék Fenséged istállómestere lenni, mint ilyen módon Krusith Jánossal együtt kapitányságot viselni, mert számomra lealacsonyító volna, és nagy szégyenemre esnék, ha az egyszer már kiadott utasításra nézve, melyet nekem elküldtek és katonáimnak kihirdettem Fenséged határozatából ilyen gyorsan megkissebbítessem" Ez érthető számunkra, hogy félti tekintélyét, hiszen ha a kapitányságnak csak a nevét és címét viseli, elveszti tekintélyét. Balassa János élete egyik legnagyobb vereségét 1562-ben Szécsény mellet szenvedte el. Ő itt is hősiesen harcolt, a sereget buzdította, a csata végéig a seregnél maradt, férfiasan és elszántan küzdött. Minden hadvezéri igyekezete hiábavaló volt, mert Krusith ismét cserbenhagyta, katonái ugyanis gyáván megfutamodtak. S aggodalma jogos volt, mert Bebek György elcsábította katonáit, s Krusith tovább folytatta ármánykodásait ellene, hiszen ez az álnok főúr soha nem az ország és az uralkodó és a közjó érdekét nézte. Neki fontosabb volt, hogy minél népszerűbb legyen katonái körében, s ebből is csak az ellentét származott. A katonaság sorsa szorosan összefüggött az adószedéssel. Zsoldjukat csak úgy tudták fizetni, ha kapitányaik a kamarától vagy az érsekségtől kibérelték a dézsmaszedést, mint ahogy Balassa János Krusith is tette. De ha két ilyen ős ellenség került egymással szembe, bizony a magatartásukat nem éppen a lovagiasság jellemezte. Egyiküket sem kellett félteni. Állandóan egymás területére hatoltak, s lakosságot kétszer is megadóztatták, s ezúttal is Krusith volt a tisztességtelenebb. Mégis Balassa János szerzett magának nagyobb ellenségeket. Úgy tűnt, hogy Balassa volt a kötözködőbb, a kiállhatatlanabb az állandó összeütközést kereső, holott ő, mint mondta és gondolta csak mások érdekeit, védelmezte. Így például összeütközésbe került Oláh Miklós, majd Verancsics Antal esztergomi érsekekkel. Az érseki prefektusnak ugyanis megtiltotta, a jobbágyok védelmében, hogy a török által sanyargatott területekről a gabona és bordézsmát elszállítsák Őt nem az egyéni haszonszerzés, vezette, hanem a jobbágyok érdekeit tartotta szem előtt, hiszen dézsmát szedett tőlük az egyház, a király, s nem egyszer saját zsebére Krusith János is, aki azokat a falvakat, amely Balassáé volt megrohanta, feldúlta, a jobbágyokat fogságra vetette. Így Balassa lassan kiszorult a bérletből, s azt teljes egészében Krusith kapta meg. Balassa János katonai szolgálata alatt nem szerzett semmit csak Liptóújvárt tudta fiaira hagyni. Krusithé lett Bazin. S mivel egyre nagyobb vagyont harácsolt magának össze, s egyre többet forgolódott a királyi udvarnál így egyre befolyásosabb lett, miközben Balassa János elért a drámai tetőpontra, a család életének legmeghatározóbb eseményéhez. Miksa 1596. október 12-én, a pozsonyi országgyűlésen elfogatta Jánost és sógorát, Dobó Istvánt. Mindnyájunk által jól ismert esemény Balassa János kalandos szökése, amely rémületbe ejtette a királyi udvart. A vizsgálat során ismét Krusith az egyik fő tanú, aki ekkor már a bányakerület főkapitánya volt. S miután visszatért Divény várába ellenségei Krusith János, Dreilingen Uhlrik, Rubigalli Pál a triumvirátus, ahogy János hívta őket, azzal vádolták meg Bécsben, hogy a törökkel alkudozik, s a szultán pártjára állt, s fiát, Bálintot is a törökhöz akarta küldeni. A becstelen és hamis vádak alól csak levelekben tudott védekezni. Vigaszt divényi magányában, a töröktől körülvéve, s a királytól elhagyatva csak fia Bálint jelentett számára. Csak azért szökött meg mondta, hogy szabadlábon védekezhessen. Furcsa és elgondolkodtató számunkra az, hogy ez a félelmetes várúr, aki ha kellett képes volt például 1566-ban agyonütni dobronyai várnagyát, most Divényi magányában leveleket irogat Bécsbe, s a környező városokba, hogy tisztára mossa magát mindenki előtt. Ebben nem megalkuvás van, hanem a főúri nevét, hírét és becsületét kívánta helyreállítani mindazok előtt, akik beszennyezték, vagy akik félre lettek vezetve. S mint írja: „Nagyságtok tudják, hogy mióta élek, milyen hűséggel voltam, fejedelmem iránt, s milyen őszinteséggel Nagyságtok iránt és bár én ártatlanul szenvedett fogságom, engem, mint embert felháborított, mégis Isten segedelmével győzött a józanész és az én megronthatatlan hűségem, fejedelmem és hazám iránt." S hogy ez mennyire igaz volt azt saját életével, cselekedeteivel bizonyította, hiszen ha olyan megalkuvó és becstelen lett volna, mint a többi főúr, aki csak saját hasznát nézte, bizonyára nem jut el oda ahova eljutott. Elmondhatjuk, hogy e hűség és becsületesség elnyerte méltó jutalmát, mert 1572 szeptemberében Balassa János újra királyi kegyelmet kapott. Rudolf pozsonyi koronázásán főajtónálló mesterré nevezték ki, Bálint pedig királyi pohárnoki címet kapott. Udvari szolgálatot teljesített, amely 1575-ben lejárt. A vádaskodások ellene, hogy a törökkel paktál, vagy éppen Erdéllyel keres kapcsolatot haláláig, sem szűntek meg. 1577. május 6-án bekövetkezett halála előtt is éppen Bécsbe indult, hogy tisztázza magát az őt ért vádak alól. Balassa Jánost Vágbesztercén érte a végzet. Sebtében végrendelkezett, s ott lehelte ki lelkét unokaöccse karjai között. Halála előtt jóhiszeműségével, még elkövette élete legnagyobb tragikus vétségét, amikor gyermekei gyámjául unokaöccsét Balassa Andrást jelölte ki, nem tudva, hogy ezzel megkezdődik Bálint keserves kálváriája is. Gyámjuk András, Imre fia, rátette kezét a család vagyonára. András 1538-ban született, s János bizalmát akkor nyerte el,amikor kiszabadításán fáradozott. Jánost még szinte el sem temették a Vágon leúsztatta Liptóújvárból Vágbesztercére az egész kincstárat, aranyat, ezüstöt, drágakövet, amit nem adott vissza. Igazi bűne az volt, hogy János összes írását, testamentumát eltüntette mindent, amit a rábízott árvák védelméhez kellett volna. Bálint ekkor 23, Ferenc 14, Mária 12, Anna 9 éves volt. Bálint már kora gyermekkorától a vitézek iskoláját járta, s Liptóujváron kapta édesapjától a vitézi élet első leckéit. Minden jel arra vallott, hogy elődeinél, s a hozzá hasonló főúri ifjaknál nem lesz alávalóbb, sőt különb. Majd a tanulóévek következtek ”Balassa az akkori műveltség legtetején állott Bornemissza Péter nevelte és oktatta, a protestáns püspök, renaissanceunk egyik dicső alakja, aki nyolc évet töltött felváltva Olaszországban, Franciaországban és Németországban s remekbe tolmácsolta Sophokles Elektráját, azóta se megközelített mintáját adva az érzéki, ízes-velős, drámai párbeszédnek. Tanítványa méltónak mutatkozott hozzá.. Balassa Bálint már kiskorában megtanult törökül, az apja udvarában lévő foglyoktól igéről- igére» számos török éneket ültetett át, melyeken ragyog a napkeleti színpompa. Egyik így kezdődik: (Rózsaszínűi lelkem) De tudott németül, olaszul, horvátul, lengyelül, románul is ó és új-latinul s eredetiben olvasgatta Petrarca-t, Joannes Secundus-t, valamint két kedves latin renaissance-poétáját is, a nápolyi Angeriánus-t és konstantinápolyi Marullus-t, a görög származású, pogányságért lángoló költőt, Lorenzó Medici pártfogoltját.” 1575-ben Bálint, Báthory István ellen szervezett csapatot, de elfogták s most ő került fogságba. Báthoryval Lengyelországba ment katonáskodni. Itt új kalandok, s szerelmek vártak rá. S jó lett volna, ha csak a szerelmek vártak volna rá. De miután apja halála után visszatért Lengyelországból töméntelen per zúdult nyakába, amely egyáltalán nem az ő megszokott, könnyelmű életvitelének való. S mivel szembesülhetett hazatérve Bálint, milyen szokásokkal, milyen mentalitással? Azzal, hogy „ha a végvári vitéz betört a török területre s ott rabolt, gyilkolt, falvakat pörkölt, csak tulajdon országát pusztította, csak tulajdon testvéreit hóhérolta. Növelte a zűrzavart, hogy mind a három orságrészen farkasszemet néztek a keresztény felekezetek, katolikusok, refomátusok, luteánusok, unitáriusok, akik mint árnyalatok és felekezetek jobban gyűlölték egymást, mint a törököt. A faji és vallási meggyőződést egyaránt jól fizették. Mi se volt egyszerűbb, mint ekkor birtokot, várakat szerezni. Csak föl kellett jelenteni, pörbe kellett fogni a régi tulajdonosokat ezen vagy azon az örvön s miután azokat száműzték, vagy szépszerével kitúrták, vagy kiirtották családostól, a vádaskodók a helyükbe ülhettek, mindaddig, míg rájuk nem került a sor." A nemzetségek összetartó érzése, amely a birtokok osztatlanságát fenntartotta és indokolta súlyos válságon ment át a 15-16. század folyamán, s csupán üres formává süllyedt. Az indulatok teljesen elszabadulnak s mindenki, marakodik mindenkivel, testvér a testvérrel, gyermek az anyjával gyám a gyámfiával. Mindenki ott szerez, rabol magának, ahol tud, s ebben egyetlen főúri család sem kivétel. Végigtekintve Bálint életén sajnos neki sem jutott ennél különb sors. Még alig jött haza már is ellentétbe került a jóságos nagybácsival, Andrással kínlódik az elszámolás gondjaival. A bajok legfőbb forrása az osztatlan vagyon volt. Mivel annakidején Balassa Ferenc holtan maradt a mohácsi csatamezőn a testvérek osztatlanul örököltek. Kamenica várát még Ballassi János vette, meg a Dunajec völgyében, a Dukla szorostól északnyugatra fekvő Zmigrod város felét pedig Balassa Jánosné szerezte, meg nyugodtabb napjaira. 4000 forintért. Övék volt Odrzykon falu is a Duklától északra. Nagyon jellemző, hogy az eladott Kamenec és Odrzykon árából András levonta a 100 forintot, amelyet egy krosznói polgárért kellett fizetnie, mert Bálint megverte és ugyancsak levonta azt a 100 forintot, amelyet az Odrzykoni plébánosnak kellett fizetni, hogy az ügyet elsimítsa. Bálint itthon is botrányba keveredett, mivel Szkárossy apja kameneci tiszttartója nem tudott, vagy nem is akart elszámolni neki, jól megverte, majd becsukatta. A ° András közben eljátszotta a jólelkű gyámot, s megosztozott a lengyel birtokokon, dunajeci vár jövedelmein ° Bálintékkal búza, rozs, széna, gyapjú sajt, vaj ügyében, de ugyanakkor elhallgatta, hogy rátette kezét a zmigrodi vagyonra, amelyet egyedül anyjuk vett. S mivel az iratokat eltüntette Bálinték lába alól kicsúszott a lengyel vagyon, amely biztos jövőt jelenthetett volna a későbbiekben. Apjától örökölt pörös ügye volt a salgói birtok. Ezt apja még 1573-ban kapta a királytól a magvaszakadt Derenchényi István után. Ennek özvegye azonban Kövér Ferenchez ment hozzá, aki beült ebbe és több más birtokába is. Bálint kénytelen volt pereskedni, s ez volt talán az egyetlen, amit életében meg is nyert. Bűnt követett el, mivel a bányamesterre emelte kezét, s kecskéit a bányavidéken legeltette.. Bálintot duhaj és vad főúrnak tarthatnánk, pedig abban a meggyőződésben élt, mint mindig, hogy jogosan cselekszik. S ha az önbíráskodást, amelyért oly sokszor megfedték, nem nézzük, neki kell igazat adnunk. Valamikor még apja pénzt adott Göppel Dániel boroszlói bányamesternek, s ő azt nem fizette vissza, s közben arra kötelezte magát, hogy nemfizetés esetén úgy vesznek rajta elégtételt, ahogy csak akarnak. Pedig a bányamester lopott, csalt sikkasztott, a kapott összegeket nem a bányaművelésre, hanem saját hasznára fordította. Így nem lehet csodálni, hogy Bálint jól megtáncoltatta. De az is nagyon jellemző, hogy a király és a kamarai hatóságok nem Bálintot védték, hanem a galád bányamestert. S ellenségeinek száma nem csökken, sőt gyarapszik. Hosszú pörbe keveredik Lehoczky Mihállyal és Lénárttal, akik meg Liptóujvár elfoglalásában vesznek részt. De Bálintot sem kel félteni a megtorlásban, elfoglalja havasi rétjeiket, s azokon legeltet. Élete talán leghosszabb pere, amely eltartott egészen 1593-ig a Szentiványiakkal folyt. Ezek a Liptóujvár körüli erdők birtoklásáért folytak. Elfoglalják és elpusztítják Bálint Német Porubai birtokait, amelyre válaszul Bálint elfoglalja havasi legelőiket,s ott juhakolt építtet. Sajnos, mint oly sok perét Bálint ezt sem nyerte meg, mivel a tárgyaláson szokásához híven nem jelent •meg, ami hanyagságnak minősült, s ellenfelei, a felperesek ismét győztek felette. Bálint vérmérsékletére jellemzően, csak perelni és rácsapni tudott ellenfelére, de a kitartás hiányzott belőle. Gondoljunk bele mennyire más volt, magatartása, mentalitása apjának. Amíg apjának eszét és szívét befeleforduló, megfontolt, indulatai belülről marják, s cselekedetre csak lassan határozza el magát, de azután súlyosan odavág, vagy bosszút áll, addig Bálint fiatalosan indulatos, heves és meggondolatlan, amelyre a legtöbbször ráfizet. Bálint egész Zólyom város haragját is kivívja maga ellen. Benkoviccsal még titokban apja cseréli el kameneci házát. A birtokcsere jogellenes volt, mert a város nem jegyezte be, s ha nemesember házat szerez minden polgári terhet viselnie kell. Ezt Bálint nemhogy nem tette meg, s a város jogait semmibe vette még házában törvénytelenül bort is mértek, pedig ez kimondottan a város joga volt. Bálintot ismét elítélhenék, hogy nem hajlandó a város évszázados jogait tiszteletben tartani Ő azonban megint másként gondolkodott. Úgy érezte mindehhez joga van, mivel tudta és emlékezett rá, hogy még 1575-ben a zólyomiak egy tűzvész alkalmával agyonverték apja hű emberét, kékkői várnagyát Pintér Benedeket. A város kegyelemért könyörgött apjához, majd Bálinthoz és Andráshoz. Ezért ő érezte magát a várossal szemben fölényben, s mindent megengedett magának Nem érdekelte az sem hogy rövidesen ismét meggyűlt a baja a zólyomiakkal egy szoknyakaland miatt. A hodrusbányai Sommernéra, egy hentes özvegyére támadt — „s azt csak a sikoltozására odasereglő nép menti ki a nőrabló karjaiból. Az özvegy a tanácshoz fordul, a tanács fölír a királyhoz Ernő"főherceg követeli a bűnös megbüntetését Balassa Bálint három idézésre se jelenik meg a bíró előtt. Aztán békésen simítják el az ügyet. S a zólyomiak nemcsak a hentesné miatt haragusznak rá, hanem züllött élete miatt is, amely miatt maga így mentegetődzik: «írták azt is, hogy én éjjel-nappal iszom és hogy én mind szolgáimmal eszve sybarita életet viselek. Ebben is hazudtak... Isten erre bizonyágom, hogy soha nem tudom, a sybarita élet mi legyen. Hogy vígan laktunk, nem tagadjuk, de mi abban sem bárót, sem polgárt meg nem bántottunk, hanem az magunkét költöttük” S a városi csetepaték után ismét az újabb birtokperek, amelyekből a véglesi a legjelentősebb. Ez az utolsó nagy összecsapás Balassa András és Bálint között Bálint most is saját ügyeinek ügyvédje egyben polemikus író. Leveleit panaszos hang gúnyos vagy önérzetes tiltakozás jellemzi. Balassa László 1585-ben bekövetkezett halála után jószágait Andrásra, Bálintra és Ferencre hagyja. Dobó Ferenc mint főkapitány nem engedi, hogy Véglest elfoglalja. A főherceg mindnyájukat kizárta Véglesből. Bár Bálint reménykedik abban, ha Andrást beengedik neki is jut valami. Az ügy egyre jobban elmérgesedik András és a két gyámfiú között. Ferenc 32 tábla szalonnát elkoboz Balassa Andrásnétól, amit Liptóba szállítottak. Bálint, András két lovát `kötötte el Beszterce mellett. Láthatjuk egyikük sem volt rest a másikat bosszantani és sanyargatni. A tárgyalások során pro és kontra hangzottak el érvek. A lényeg, hogy Bálint a perben ezúttal is alulmaradt a csavarosabb észjárású és erőszakosabb Andrással szemben. Majd Ujvár felosztása következett, amelynek részeit Bálint könnyelműen erősen áron alul eladta Andrásnak. Félt, hogy esetleg apja sorsára jut, Sárospatak miatt újabb vádakat zúditanak rá, s így jobbnak látta pénzzé tenni javait. Tetteit, magatartását a tétovázás és szorongás jellemezte. Érzelmeire az ideges hangulat nyomta rá bélyegét. Tudta, hogy bármit tesz mindig ő a vesztes András ravaszságával, kőszívűségével, az érzelmi megpróbáltatásokat is átvészelő viselkedésével szemben. Látta, András a zsugori várúr kimondottan élvezi ezeket a pereket, s élvezi az erőszakot is, amik a perekkel járnak. Nem ismer el nyugtákat és fizetéseket, ő perli emberét, akit vasban tartott, nem fizeti a lelkiismeretesen a munkájukat végző fiskálisokat, s különösen sakkban tartja őt. De ha tettekről, s nem lelki kételyekről volt szó Bálintot, s Ferenc testvérét sem kellet félteni." Kikergette András provizorát, lefoglalta nemcsak a maga által már eladott részét, hanem az András által eladott félrészt, majd rátette kezét annak mindenféle jövedelmeire. Ferenc testvére pedig feltörte András lakosztályát, s katonáival megitatta borait. Bálint tagadta a foglalást, s azt mondta, hogy mivel visszafizeti a vételárat csak saját javait vette vissza, Ferenc pedig az összegből el akarta vinni a maga részét. Az ügyből természetesen per lett, amin András ott volt, de Bálint szokás szerint egyszer sem jelent meg, s ügyvédet sem küldött. A véglesi ügy azzal zárult, hogy András követelését átíratta Újvárra, 4 ezer forintot kifizetett, de Bálint a neki ítélt jószágokat visszavette, s abba András haláláig sem jutott be. Igen nagy naívságot árul el magáról Bálint akkor is, amikor apai örökségként a dézsmaszedés jogát is magának szeretné megszerezni. S még naívabb, amikor azt fejtegeti, hogy ő vitézségével kiérdemelte, hogy valamelyik kapitányságot megkapja. Miért is gondolhatott ilyet, hiszen hazaérkezése után nem nevezhető sikeresnek belépője. Rubigalli Legényét megverte, bányamester házát feldúlta, nem kegyelmezett meg a zólyomi kapitánynak és bírónak. Ezek után sok jóra nem számíthatott. Ismeri saját természetét. Tudja, hogy kegyetlen. Vadságát, durvaságát szépítgetni, magyarázgatni próbálja: „Ha természettől fogva lett volna is bennem valami vadság és durvaság, a múzsák nyájassága s a tudomány ékessége, vagy a hosszas zarándoklás, vagy az udvar körében huzamos tartózkodás nem megszelídítették volna-e azt régtől fogva?" Nem számíthatott sok jóra élete során a nők dolgában sem. Hogy unokaöccse gondjain segítsen Balassa András regénybe illő képtelen tervvel állt elő. Kérje meg kezét Krusith Ilonának. András nem volt romantikus álmodozó ő csak a hasznot látta, hogy unokaöccse mit nyerne a házassaggal, csak a vagyon lebegett szeme előtt s, hogy megszüntesse a sok évtizedes viszályt a két szomszédvár között. Bálint nem tartotta volna lehetetlennek a házasságkötést, hiszen jól jött volna számára, s nem is esett volna porba pecsenyéje, mint ő maga írta. Ugyanekkor tisztában volt önmagával, s félt, hogy házasságkötése után nem sokáig bírná ki hűségesen, s ismét verés lenne a vége, mint az korábban talán Lengyelországban történt vele, ahol majdnem szeme világát veszítette. Egy biztos, ezzel a házassággal Bálint gondjai egy életre megoldódtak volna, hiszen Krusith ekkorra már az egyik legtehetősebb főurak közé számított, hiszen Szentgyörgy, Bazin és Likava várában már több mint 100 ezer forintra rúgott kincseinek értéke, jövedelme 25 ezer tallér 7 ezer hordó bor, 1000 szarvasmarha. Érdemes belegondolni, hogy Balassa Jánoshoz viszonyítva, mit lehetett szerezni ügyes forgolódással a királyi udvarnál. Bálint el is megy Bazinba s udvarló verssel kedveskedik Krusith Ilonának, de kikosarazza. Nem Balassa Bálint lenne, ha csupán egyetlen nő járna a fejében, hiszen ekkor az erdélyi Hagymássyné Kerecsényi Judit járt az eszében, de nem szerelmi, mint inkább házasodási szándékkal .Ugyancsak anyagi okok motiválták házasságkötését Dobó Krisztinával. A házasságkötésnek, mint mindennek, ebben a korban, ennek is anyagi előzményei voltak. Dobó István Sárospatak megvásárlásához sógorától Bálint apjától, 12 ezer lengyel forintot kapott kölcsön, amit először ő majd utódai fizettek oly módon, hogy évenként ezer forint értékben bort adtak, s kikötötték, hogy Telkibányát mindaddig elfoglalhatják a Balassák, amíg az adósságot meg nem fizették. Bálint tudta, hogy neki a régi adósság miatt része van a sárospataki várban, s Dobó Ferenc saját és anyja rokonainak, sem akart fizetni, s Csákyt a várba beengedni ezért Bálint úgy gondolta eljött az ő pillanata, s a házasság révén megszerzi az egész várat magának és Krisztinának. Láthatjuk, hogy itt sem a mindent elsöprő reneszánsz szerelem volt a tragikomikusra sikerült házasságkötés fő indítéka, hanem a vagyonszerzés és visszaszerzés, amely oly sok főurat motivált ekkoriban. Dobó Jakab is Ferenchez hasonló rossz viszonyban volt Bálinttal s az összes igénylővel. S a házasságkötés után azonnal megjelent, s még a városból is elűzte a lakodalmas népet nemcsak a várból. Hiába űzték el Bálintot a Dobók nagyon jellemző, hogy mennyivel többre tartotta magát náluk. Tudta, hogy a Dobók, gazdagabbak, tekintélyesebbek, befolyásosabbak a királyi udvarnál, s ő szegény. De szegénysége onnét ered, hogy ő és családja mindenét elvesztette a török elleni harcokban, és pereskedésekben. Szerinte ez nem bűn, sőt dicsőség, s éppen ezért mindenben felveheti a versenyt ellenfeleivel, és szellemi tőkéje sokkal gazdagabb náluk. Talán mindennél jobban ismerjük a házasságkötési huzavonát, amelyet elsősorban Dobó Ferencnek köszönhetett. Nagyon érdekes számunkra, Bálint mentalitása látjuk, hogy Bálintot inkább a bosszú és vagyon visszaszerzése hajtotta, s az erkölcsi, érzelmi oldala kevésbé érdekelte, illetve arra sokkal könnyebben talált magyarázatot. Ezt írja „ minden tudatlan ember azért gyaláz és kárhoztat, hogy atyámfiát vettem s házasságomat bűnnek tartják." Egy hosszú levélben keres és talál magyarázatot házasságkötésére, s jogilag, retorikailag, érzelmileg indokolja annak helyességét. Hivatkozik a szentirást magyarázó doktorokra, akik nem tiltják az ilyen házasságot, hivatkozik a szentekre, akiknek régen szabad volt, hivatkozik Mágochy Gáspárra, Büdy Menyhértre, Kubinyi Kristófra, akik hasonló fokokon házasodtak pedig nála feljebb való emberek voltak. S hiába való volt minden érvelés tudjuk hogyan folytatódott, s mi lett a vége. Dobó Ferenc vérfertőzéssel vádolta s pert indított ellene, sőt azzal is megrágalmazta a Szentszéknél, hogy 1586-ban született János fiát a mohamedán hit szerint neveli. A válást a világi bíróság 1587 novemberben, Pozsonyban mondta ki, amelyen csak Krisztina jelent meg. Az egyházi pert Kutassy János pécsi püspök vezette Nagyszombatban, majd megszületett az ítélet, hogy »Házasságuk a kánoni törvényekkel ellenkező együttélés volt,» s fiuk is törvénytelen. Így a válást kimondták. Bálint a reménytelen házasságból reménytelen szerelmekbe menekült Bebek Judit, Morghay Kata és Csák Borbála mellett ismét feltűnik életében a végzet asszonya Losonczy Anna. Még ezt a kapcsolatot is beárnyékolta egy másik kaland. Bálint 1588-ban Érsekújvárba került. Mint tudjuk, itt sem maradhatott sokáig, mert kitört a botrány, mivel a vár parancsnokával Zamaria Ferdinánddal szemben ellenségesen viselkedett, katonái ellen erőszakot alkalmazott, s ami legborzasztóbb megpróbálta elcsábítani feleségét Zandegger Luciát. E kaland után távoznia kellett a várból, s a kapitány is elzavarta feleségét, bár később vissszavette magához. Az újabb kudarc után vigaszul csak Losonczy Anna maradhatott, hiszen 1587 novemberében meghalt a férje. Az örök bizakodó és számító Bálint előtt ismét megcsillant a remény egy újabb házasságra, amelyben életének jobbrafordulását remélte. S nézzük, hogy valóban remélhetett e, Annától, a szép özvegytől? Vajon különb volt e Dobó Krisztinánál? Anna férje Eger. Jövedelmét árendában bírta, ezért az egri katonákat köteles volt fizetni. Anna a jövedelmeket a maga járandóságának tekintette fizetni, azonban nem akart. Pedig a végvári katonák helyzete korántsem volt olyan rózsás, mint amilyennek Bálint verseiben meg énekelte. Hiába hatotta át őket a katonai öntudat, mély magyar erkölcsiség abból megélni nem lehetett. Legfeljebb a török elleni portyák, kicsapások során szerezhettek maguknak némi jövedelmet, a zsákmányból. Így a kamarával perre került a sor. Anna játssza a szánandó özvegyet, majd a sértődöttet, s végül elvállalja a terheket. Azt mondja, hogy nem ér rá ilyen ügyes bajos dolgokkal foglalkozni, hiszen gyásza leköti őt. Azután betegségére hivatkozik, s hogy, nincsenek emberei. A kamara türelme egyre fogytán, s az egri vitézek is fellázadtak, s Anna embereit bebörtönözték. Ő a kamarát okolja, hiszen ő rendezni akarta az ügyet Mi ez? Halogatás, képmutatás, haszonlesés. Ugyanakkor munkál benne a női sértődöttség a kamara iránt. Hogy jönnek ahhoz, hogy őt ilyennel zaklassák. Végül Ernő főherceggel kívánja tisztázni az ügyet, bízva hatalmas szemeiben, szépségében. Minden jogi ügyet igyekszik érzelmi útra terelni. Végül fizet, nehogy volt urát rossz hírbe keverje. Úgy zárja le a történteket, hogy az erkölcsi igazság nála maradjon, s mindenki lássa, hogy kénytelen meghajtani fejét a kamarás urak erőszakossága miatt. Később sem nyugszik, hivatkozik törökre, dögvészre, rossz termésre, s az egriektől követeli azt a harmadrészt, amely egy török hadizsákmányból még urának járt. Nem tudni milyen gondolatok járhattak Bálintunk fejében, amikor újra indította ostromát az idősödő szépasszonynál. Bizonyára hivatali útjaikon is találkozhattak Pozsonyban vagy Nagyszombatban. Mit is várhatott Bálint Annától? A fiatalkori szerelem után elhagyta Annát, házassága tragikusan végződött, vagyonából kiforgatták, Zamariánéval való kalandjáról is bizonyára az egész felvidék beszélt. Csak azt várhatta, amit kapott kikosarazást Hiszen ennek az öntudatos, konok, ravasz, okos, céltudatos asszonynak talán legfontosabb volt életében a vagyonszerzés. Élete végéig pereskedik a Várdayakkal, s ebben a bosszú is fűtötte, hiszen Dobó Krisztina első férje Várday volt, s a Losonczyak vére is folydogált ereikben. Semmiképpen sem köthette életét a könnyelmű álmodozó Bálintéhoz. Neki erős, gazdag és befolyásos társra és támaszra volt szüksége, s ezt Forgách Zsigmond személyében meg is találta. 1589 őszén. No meg a férj 23 éves életkora sem volt megvetendő a 34 éves Bálintéhoz képest. A kikosarazás mellett Anna meg akarja szerezni Bálint házassági ítéletét, sőt perli őt egy tíz évvel korábbi adóssága miatt, s 200 jobbágytelkét akarja elfoglalni. Kacérság, színlelés és gúny csendül ki szavaiból, s mindenen csak elmosolyodék. (Például mennyire megveti Pálffy Miklóst, amikor férjének írt Bálint hősi halálakor vívott esztergomi ostromról. PáIffy és mások, akik a röpködő golyók, égő fáklyák, kénnel és szurokkal töltött ágyúcsövek között törtek előre, aztán egy kőépület mögé vonultak vissza, s Bálintot eközben érte a golyó.) Bálint Anna után Dobó Ferenc gyámleányával Perényi Zsófiával vigasztalta magát. Érzelmei nem voltak igazán komolyak bár fényes parti lehetett volna számára. De e helyett 1589 - ben elhagyta az országot Krakkóba, majd Debnóba megy, Wesselényi Ferenc látja vendégül. Harcra készül a törökök ellen, majd a Braunsbergi jezsuitáknál tartózkodik. Csak Balassa András 1591- ben bekövetkezett halála után tér vissza. Újabb birtokperek zúdulnak rá, s hogy megéljen erdélyi lovak, s tokaji borok, eladásával foglalkozik. Bálint még halála után sem nyugodhatott a hibbei sírboltban, mert jobbágyai panaszt tesznek ellenne. Főleg a Hibbeiek. Különösen Uhrin Tamás panaszkodik, hogy, amikor Erdélybe ment Balassa Bálint 33 forintját elvette Újabb erdélyi út során lovai megdöglöttek 45 Ft. Értékben. Máskor egy kocsmában 20 ft. kért tőle Bálint, s amikor azt Uhrin visszakérte olyan kegyetlenül megverte, hogy a hús cafatokban jött le róla és három napig sóban kellett feküdnie. Egy évig betegeskedett, ami 100 forintjába került. Természetesen azt, hogy az állítások igazak voltak e, vagy csak a panaszos pénzhez szeretett volna jutni a Balassa vagyonból már utólag nem dönthető el. A valóság az, hogy Bálint igazi humanista módjára kiállt jobbágyai mellett, ha azokat sérelem, megaláztatás vagy bebörtönzés érte. Előadásunk végén feltehetjük a kérdést, vajon ártottunk e Balassa Bálintnak azzal, hogy bemutattuk a levéltárak beszédes aktáit, ártottunk- e irodalmunknak, vagy meggyaláztuk - e emlékét? Úgy hisszük nem Mivel: „az a durva kép, amelyet róla a levéltárak adatai, a pörösködések iratai, a panaszok mérge, s az önző rokonok kifakadásai rajzolnak, megenyhül, ha lelki életébe tekintünk; az a gazdagság és az a sok szépség, melyet költészetében bírunk, öntudatossá, ékesszólóvá és védelmezővé lesz mindazok előtt, kik eddig nem hittek benne, nem értették meg vagy elítélték őt”. „ Láttuk, amihez hozzányúlt, balra fordult. Egyik balsikere a másikat kergeti. E két ellensarki vég között mozog költészete is, viharosan kilengve balra és jobbra. A szenvedélyt fölváltja az ájulat, a tobzódást a remete-magány. Egyik pont a renaissance harsogó életkedve, a habzsolás, az érzékek ökrendezése. Másik pont a legteljesebb, legodaadóbb kereszténység, a vágyak elsorvasztása, a lemondás, a töredelem." A felsorakoztatott példákkal éppen az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk, hogy amiért elítélték a Balassákat, s különösen Bálintot szinte minden főúrra igaz volt. Hiába az ő idejében az emberi élet körvonalai élesebbek voltak. Túlfeszített színes élet, szélsőséges érzelmek, lüktető pátosz, középkori kedély, féktelen lobbanékonyság, a bosszú szelleme, a becsületet ért sérelem megtorlása, családok közötti magánháborúk, rangban való vetélkedés, a másik javai iránti irigység, családi büszkeség, hűség, a fejedelmekhez való ragaszkodás, a bűnök végsőkig való megtorlása, jóvátétel és büntetés, jellemezte őket. Egyszerre szívták be, a gőg, harag kapzsiság, szorongás és a naiv öröm levegőjét. A világi örömök tagadása és a földi élet élvezete és tébolyult hajhászása, gyűlölet és jóság egyszerre volt jelen. Európa szinte valamennyi országában így Magyarországon is, a mi főurainknál is.
Képgaléria

Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!